Van az a korszak, amikor az számít, hogy minél több buliban ott legyél.
Van az a korszak, amikor olyanokat is megteszel, amiket egyébként nem tennél meg, csak azért, hogy valaki szeressen. Mert akkor még azt hiszed, hogy ahhoz, hogy valaki szeressen, másnak kell lenned.
Aztán van az a korszak, amikor elkezded kibontani a szárnyaidat, s rájössz, hogy valami nem oké. Már nem akarsz más lenni, mint amilyen vagy.
Megismerkedsz valakivel. A szeretet olyasfajta minőségét tapasztalod meg, amelyben korábban nem volt részed. Rájössz, hogy már nem számít a bulizás, már nem számít az, hogy más arcodat mutasd a külvilág felé. Csak az számít, hogy az az érzés, amit akkor érzel, amikor a szerelmed szemébe belenézel, soha ne múljon el. Rájössz, hogy nincs szükséged álarcokra ahhoz, hogy szeretetre méltónak érezd magad. Rájössz, hogy az, amit a szemeddel látsz, csak egy kis szelete annak, ami valójában az életben jelen van. Elfogadod, hogy Te sem vagy tökéletes. Mégis van, akinek Te vagy a legtökéletesebb.
(Boros Bea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése