2025. február 23., vasárnap
2025. február 20., csütörtök
A szerelem születése valóban mágikus pillanat...
"...A férfi és nő szerelmes összecsapódásának nagy pillanatában minden más lényegtelen lesz. (...)
...vége az én - érzet biztonságának, a racionális megfontolásnak, vége minden társadalmi elvárásnak, a vallásos parancsnak, érdeknek, fölülírunk minden morált, mivel a szerelemnek saját morálja és saját vallása van.
Az élmény azonban még, akkor is, ha villámcsapásként érkezik, hagy annyi időt, hogy magunk döntsünk a sorsunk felett.
Megírva nincs semmi! Legfeljebb a találkozás. Az sem biztos, lehet hogy megidéztük. De innen már, te írod tovább az életedet!
A szerelem Angyalának végtelen hatalma van, de láncokat nem tesz senkire. Meghagyja a férfinak és a nőnek, hogy maga döntsön, a saját szabad akaratából: belemegy - e ebbe a drámába, vagy sem.
Azt kéri az Angyal: dönts!
Bármit döntesz, elfogadom. De visszaút nincsen.
Félszívvel, kiskapuk nyitva hagyásával nem lehet szerelmesnek lenni...
Nem ismeri magát az, aki azt hiszi, hogy a szerelemben egy olyan hatalom játszik az emberrel, amivel szemben tehetetlen.
A beleegyezésem nélkül semmi nem történhet velem.
Ez a Szerelemvallás nagy tanítása.
Az emberben Isten lelke van, aki mindig szól, legfeljebb nem hallgatok rá.
Ezt megtehetem - de a Hang szól.
Szabad vagy, dönts! ...
A szerelem születése valóban mágikus pillanat, de semmiféle varázslat nem történhet velünk, amihez nem adjuk a beleegyezésünket. Amit magunk nem akarunk.
"Úgy döntöttem, hogy beleesek..."
(Müller Péter:
Vallomás a szerelemről)
Miért szeretlek?
Miért szeretlek?
Ne kérdezd tőlem, hogy miért szeretlek!
Tudod, a válasz szívemből fakad.
A szép dolgok, egy forrásból erednek,
s vezetnek szépen, ha rábízod magad.
Dolgom van veled. Ezért rád találtam.
Lelkemnek Te vagy a jobbik fele.
Teljessé, jóvá, csak általad váltam,
így íródtál a szívembe bele…
Ne kérdezd hát, hogy miért is szeretlek.
Nem mondom el! Maradjon csak titok!
Olyan csoda, amin ha elmerengek,
újra és újra, csak hozzád jutok.
(Aranyosi Ervin)
Neked...
Neked...
"A szemed a nap, a hold és a csillagok mennyei balettjét tartja,
Mégis csak mosolyogsz, amikor azt vallom, hogy te vagy az univerzum.
Azt mondod, túlzok, amikor azt állítom, hogy a lelkedben történt robbanás teremtett minket...
Nem két csillaggal keresztezett szív vagyunk, akik az égi óvodában születtünk?
Nem a lelkedben fedeztem fel magam?
A régi én szupernóvaként pusztult el, gázt és port hagyva maga után.
Ugyanabban az óvodában újjászülettél szíved ködeiben...
Noha csillagok keresztezésére szántak bennünket, két párhuzamos út soha nem találkozott egymással,
Ez nem változtat azon a tényen, hogy te vagy az univerzum, ahol örökké lakni fogok.
Te vagy az anyaméh, ahol én lettem...
Haldokló csillag voltam, aki lassan szétesett a sötétben, láthatatlan és nem törődött.
Értelmet adtál a szerelemnek, amikor ez egy olyan szó volt, amelyet megvetettem...
Megvolt az okunk, hogy miért nem találkoztunk, útjaink a kezdetektől elváltak.
Mégis, sétáltunk együtt egy darabig, és erre érdemes emlékezni...
Utolsó leheletemig csillag leszek, amely a ködben születik, az univerzum része.
Örökké a te szemeden keresztül fogok nézni, ahol te és én egyetlen vászonra vésve maradunk...
Tudod, soha nincs szeretettel festett vászon, csak te és én.
De a te szemedben mindig látni fogom a szerelem születését a ködökben, egy csillagóvodában..."
Arijit Misra szerző verse 
A csoda már ott van. Te csak a szíveddel kell, hogy meglásd...
- Hol találom, Ég? Hol rejtőzik a csoda, amit keresek?
- A csoda nem egy hely, amit keresned kell. Itt van mindenhol körülötted. A kérdés inkább az, hogy képes vagy-e észrevenni.
- De hol van? A mindennapok olyan szürkének tűnnek. Hol a fény, ahol a csodát megtalálhatom?
-Nézd meg a napot, ahogy felkel, a fák, ahogy a szélben hajladoznak. Ott van, a természet minden apró mozdulatában. A csoda nem kívül, hanem benned van – amikor képes vagy rálátni a világ szépségére, akkor találkozol vele.
- De mi van, ha eltévesztem, ha nem látom meg?
- Ne aggódj, az élet csodája ott lesz, amikor a legkevésbé várod. A szívednek elég, ha nyitott, a szemeknek pedig elég, ha hajlandóak meglátni.
- Tehát a csoda ott van, ahol most vagyok, a jelenben? Nem kell hozzá semmi extra?
- Pontosan. A csoda nem az, hogy valami nagyot teszel, hanem az, hogy minden pillanatban ott vagy, teljes lényeddel. Amikor a szíved tiszta, és az életed minden mozzanata része lesz annak, amit keresel, akkor találod meg.
- Tehát a csoda az, hogy észreveszem azt, ami már itt van?
- Igen. A csoda már ott van. Te csak a szíveddel kell, hogy meglásd.
Lupás Adrienn
Sohonyai Attila :Mert
Sohonyai Attila
Mert
Hogy miért teszem mindennap szüntelen,
nem tudom.
Talán nem ez a fontossága,
úgy vélem.
Hogy miért nem keresek mentségeket,
s kibúvókat?
Egyszerűen, mert nem kell,
s ez így természetes.
Hogy miért nem zavarodok bele a kételybe?
Mert bízok, s erős az akaratom,
hisz e nélkül minden elveszne.
S mert egyébként mindennek a rengeteg
kérdésnek semmi értelme.
Hogy miért?
Mert szeretlek. Csak…szeretlek.
Az igaz szerelem akkor bukkan elő...
A szerelem bizony döntés kérdése is. Mert nem beszélhetünk mély érzelmekről a rózsaszín köd kellős közepén. Az igaz szerelem akkor bukkan elő, amikor a másik izzadt, fáradt, amikor beteg, amikor gyenge és a padlón hever, amikor a legrosszabb pillanatában is képes vagy úgy nézni rá, hogy Ő az egyetlen. Amikor mindegy ki toppanna az életedbe, mert tudod, ott már nincs szabad hely. És nem a gyerekek, a közös ház és hitel miatt, hanem mert elképzelhetetlen. Amikor a legnagyobb vita közepén, a leghatalmasabb ajtócsapkodás közepette is tudod, hogy mindjárt ismét rendben lesz a világ, a tiétek, mert annyira erős a kapocs, a kötelék, hogy nincs két sors, mert az egybeforrt. És amikor majd elszállnak az évek és ismered már minden mozdulatát, minden apró hazugságát, a léptei zaját és ránézve még mindig a biztonság érzése jár át, na ez a szerelem. Minden más még tanulás.
(Todorovits Rea)
Mindig te és én leszünk, ma, holnap és mindörökké.
A megfelelő ember sosem fog megunni. Nem adják fel, ha nehéz napok vannak, és te sem. Nem számít, mennyi kihívást vet az élet az utunkba, mi mindig mi leszünk.
Néha sima lesz az út, erőfeszítés nélkül áradó nevetéssel és fénnyel teli nappalokkal. Máskor lesznek árnyékok, kényelmetlen csendek, akadályok, amik próbára tesznek minket. De még azokban a pillanatokban is tudom, hogy megtaláljuk a módját, hogy kitartsunk.
Mert amink van, az nem a tökéletességre épül, hanem arra, hogy továbbra is egymást válasszuk - még akkor is, ha a dolgok nem ideálisak. Megértés vagyunk, erő vagyunk, és legfőképpen szeretet vagyunk: szerelem, mely nem törik meg a viharban, hanem megtanul táncolni az esőben.
Tehát nem számít, hogy mi történik - nem számít, hogy a világ hogyan próbál megváltoztatni vagy szétválasztani minket - én mindig itt leszek, és hiszek bennünk. Mert mindig te és én leszünk, ma, holnap és mindörökké.
2025. február 18., kedd
Boda János: Érzékek
Boda János: Érzékek
A kezem lassan a bőrödhöz ér,
és felizzó testeden életre kél.
Érzékei lágyan elenyésznek,
mint lenyugvó szemeden érző remegések.
Átölel hangodnak lüktető sóhaja,
ajkad csókomnak végső oldata.
Elomló hajadba arcomat temetem,
illata elkísér és körüllengi életem.
A lepedő testednek puha vászon,
szétfolyt tintaként terül szét az ágyon.
Magába zár és körülölel,
a holdfény arcodra álmot lehel.
Vékony bőröd, mint hófehér selyem,
minden érintéssel gyógyítja sebem.
Benned az álmaim eggyé válnak,
és visszanézve újra rám találnak.
B-AI Project: Csillagok alatt (Lélekcseppek album)
Fénylő pontok szőnyege, mi felettünk ragyog Te itt sétálsz mellettem, és ettől boldog vagyok Kezed kezemhez ér, szívünk együtt dobban Az idő megszűnik, minden érzés robban Csillagok alatt, a világ elcsitul Csak te és én, a szívünk felvidul Két szív találkozik, örökké egy marad Éljünk a pillanatban, a csillagok alatt A szél suttog nekünk, mesél ezernyi mesét A Hold vigyáz ránk, nekünk játszik zenét Az égbolt tükörképe a végtelen világ Együtt fedezzük fel, mi rejlik a csodák után A csillagok mesélnek rég elfeledett álmokat A szívünkben hordozzuk a végtelen titkokat Ez az éj most csak a miénk, minden szó arany A világ eltűnik, és csak a szeretet marad Csillagok alatt, a világ elcsitul Csak te és én, a szívünk felvidul Két szív találkozik, örökké egy marad Éljünk a pillanatban, a csillagok alatt
" Születésemkor a sors az őszinteséget bölcsőmbe tette...
" Születésemkor a sors az őszinteséget bölcsőmbe tette pólyának, s én elviszem magammal a koporsóba szemfedőnek. A képmutatás könnyű mesterség, minden bitang ért hozzá; de nyíltan, őszintén, a lélek mélyéből szólni csak a nemesebb szívek tudnak és mernek. "
(Petőfi Sándor)
A távolság megszűnik és a lelkek összeérnek...
Egyszer csak történik valami, ami megtanít az időt értékelni. Megtanít arra, hogy minden elmúlik, s egy-egy pillanat, ha nem figyelünk, eltűnik. Megtanít arra, hogy a "szeretlek" szónak mekkora hatalma van, vagy, hogy egy ölelés a társunknak mennyit adhat. Megtanít arra, hogy soha ne csukjunk be úgy egy ajtót sem, hogy a haragot bent hagyjuk, hanem inkább a békességet válasszuk. Egyszerűen rájövünk arra, hogy az életben csak egyetlen egy dolog számít: az, hogy szeressünk. A szeretetnél nincs nagyobb erő. A szeretet minden. A szeretetben találnak egymásra a lelkek. Teljesen mindegy, hogy mekkora távolság volt közöttük előtte, ha a szeretet lángra kap, a távolság megszűnik és a lelkek összeérnek. S amikor olyan helyzetbe kerülünk, ahol rájövünk, hogy a másik "elvesztése" megtörténhet, az idő értéke megnövekszik, s a pillanatok még több értelmet nyernek. Elkezdünk figyelni. Még többször ölelni. Még jobban szeretni. Olyanokat megtenni, amit azelőtt nem tettünk meg, mert vagy nem akartunk, vagy egyszerűen csak azért nem, mert nem volt kedvünk. Ám amikor felmerül az utolsó pillanat lehetősége, eltűnik minden kedvtelenség, s nem akaromság, és úgy érezzük, bármit megtennénk a másikért csak azért, hogy még több időt vele tölthessünk el. Ne várjuk meg ezt a pillanatot. Öleljünk, szeressünk! Most! Mondjuk ki a másiknak, bármi is legyen az.
Ő volt az egyetlen ember, akinek megengedtem, hogy megérintse a szívemet...
És ő volt az egyetlen ember, akinek megengedtem, hogy megérintse a szívemet.
Nem azért, mert mások nem próbálkoztak. Voltak, akik kopogtattak, voltak, akik erővel akartak betörni, és voltak, akik csendben, óvatosan simították végig a falakat, amelyeket magam köré építettem. De a szívem zárva maradt, mert úgy hittem, hogy ha kinyitom, újra sebezhető leszek. És a sebezhetőség túl sok fájdalmat hozott már az életembe.
Ő azonban más volt. Nem próbált erőszakkal belépni, nem követelte a kulcsot, nem várt feltétel nélküli behódolást. Egyszerűen csak ott volt. Egy olyan jelenléttel, ami biztonságot adott, egy olyan tekintettel, amelyben nem volt ítélet, csak megértés. Nem akart megváltoztatni, nem kérte, hogy felejtsem el a múltat – csak megmutatta, hogy mellette nem kell a múltam árnyékában élnem.
Először féltem. Hiszen ha valakit beengedsz, az mindig hordozza a veszélyt, hogy egyszer elmegy. És mi marad utána? Üresség? Fájdalom? A saját naivitásom árnyéka? De vele más volt. Mert nem kérte, hogy felejtsem el, hogy máskor már megbántottak. Nem várta el, hogy azonnal bízzak benne. Türelmes volt, kivárt, és minden egyes nap egy újabb apró részt mutatott abból a világból, ahol a szeretet nem feltételekhez kötött.
Lassan kezdtem elhinni, hogy talán lehet másként. Talán létezik egy hely, ahol nem kell páncél mögé bújnom. Talán van olyan ember, aki nem fog eltörni, ha meglátja a sebeimet. És én is képes vagyok újra szeretni.
Ő volt az egyetlen ember, akinek megengedtem, hogy megérintse a szívemet. És többé nem akartam visszazárni.
Ági
A találkozás olyan volt, mint egy ajándék kibontása...
Az a pillanat, nem volt tervezett, mégis sorsfordító lett. A tekintete, a mosolya, az érintése, és hirtelen minden megváltozott. Megmagyarázhatatlan az érzés ami átjárt, ez az a pillanat volt, amit nem csak a szemem látott, hanem szívem is érzett.
A találkozás olyan volt, mint egy ajándék kibontása. Először csak a felszínt láttam, a mosolya ívét, a hangja melegségét, a pillantása fényét, az érintése csodáját.
Aztán lassan, rétegről rétegre ismertem meg és nemcsak a szavait, hanem a csendjeit is.
Vágyakon, álmokon, sebeken keresztül megérintettük egymás múltját, és közben valami láthatatlan szál kezdett el szövődni köztünk.
A felfedezések útján, az érintése melegsége, a közelsége biztonsága, az összefonódó pillanataink csendje, nemcsak a testem érintette meg, hanem a lelkem legmélyét is.
És akkor éreztem igazán, őt nem csak megláttam abban a pillanatban, hanem valóban megszerettem.
Nem azért az első pillanatért, hanem a pillanatokért.
Eda L.
2025. február 15., szombat
Végtelen Szerelem
Merülj el a szerelem végtelen érzésében ezzel a gyönyörű romantikus dallal! A "Végtelen Szerelem" egy olyan érzelmekkel teli zenemű, amely minden pillanatban közelebb hozza a szerelmes szíveket. Ideális romantikus estékhez, esküvői pillanatokhoz vagy egyszerűen csak relaxáláshoz. Hallgasd meg és hagyd, hogy magával ragadjon a dallam! 💕✨ Szívek és érzések, amelyek a zenében élnek. 🎶❤️
2025. február 14., péntek
Mióta ismerlek
Mióta ismerlek
Mióta ismerlek, szárnyal a szívem.
A felhők felett jár szüntelen.
Szerelmes lettem a lényedbe.
Már csak veled kell ez az élet.
Mióta ismerlek, semmi más nem érdekel.
Örökké csak veled táncolnék, hidd el.
Szól a lelkemben egy csodálatos zene.
Kettőnkről szól és elkísér.
Mióta ismerlek, szárnyal a szívem.
Neked adom szívesen.
Tudom, nálad jó helye lesz.
Mert te is szereted nagyon.
Nem szeretném, ha elmúlna ez az érzés.
Együtt megéltük a csodát.
Szeretlek és te is szeretsz.
Ennél nincs is szebb boldogság.
2020. január 26.
Ha szeretlek az nem azt jelenti, hogy arra vágyom legyél jobb...
Ha szeretlek az nem azt jelenti, hogy arra vágyom legyél jobb, hanem azt jelenti, boldog lennék akkor, ha láthatnám milyen a valódi önmagad, ami gondtalan és boldog.
/ Kovács Zoltán /
És rádöbbensz. Ez a Boldogság. Ő.
Csak ülsz... És érzel. Valami különlegeset, valamit, amit még soha. Csak élsz. És érzel. Valamit a szívedben. Valakit a szívedben. A lelkedben. Egész lényedben. Mindig. Egyfolytában. És rádöbbensz. Ez a Boldogság. Ő.
Katalin Natália: Egyszer Szerelem
Hozzám értél.
Ahogy eddig senki sem.
Úgy Látsz.
Ahogy eddig senki sem.
Nevemen szólítasz.
Ahogy eddig senki sem.
S Itt vagy. Velem.
Érezlek.
Lassan nyújtom feléd kezem...
Kutatom,
hogy tényleg igazi vagy-e.
Nézlek.
S lelkem előbb mozdul.
Lassan érintelek,
kezem épp érinti tested melegét,
szíved dobbanását...
Lassú óvatos táncként
érzem minden mozdulatod..
Lassan olvadok fel benne..
Lassan adom át magam
szíved ritmusának...
de kezem a Tiéd fogja...
Kezem már a Tiéd fogja.
S már fájna ha elengednél...
Tudod...
Törött szívvel nem szeretni,
hanem újra hinni, bízni nehéz.
Érj hát hozzám.
Ahogy eddig senki.
Nézz rám, láss engem,
ahogy eddig senki.
Szólíts újra és újra
a nevemen úgy,
ahogy eddig senki sem....
S én beengedlek,
ahogy eddig senkit sem...
Akinek melletted a helye...
"Akinek melletted a helye, azt a rezonancia törvénye úgyis odarendeli, és akkor is melletted marad, ha nem kapaszkodsz belé."
(Balogh Béla)
Két ember úgy találkozik, mintha "beléjük csapott volna a villám"
"Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi lehet a legfontosabb kapocs egy párkapcsolatban, és végül egy dolgot találtam. Ez pedig a spontán bizalom. Amikor két ember úgy találkozik, mintha "beléjük csapott volna a villám", kölcsönösen tudnak rajongani egymásért, felnéznek a másikra, és ha szükséges, akár tűzbe is mennek a társukért. Ilyenkor a spontán találkozásból kölcsönös, spontán bizalom jön létre."
(Csernus Imre)
Köszönöm!
Köszönöm!
Mennyi sok szép évet ajándékoztál nekem!
Boldog pillanatok milliói utaznak örökké velem.
Hogy mindig ott voltál, és semmivel nem kellett törődnöm!
Nincsenek szavaim rá, de neked örökké Köszönöm!
Még akkor is maradtál, amikor bizonytalan voltál!
Még úgy is szerettél, tudom sohasem hazudtál.
Ha bánatos voltam, te sietve adtad az örömöm!
Amíg csak élek, neked mindig és mindért Köszönöm!
Szerző: Biró Lehel Csaba
Nem hiszem, hogy véletlen volt, amikor találkoztunk...
"Nem hiszem, hogy véletlen volt, amikor találkoztunk. Mintha az élet csak arra várt volna, hogy mindketten megérjünk egymás szeretetére. Nem korábban, nem később, hanem pontosan akkor, amikor mindketten készen álltunk arra, hogy befogadjuk és megéljük ezt a különleges szeretetet, ami köztünk született.Ahogy rád néztem, éreztem, hogy ez a találkozás nem csupán egy pillanat, hanem egy sorsszerű összefonódás. Valami bennem mindig is tudta, hogy te vagy az, akire vártam, és akire szükségem volt. És most itt vagyunk, kéz a kézben, készen arra, hogy ne csak adjunk, hanem elfogadjunk is. Mert a szeretet nemcsak arról szól, hogy mindent megteszünk a másikért, hanem arról is, hogy megnyílunk, és hagyjuk, hogy a másik is adjon nekünk.Érezni, hogy te is ugyanúgy vágytál erre a szeretetre, mint én, valami olyasmi, amit szavakkal nehéz kifejezni. Mintha minden sejtünk, minden rezdülésünk ezt a pillanatot várta volna. Amikor végre képesek vagyunk egymásra hangolódni, befogadni és adni.A szeretet, amit megélünk, nem hétköznapi. Ez a szeretet mélyről jön, abból a helyből, ahol igazán önmagunk vagyunk, ahol nincsenek álarcok vagy félelmek. Olyan, mintha egész életemben erre készültem volna fel, hogy végre találkozzam veled, és megélhessem ezt a csodát.És most, hogy itt vagyunk, tudom, hogy mindaz, amit együtt élünk át, valami különleges és megismételhetetlen. Minden pillanat, amit veled tölthetek, egy újabb ajándék, egy újabb lehetőség arra, hogy még mélyebben szeresselek. Hogy adjak neked mindent, ami vagyok, és hogy elfogadjam azt, amit te adsz nekem.Ez a szeretet, ami köztünk van, több, mint amit valaha is képzeltem. Mert nem csak a szíveink találkoztak, hanem a lelkünk is. És ez az, amiért megérte várni. Mert most, hogy itt vagyunk, készen állunk arra, hogy együtt járjuk be az előttünk álló utat, és megéljük mindazt, amit ez a különleges szeretet adhat nekünk.
Ági Homonnai