"Nem hiszem, hogy véletlen volt, amikor találkoztunk. Mintha az élet csak arra várt volna, hogy mindketten megérjünk egymás szeretetére. Nem korábban, nem később, hanem pontosan akkor, amikor mindketten készen álltunk arra, hogy befogadjuk és megéljük ezt a különleges szeretetet, ami köztünk született.Ahogy rád néztem, éreztem, hogy ez a találkozás nem csupán egy pillanat, hanem egy sorsszerű összefonódás. Valami bennem mindig is tudta, hogy te vagy az, akire vártam, és akire szükségem volt. És most itt vagyunk, kéz a kézben, készen arra, hogy ne csak adjunk, hanem elfogadjunk is. Mert a szeretet nemcsak arról szól, hogy mindent megteszünk a másikért, hanem arról is, hogy megnyílunk, és hagyjuk, hogy a másik is adjon nekünk.Érezni, hogy te is ugyanúgy vágytál erre a szeretetre, mint én, valami olyasmi, amit szavakkal nehéz kifejezni. Mintha minden sejtünk, minden rezdülésünk ezt a pillanatot várta volna. Amikor végre képesek vagyunk egymásra hangolódni, befogadni és adni.A szeretet, amit megélünk, nem hétköznapi. Ez a szeretet mélyről jön, abból a helyből, ahol igazán önmagunk vagyunk, ahol nincsenek álarcok vagy félelmek. Olyan, mintha egész életemben erre készültem volna fel, hogy végre találkozzam veled, és megélhessem ezt a csodát.És most, hogy itt vagyunk, tudom, hogy mindaz, amit együtt élünk át, valami különleges és megismételhetetlen. Minden pillanat, amit veled tölthetek, egy újabb ajándék, egy újabb lehetőség arra, hogy még mélyebben szeresselek. Hogy adjak neked mindent, ami vagyok, és hogy elfogadjam azt, amit te adsz nekem.Ez a szeretet, ami köztünk van, több, mint amit valaha is képzeltem. Mert nem csak a szíveink találkoztak, hanem a lelkünk is. És ez az, amiért megérte várni. Mert most, hogy itt vagyunk, készen állunk arra, hogy együtt járjuk be az előttünk álló utat, és megéljük mindazt, amit ez a különleges szeretet adhat nekünk.
Ági Homonnai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése