Bódás János:
Szeretlek
Szeretem a te lelkedet: a jóság
s a tisztaság szép, alvó Hófehérjét.
Dalokba szórnám, hogy csodálják, nézzék,
hogy illatozzon, mint kertben a rózsák.
Szeretem két csodálatos szemedet,
mikor szent lázak gyúlnak bennük este,
a szűz vágyak forró, sugárszínű teste
belőlük némán bús szemembe reszket.
Szeretem édes hímporát a szádnak,
az illatot, mely csak terólad árad,
s a kis kezed, mely áldva hull le rám,
szeretlek, mert még a titkod is tiszta,
s az álmod fehér rejtelem borítja,
te halk, te áldott, egyetlen – Leány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése