Bódás János:
Meg akarlak simogatni
Ne félj, ne reszkess, nem bántalak,
ne takard el az arcod!
Vagy fáj, hogy a két szemem éget,
s érzed, hogy dúlnak a harcok
benn a szívemben…, s bíborba festik
a lángok – máskor sápadó orcám?
Ne félj, ne reszkess, jöjj ide hozzám!
Most jó akarok lenni.
(Most jöjj, ne féltsd az ajkad,
nézd: a két szemem fáradó lángja
szelíd jósággal pihen meg rajtad,
és a két karom áhítva hív, kér, keres.
Jöjj, nézd: lelkem ölében búzaszemek:
[a dal, a kacaj, meleg puha szavak]
mind Terád várnak, csak szedegesd ki
mint a galamb… És maradj itt pihenni.)
Ne félj, ne reszkess, nem bántalak,
nem akarok én kínos csókokat,
most betakarta szívemet a jóság.
Ne félj, csak jöjj és ülj ide mellém:
… meg akarom simogatni az orcád! …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése