Veled ébred a hajnal

Bíborszínű takarót terített az ég,
bekúszott a napfény a város fölé.
Messze valahol mélázott az éberség,
s a szél táncot járt az ablak függönye köré.

Néztelek... Aludtál még oly édesen,
s szemeimet pihentettem arcodon.
Szerettelek az éjszaka, nem képzeltem,
s te voltál az én legszebb hajnalom.



(Dénes Enikő)

Szeretlek...

Egymás mellett álltunk az utcán,
a világ szinte néma volt,
ebben a félelmetes csendben
csak szívünk dalolt.

Néztük egymást, mint két idegen,
nem volt még szó, sem kézfogás,
szemünkben furcsa tűz égett,
ez volt a legszebb vallomás.

Még nem tudtuk, mit érez a másik,
mi az, mi szívünkben ég,
csend volt mindenütt, s mi
hallottuk a gyönyörű zenét.

Szívünk dalolt a szerelemről,
a csend lágyan körülfogott,
szó nélkül kértük Istent,
legyünk mi ketten boldogok.

Csak álltunk egy percig némán,
a csillagok fényesebbek lettek,
lassan megöleltük egymást,
s fülembe súgtad: szeretlek.



(Gál Mária)

Nem tudom...

Nem tudom, milyen vagy, de érzem,
a nyugalom ott él lelked tengerén,
szívedben szeretet lángja ég,
szemedből sugárzik a jóság,
mosolyod, ha ragyog rám,
fényes lesz a világ,
ha ölel két karod,
beleolvadok,
nincs te és én,
csak mi vagyunk,
te vagy életemben
a kezdet és a vég,
az éltető remény.


(Gál Mária)

Ölelés...

Az első találkozást soha nem feledem,
mert téged hozott el nekem,
szükségszerű, vagy véletlen volt,
nem tudom, de jó veled,
azóta más az életem, és fontos
lett a lényegtelen,
új értelmet kapott a szó,
a csend, a végtelen,
mert gondolatod
átölel.


(Gál Mária)

Akkor érzem...

Akkor érzem szeretve magam, ha a másik társaságában igazán szabadnak érzem magam, szabadabbnak, mint ha egyedül vagyok.


(Koncz Orsolya)

Szeretlek

 

Mint simogató napsugarat
érzem közelséged
örömöt és boldogságot
jelent érintésed
ezt az érzést nem ismertem
most hinni alig merem
rám talált a szerelem.

Melletted a bonyolult is egyszerű
mégsem tudom elmondani
mit érzek, gyönyörű
nem találom a szavakat
tán ilyenek nincsenek
segíts nekem ugye érzed
mennyire szeretlek.

Szeretem a hangod, szemed
szavaidban a kérdőjelet
gondolatod gyorsulását
és a rossznak tagadását
szeretem az emberséged
szívedben a melegséget
úgy szeretlek, amilyen vagy
még sokáig ilyen maradj!


(Gál Mária)

Néha az is elég...

Néha az is elég, ha valakire gondolunk. Ha tudjuk, hol van és mit csinál, és a lelki szemünkkel látjuk. Arra való az emlékezet és a képzelet. Hogy elő tudd varázsolni. Ez a varázslat...


(Emylia Hall)

Figyeld meg...

Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.



(Oliver Wendell Holmes)

A legszebb, amit megérhetünk...

A legszebb, amit megérhetünk, az élet titkának keresése. Ez az az alapérzés, amely az igazi művészet és tudomány bölcsőjénél jelen van. Aki ezt nem ismeri, aki nem tud csodálkozni, elámulni, az - hogy úgy mondjam -- halott, és a szeme kialudt.

 
(Albert Einstein)

Vedd észre...

 

Melyik út vezethet
lelked nyugalmához,
mik kell a szívednek
az igaz boldogsághoz.

Ki segíthet abban,
hogy újra önmagad légy,
a rohanó világban
megtaláld a békét.

Hogy a gondolatod
meglássa a szépet,
csapongása helyett,
szárnyaljon a széllel.

Miért gyorsítod fel
a lassú perceket,
az idő úgyis elszáll,
mindent elfeledtet.

Mikor veszed észre,
akkor szép az élet,
ha a boldogság
ott lakozik benned.


(Gál Mária)

  Változatok a szépségre

1.

Fűszálak hegyén
harmatgyöngyökben fürdik
a reggeli fény.

2.

Szép napom van ma.
Harmatgyöngyök csillognak
fűszálak hegyén.

3.

Fűszálak hegyén
gyöngyharmattal kápráztat
a reggeli fény.

4.

Fűszálak hegyén
gyöngyharmat kápráztat el.
- Szép ez a reggel.

5.

Fűszálak hegyén
harmatgyöngyöket ringat
a hajnali szél.

6.

Reggeli harmat
világokat ringat a
fűszálak hegyén.

7.

Fűszálak hegyén
harmatcsepp gyöngyeiben
fénylik a reggel.

8.

Munkába megyek.
Harmatgyöngyök szikráznak
fűszálak hegyén.
Útszélen ennyi szépség!
Ragyog bennem a reggel.

9.

Isten megszólított:
Mindenhol ott van a szép.
Gondozatlan útfélen,
égbe nyúló fűszálak hegyén,
hol harmatcsepp-gyöngyöket dajkál
az ébredő reggeli fény.
Természet-gondozta szépség,
amely a szívemig ér.
Mégiscsak csoda az élet:
Csoda és gyönyörűség.



(Kállai Tiborné)

Ady Endre - A szerelem

Ady Endre - A szerelem


Mit jelent e szó? Önmagát feledni,
S magában érezni a mindenséget,
Egy világot veszteni, s újat nyerni,
Jelenti ez a bűn előtt az édent.

Akarni egy világot, s megszerezni,
És önmagát tagadva meg körében
Benne magát egészen visszanyerni,
Két álmot egy álommá szőni szépen!

Kettős világból teremteni egyet,
melyek magukban csak hiányos árvák,
Új életet alkotni kettő helyett,
Mely acélból s tűzkőből nyerte lángját.

Ligeti Éva: Lélekcsomag

Ligeti Éva:

Lélekcsomag


Minden egyes darabját
gondosan válogattam,
mérlegeltem is,nehogy
túlsúlyos legyen,Hagytam
néhányat későbbre is.
Terhelni nem akarlak.
Lelkem könnyű kis préda,
de ezzel sem zavarlak.
Kedves szavak, gyöngédség,
mire vágyom, s valami
még. Kézzelfoghatatlan,
Érezhető,…az, ami
mégis olyan emberi
Egy érzés: a szeretet
Na, ebből csomagoltam.
Tettem bele eleget.
Ha kibontod, majd érzed
ahogy kezem simogat.
Mindenik érintéssel
közelembe hívogat
s akarod, hogy átjárjon
az, az édes bizsergés
a mámorig fokozva…
A gondolat, mi elvész
a kísértés nyomában.
Eltántoríthatatlan
vagy. Szívszavak vezetnek.
A szíved nyughatatlan.
Halkulva, majd lüktető
iramban hajtja véred,
és mosolyként elküldöd
a válasz: Elfogadva.
Megőrzöm majd keretnek
Nagybetűkkel ráírom:
Szerelemmel szeretlek

Vágyakozás

Vágyakozás


Legyél a minden,
legyél ami nincsen,
legyél a szó,
legyél az ölelés,
legyél örök pillanat,
legyél simító mozdulat.
Legyél válasz a kérdésre,
amit nem lehet megmagyarázni,
legyél a könnycsepp az arcomon,
ha valami nagyon tud fájni.
Legyél a kezdet,és legyél a vég,
legyél minden pillanat, ami jön még.
Te is jöttél,én is jöttem.
Néha megrogytam, de te sem jöttél könnyen.
Mint a mesében,
ott van a szemében,
a csend néma ígérete,
a szerelem holt tengere.
Oda csak az jut el, aki el sem indul.
Csak az érti, aki nem kérdez.
Az mondja a legszebbet,
aki meg sem szólal,
te legyél nekem az utolsó mondat,
szívemben a legmélyebb sóhaj.
Legyél minden kérdés miértje,
a holt tenger kezdete, és vége.

(Sir-Mók)

Bitter T. Ákos: Szerelem

Bitter T. Ákos: Szerelem


(Köszönd a rossznak, hogy létezik jó,
s köszönd Istennek, ha a jót választottad!)

Beloptad szívembe a szerelmet
szunnyadó csendben észrevétlenül,
törött szárnyú madár sem örülhet
jobban, amikor ismét felrepül.
Békés tengert idézik szemeid,
kibontott hajad, mint a nyári szél,
csókod íze elűzi kínjaim,
tested illata mámorba kísér.
Ha hattyúdal is e szép pillanat,
érte adom múltam és holnapom,
ne lássam többé, hogy ébred a nap,
ha most alszom, és mindezt álmodom.
Hagyd ezt az érzést, hagyd meg, Istenem,
nincs ennél szebb szeretni szüntelen!

Te vagy nekem

 Te vagy nekem


Behunyom a szemem
A lelkem vár halkan,
Érzem a fényedet, ahogy
Lassan áthatol rajtam.

Felvillan bennem most újra
Egy kép, gyönyörű látvány.
Minden együtt van benn,
Remény, szerelem, szivárvány.

Szívem megnyílt előtted,
De szemem bezárom újra.
Lelkünk csak így lehet
Teljesen egymáshoz bújva.

Nincs kiút innen többé,
Te vagy nekem az álom.
Gyönyörű testedet ezután
Szerelmem szirmaiba zárom.

El nem húzhat tőled
Már semmilyen örvény,
Mert szerelmünk az élet,
Ez az igazi törvény.

(Kaprinyák Attila)

Napfény és szerelem

 Napfény és szerelem


Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre utca, tér nevet fel,
a nap jóságosan tekint az ember
művére, szép győzelmet így aratva.

Tornyait rózsatündöklésbe tartja
a dóm s ezer aranyszobrot emel fel -
hozsannát fénylik, míg madársereg ver
tanyát tülekedőn s csivogva rajta.

S mert gondjaim felhőit messze-messze
űzi szerelmem édes mosolyával,
a lelkem napra szárnyal, szinte mennybe,

hiszen az élet szent eszménye rávall:
itt minden gondolat úgy csendül egybe,
hogy minden érzés egyetlen csodás dal.


(Giosué Carducci)

Nicolae Labiş: Szerettem....

Nicolae Labiş:

Szerettem....

Szerettem a nyári ég
áttetsző kék színét,
a barkázó füveket,
a szivárványt a magas
hegyek fölött s a havas,
mély csöndű rengeteget.
Jólesett a nagy pusztákon
olykor délibábot látnom,
gyönyörködnöm a sziklákba
csapó villám játékába;
az elhúzó darvakat,
szerettem a hallgatag
hegyek csendjét, fenyvesek
fölött a telt felleget.

És szerettem a szerelmet,
a rózsát, mely ajkon termett
s a szívben az égedelmet,
a tekintet tisztaságát,
a szív csöndes suttogását.
Borzongatott engemet,
mit az elme szövöget:
fehér lapok mezein
gyorsuló-lassuló tánca,
és a gondolat íjára
feszített gyors eszme-nyíl...
S öröktől fogva e sok
szépség mibennünk ragyog...


(Kányádi Sándor fordítása)

Ez az élet útja...

Menjél, menjél ki a természetbe, és hallgasd a madarakat, akik a virágbimbós ágon énekelnek. Hallgasd őket - szíveden keresztül. Ne kezdd elemezni a dal forrását. Csendesülj el, s engedd, hogy beléd hatoljon, amilyen mélyen csak lehetséges. Hadd töltse be hálaadó éneke szívkertedet. Ne akadályozd énekét emberi gondolataiddal! Engedj teljes átjárást neki.
Egész napodat betöltheti szívedet egy madár éneke. Egész nap teljesen másként érezheted magadat, ha hajnalban szárnyaló madarakat láttál az ég országútján, és egy percig velük tartottál. Vagy reggel láttál egy nyíló virágon egy szorgalmas méhecskét. Vagy egy repdeső lepkét.
Az életed ekkor változásnak indul - mert magadba szívtad a létezés szépségét, puszta örömét, elsöprő üdvösségét. Ez az élet útja...


(Leleszi Balázs Károly)

Szeretetre és szabadságra születtünk...

Szeretetre és szabadságra születtünk mindannyian. Ám az igazi szabadság nem azt jelenti, hogy azt tesszük, amit csak akarunk, hanem hogy félelem nélkül élhetünk.



(Susanna Tamaro)

Igen, szép és jó élni ma is...

Igen, szép és jó élni ma is. Ha fájdalmas is annyi emberi érték és régi szépség pusztulását látni, az értelmetlen, szükségtelen halál borzalmas pusztítását, a gyűlölet eszeveszett tombolását, ami nem tud enyhülni - reménytelenné válni és kétségbeesni sohasem szabad. Mert nem lehet elpusztítani a Földön a halhatatlan Szépséget és nem lehet elüldözni róla a bujdosó Boldogságot.


(Lázár Mária)

A gyermekben nincs harag...

A gyermekben nincs harag, féltékenység, neheztelés, irigység vagy gyűlölet. Az újszülött lélek makulátlan. Csak később ismerjük meg a lelket megkeserítő haragot, csalódottságot, veszteséget, fájdalmat, félelmet és igazságtalanságot. Lelkünk ezektől válik homályossá.


(Barbara Wood)

- igen, az ilyen ember elnémul...

Aki azonban alázatos lélekkel felismeri, hogy mi a végcélja mindennek, aki látja, milyen illedelmesen nyesegeti minden tehetős polgár paradicsommá a kertecskéjét, és aztán, hogy még a szerencsétlen ember is milyen rendületlenül szuszog tova útján a terhe alatt, és valamennyinek egyformán az a vágya, hogy bárcsak egy perccel is tovább láthassa még ezt a napvilágot - igen, az ilyen ember elnémul, és szintén megalkotja saját magából a világát, és boldog is, mert ember. És aztán bármilyen korlátok közt él, mindig ott őrzi szívében a szabadság édes érzését, és azt, hogy elhagyhatja ezt a börtönt, amikor akarja.



(Goethe)

A lélekben csendülnek meg...

A lélekben csendülnek meg azok a halk hangok, amelyek megmondják nekünk, hogy mi helyes számunkra.


(Anselm Grün)

Elég hallani ...

Sokan képtelenek kimondani azt, hogy "szeretlek". És tényleg, van valami misztikus, varázsos ereje ennek a szónak. Elég hallani ezt az egyetlen, őszintén kimondott szót, máris biztonság, melegség és jóindulat tölt el, valami olyan, amit soha máskor nem érzel.

 
(Paul Hauck)

Moretti Gemma: Tükör

Moretti Gemma:
Tükör


Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -
Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?
Ha tükröd magad elé tartod,
s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.
Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.
Mert a lelkedben béke van.

Osho: Szerelem, szabadság, egyedüllét

Osho: Szerelem, szabadság, egyedüllét

A szerelem az élet legnagyobb kísérlete, és akik anélkül élnek, hogy a szerelemmel kísérleteznének, sosem fogják megtudni, mi is az élet. Örökké a felszínen maradnak anélkül, hogy leereszkednének a mélybe. A kiindulópont önmagad szeretete kell, legyen. Mindenki ismeri a mondást, hogy "aki nem szereti önmagát, másokat sem tud szeretni", mert a részleteket tekintve talán vannak köztünk különbségek, de alapvetően ugyanannak az egy természetnek a részei vagyunk. Ha szeretet születik benned önmagad iránt, lesz mit megosztanod a pároddal. A valódi cél azonban a lényedben végbemenő végső, misztikus egyesülés, hogy ne légy rabja egyetlen nőnek vagy férfinak sem. Azáltal, hogy találkozol a külső nővel, a külső férfival, hogy valóban szereted, lépésről lépésre megláthatod a nőt, illetve a férfit, aki benned él. A külső nő csupán egy út a belső nőhöz; ahogyan a külső férfi is csak egy út a belső férfihez. Ha rátalálsz erre a belső nőre, illetve férfira, megszabadulsz függőségedtől, amely a külvilághoz köt.

A szabadság az ember legbensőbb lényege. Szabadon meg kell élned vágyaidat, legerőteljesebb energiádat, a szexualitást is, így életed közepére érve meghaladhatod, s ezzel képessé válhatsz arra, hogy egyedül is boldog legyél. Hiszen bármit is teszel, egyedül vagy, mert ez a természetes állapotod: egyedül születtél, és egymagad is fogsz meghalni. A köztes időben elfoglalod magad mindenfélével, hogy ne kelljen szembenézned a ténnyel: egyedül vagy. Ám ha szabadon megéled és megismered önmagad, felébred benned a végtelen szeretet, és egyedülléted sem üres magány lesz többé, hanem tartalmas, örömteli állapot, amelyen – ha úgy adódik – szívesen osztozol embertársaiddal.

Megnyugvás

Fáradt szemem eltakarom,
két tenyerem beborítja,
ujjaim közt átszivárog
a lenyugvó Nap sugara.

Még egy kicsit itt időzik
sápadt arcom cirógatva,
nem akar még elbúcsúzni,
nehogy sírjak magányomban.

Nehéz nap áll már mögöttem,
és te nagyon messze jársz most,
nem segíthetsz küzdelmemben:
elűzni sok ártó gonoszt.

De a lélek hívó szava
eljut hozzád, és megérted;
arany sugár langyossága
megnyugtató érintésed.

Elnehezült pilláimra
álmot csókol az a jóság,
amit eddig tőled kaptam,
és nem félek semmitől már!

(Szepesi Zsuzsanna)

 

Találkozás

Sóhajom vágyódó,
egyre csak kereslek...
Nem értem, nem érzed,
mennyire szeretlek?

Finoman felsejtet
tudatom világa,
érzem már, velem vagy,
nem vártam hiába.

Rám hajolsz, érintesz,
s meghajlik a mélység...
Mindenség tárul fel,
végtelen a kékség.

Szemed tiszta tükrén
átragyog a lelked,
tekintetem mélyen,
bénán beledermed.

Hűs ajkad sarkában
kemény lesz mosolyod,
érzések hulláma
vad hévvel gomolyog.

Ujjaink tapadnak,
egymásba fonódnak...
Külvilág neszei
sorra elmosódnak.


(Vörös Judit)

A szerelem nem győzelem...

A szerelem nem győzelem, ahol megnyered magadnak azt, akit szeretsz. A szerelem igazából kőkemény vereség. Le kell győzzenek ahhoz, hogy tiszteld és igazán értékelni tudd a másikat.

 
(Zakály Viktória)

Szeretni csak úgy lehet...

Szeretni csak úgy lehet, ha teljesen feladod magad, ha elveszíted mindened, amit valaha is a sajátodnak hittél, amit magadról gondoltál, vagy gondoltak rólad mások. Ha feladsz mindent, amit elértél. Ha kész vagy mindent odadobni, de mégis ragaszkodni mindenhez, mindenáron, míg végre valóban önmagaddá válsz és először meglátod az igazi arcodat a másik szemében.


(Zakály Viktória)

Tudod...

Tudod, a szerelem nem úgy alakul ki egyik percről a másikra, azt meg kell, hogy előzze egy másik érzés, amiből aztán kialakul az igaz, mindent megváltoztató érzelem: félelem, düh, utálat. Ugye milyen érdekes, hogy ezekből egyszer szerelem lehet?


(Zakály Viktória)

A szerelem (...) nem múlik el...

A szerelem (...) nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette. Azt hiszem, ez a szerelem az igazi.


(Zakály Viktória)

Te egyedül...

 

 Te egyedül, aki sose bántott
(...)
Te mondd el helyettem
egyszer nem tévedtem
egyszer nem vétettem
amikor ágyamat
szíveden vetettem.

(Szabó Magda)

"Ha megértenéd...

"Ha megértenéd, micsoda hatalma van a gondolataidnak, soha többé nem gondolnál rosszra."


(Peace Pilgrim)

Egyébként is...

Gyönyörűnek lenni annyit jelent, hogy ragyogsz. Ha kell, ha nem, mindig, szívből, kifelé, ha bántanak, ha fáj, akkor is, mert meg tudod tenni. Hiszen sohasem felejted el azt, hogy ki vagy. Hogy mi van benned, hogy értékes vagy és mindenre képes. Nincs olyan, hogy bármi is összetörhetne úgy igazán öt percnél tovább. Mert bár minden nyomot hagy rajtad, azt már te döntöd el, hogy mennyire fog fájni életed hátralévő részében. És miért fájna, ha nem muszáj fájnia? Egyébként is vannak dolgok, amiken nem tudsz változtatni. Csak hagyd őket, egyszer úgyis minden a helyére kerül. Vagy lehet, hogy már rég a helyén van, csak túlságosan közelről figyeled.


(Oravecz Nóra)

Az öröm...

A borús, visszafogott komolyságban nem sok öröm rejlik. Amikor a régiek közül néhányan úgy állították be, hogy az erény gyakorlása zord és lehangoló életvitelt kíván, ezzel hajlamosak voltak azt sugallni, hogy minden öröm abból származik, ha valaki gonosz; mi sem áll távolabb a tényektől. Az öröm és az élvezet nem az erkölcstelenségből fakad. Épp ellenkezőleg. Az öröm és az élvezet csak a becsületes szívekben kel életre. Az erkölcstelen emberek hihetetlenül tragikus, szenvedéssel és fájdalommal teli életet élnek. Az emberi erényeknek kevés közük van a búskomorsághoz. Ezek jelentik az élet napos oldalát.


(Lafayette Ron Hubbard)

Egy hű társ

Egy hű társ

Gombszemével mikor rád néz,
úgy érzed, hogy beléd lát.
Minden mozdulatra figyel,
szavak nélkül szól hozzád.

Apró fülét úgy hegyezi,
hallja minden sóhajod,
veled sétál, lesi szavad,
s boldog, hogyha mosolyogsz.

Megért mindent, hisz ő kutyus!
Neked játszik, vigasztal,
kis mancsára hajtva fejét
mikor mennél, marasztal.

Azt is tudja, este jössz majd,
őt nem hagyod magára:
vacsorát kap, hancúrozik,
készül a nagy sétára.

Úgy él veled, mint egy ember,
s benne leltél barátra,
őriz téged, őrzi álmod,
így vigyáztok egymásra.


(Szepesi Zsuzsanna)

Vidám pillanatok...

Minden pillanat, amelyet panaszkodással és morgással töltünk, a saját életünkből vesz el. A vidám pillanatok pedig mindig hozzátesznek egy kicsit. Válaszd, amelyik jobban tetszik.


(Richard Templar)

Ne aggodalmaskodj...

Ne aggodalmaskodj a holnap felől. Bármi jön, légy nyugodt és szilárd. Ne menj elé. Aki rosszul várakozik, nem tud örülni annak, ami van. Álmai csak annak teljesednek, aki a jelenben is megtalálja magát.



(Müller Péter)

Dsida Jenő: Én hívlak élni

 

Varga P Melinda: Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...

Most már tudom...

A gyávaság, tudod, olyasmi, amiért öregkorában fizet meg az ember. Csak akkor kezdünk visszagondolni azokra a dolgokra, amelyeket megtehettünk volna, de nem tettünk meg. A saját, nyugodt biztonságos életünk egyszer csak végeérhetetlen ürességnek, veszteségek sorozatának látszik. Annyi minden lehetett volna, de semmi sem lett. (...) Most már tudom, a szerelemhez erő kell. Bátorság kell hozzá, hogy szeretni tudjunk.

(Susanna Tamaro)

Csak azok a kapcsolatok...

Csak azok a kapcsolatok lesznek erősek, mélyek és szeretetteljesek, ahol mindkét fél a másikat teszi első helyre.


(Richard Templar)

A szerelmesek közötti bizalom...

A szerelmesek közötti bizalom létfontosságú dolog. Mindegy, hogy a hűtlenségről, az ígéretek betartásáról, a pénz elköltésének mikéntjéről vagy bármi másról van szó. Ha nem tudunk megbízni a párunkban, akkor sosem leszünk igazán boldogok.


(Richard Templar)

Azt, akit szeretünk...

Azt, akit szeretünk, fel kell szabadítanunk, mivel ha rákulcsolódunk, rácsimpaszkodunk, pontosan azt vesszük el tőle, amit adni kívánnánk neki, és azt veszítjük el, amit meg akarnánk őrizni. A birtoklási, irányítási vágy, bármennyire jó szándékú is, korlátozza és megakadályozza a kibontakozást, a szárnyalást. A legóvóbb, féltőbb cselekedetünkkel is árthatunk a másiknak.

(Kádár Annamária)

Csak a szív látja meg...

Csak a szív látja meg mindenben annak a végső valóságnak és bizonyosságnak nyomait, mely minden ember arcából, minden kőből és minden fűszálból rám tekint, hogy azt mondja nekem: van, aki szeret téged.


(Anselm Grün)

"Tessék, itt a titkom...

"Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."


(Antoine de Saint-Exupéry. A kis herceg.)

Csak az képes meditálni...

Azon a napon, amikor sikerül megszabadulnod minden önostorozástól, és az öntisztelet hiányától - azon a napon, amikor sikerül úgy gondolni magadra, mint értékes emberre, akit a létezés szeret -, hatalmas áldás száll rád. Attól a naptól fogva az emberek igazi fényükben tündökölnek majd előtted, a szíved pedig megtelik együttérzéssel.
Az ember pedig, aki szereti önmagát, könnyedén eléri a meditatív állapotot, hiszen a meditáció annyit tesz, hogy önmagaddal időzöl. Ha gyűlölöd magad - ahogyan most teszed, mert ezt tanították neked -, hogyan lennél képes magaddal időzni?
A meditáció pedig nem más, mint hogy élvezed saját csodálatos együttlétedet. Önmagad ünneplése; mindössze erről szól a meditáció.
Csak az képes meditálni, aki szereti önmagát; máskülönben állandóan csak menekülsz magad elől, és kerülöd a találkozást saját magaddal. Ezért van az, hogy az emberek folyton mások társaságát keresik. Képtelenek önmagukkal lenni; másokkal akarnak lenni. Szóval, szeresd magad, és aztán figyelj!

(Buddha)

"Az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe."

( Marcus Aurelius )

"Ha önmagunkban nem találjuk meg a nyugalmat, akkor céltalan bárhol máshol keresni."


(Rochefoucauld)

Moretti Gemma: Nyári hajnal

Moretti Gemma:
Nyári hajnal


Születik a nyári hajnal,
éjt riasztó rőt égaljjal,
gyöngyharmattal, madárdallal.
Fénylő égtől, arany naptól,
kezd a világ színesedni,
elevenné ékesedni.
Álomittas szép virágok
szirmaikat napra tárva,
méz-szín fényben megfürödnek,
s gyöngyharmattól elbódulva,
mámorosan, lágyan ringva,
álmaikról dudorásznak,
madárdallra táncot járnak.

Szerelemmel szeretni...

A nemi vonzalom nem helyettesítheti a szerelmet, hanem együtt jár vele, önmagá­ban nem áll meg. Szerelemmel szeretni ugyanaz, mint az esketési szertartás szavai: jóban, rosszban, ínségben és bő­ségben, betegségben és egészségben, mindhalálig. Ezt vállaljuk, ha szeretünk valakit, és házasságot akarunk kötni.


(Agatha Christie)