Azon a napon, amikor sikerül megszabadulnod minden önostorozástól, és az öntisztelet hiányától - azon a napon, amikor sikerül úgy gondolni magadra, mint értékes emberre, akit a létezés szeret -, hatalmas áldás száll rád. Attól a naptól fogva az emberek igazi fényükben tündökölnek majd előtted, a szíved pedig megtelik együttérzéssel.
Az ember pedig, aki szereti önmagát, könnyedén eléri a meditatív állapotot, hiszen a meditáció annyit tesz, hogy önmagaddal időzöl. Ha gyűlölöd magad - ahogyan most teszed, mert ezt tanították neked -, hogyan lennél képes magaddal időzni?
A meditáció pedig nem más, mint hogy élvezed saját csodálatos együttlétedet. Önmagad ünneplése; mindössze erről szól a meditáció.
Csak az képes meditálni, aki szereti önmagát; máskülönben állandóan csak menekülsz magad elől, és kerülöd a találkozást saját magaddal. Ezért van az, hogy az emberek folyton mások társaságát keresik. Képtelenek önmagukkal lenni; másokkal akarnak lenni. Szóval, szeresd magad, és aztán figyelj!
(Buddha)
"Az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe."
( Marcus Aurelius )
"Ha önmagunkban nem találjuk meg a nyugalmat, akkor céltalan bárhol máshol keresni."
(Rochefoucauld)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése