Tóthárpád Ferenc: Ketten

Tóthárpád Ferenc:

Ketten

 

 

Már messze vagy, mikor megérkezel,*
E furcsa távolság, mi mégis összeköt.
Nem látható, de érthető a jel,

 

Mi elvehet majd tőlem: csak a sárga rög!
Sosem voltál, sosem lehetsz enyém,
Lélek-tulajdonost nem ismer az örök.

 

Elég, ha néha biccentesz felém,
Tekinteted tekintetemben megpihen,
S mosolyba rezzensz arcod szegletén.

 

Elég, ha tudhatom, hogy vagy s leszel velem,
Amíg a reggel pírja simogat…
A bűnös földi létben elterpeszkedem,

 

S hogyan tovább? Örök titok marad.

 

* Töredék Baranyi Ferenc Staccato c. művéből.