Elveszett-megtalált szíveink....

P. Pálffy Julianna:

Elveszett-megtalált szíveink...


Elveszett-megtalált szíveink
szikráznak és reszketnek,
nem engednek még a lángnak,
szerelem oltárán, vágytól
égve - varázslatra várnak;
s ha csillagként, hidegen ragyognak
a hajnali fénnyel, már nem félnek,
éjszaka bársonyát szaggatják,
szelíd szenvedéllyel - jótékony álmok
ölelnek, gyengéden vigasztalnak,
a nappal könnyeit feledtetve,
csöndes nyugalommal betakarnak;
simogatnak lágyan puha, két kezek,
felidézve izzó-sistergő emlékeket,
ahol a valóság még csak álom,
ajkadon érzem, édes mint a méz,
mikor a csókjaimmal megtalálom...,
és halk szóval, suttogva becézlek,
nem a szám, a szemem

mondja el - mennyire szeretlek.