Vörös Judit: Ne menj még

Vörös Judit:

Ne menj még

Fényét villantja az este,
nap nyűgét már eltemette.
Nem ragyog a fénylő kékség,
Helyébe lép a sötétség...
Kérlek kedves, ne menj még!

Válladra hajtanám fejem.
Hallod? Érted dobban szívem.
Csábít a meghitt közelség,
forrón elönt a melegség...
Kérlek kedves, ne menj még!

Csendesen ölel át karom,
hogy enyém légy, azt akarom!
Vár reánk a végtelenség,
vadul szép, örvénylő mélység...
Kérlek kedves, ne menj még!

Hevül szívünk izzó lázban,
ringat az est, dajkál lágyan,
esti szellő halkan suttog,
csillag szemén mosoly ragyog...
Maradj még, most boldog vagyok.