Kerbolt Attila: Csönded vagyok

Kerbolt Attila:

Csönded vagyok

 

Ordítva kereslek és te mégsem szólsz
Hallgatásod szava hozzám menekült
Értetlen mondat a szavain megkövült
Csönded vagyok hallgatásod csöndje

Elmeséltem mindent amit lehetett
Néma évek magányos szónoka voltam
Szavak melyek mögé bújva szóltam
Csönded vagyok hallgatásod csöndje

Ránctalan sóhajok feszülő ajkadon
Nem kell a szó hisz most is hallak
Varázsszavak dallamán ide hívlak
Csönded vagyok némaságod csöndje

És most mikor a szó rándulva feszül
Magányában most is hozzám kiált
A néma mozdulat hűs csendjébe zárt
Csönded lettem némaságod csöndje