Könnyeket meglátni szeretve lehet

 

.kaktusz

Könnyeket meglátni szeretve lehet 

 

Tudod, arra gondoltam,

az ember azt szeretné,

ha valaki őt jól ismerné,

ne csak ismerős legyen éppen,

közben mindent megtesz

a felismerhetetlenségért,

talán, mert kevés az eszköze,

hogy magát igaziból megmutassa,

a készletben csak a szavak,

csak a cselekedetek vannak,

de a szándékot kívülről
senki nem ismeri,

hiába minden,

azt nem lehet megmutatni,

csak a végeredményt,

a szót, a cselekedetet,

mindkettő manipulálható,

él is vele az ember,

hogy jobbnak, szebbnek,

okosabbnak látsszék,

hamisnak lenni

cselekedettel is lehet hazudni,

igaz, őt is utolérik,

a mindig igaz csak a szándék,

ezért az ember sokat csalódik,

aki nem manipulál,

aki nem bújik a szavak,

a cselekedetek álarca mögé,

az nem látványos csöppet se,

nem kedves az emberi szemnek,

a csetlő botlónak,

a készületlennek,

semmi se sikerül fényesre,

a szavai, a cselekedetei

könnyen félreérthetők,

tán az útjára induló gondolat

még tökéletes,

de ruhába bújva,

beszéddé formálódva

nem lesz a figyelemre méltó,

néha simogatni indul a kéz,

de megbicsaklik valamiért,

és pofonnak érzi azt a másik,

aki a szándékot nem ismeri,

azt se ismeri, akiről hiszi,

hogy tud róla mindent,

ahhoz kevés ismerősnek lenni,

ahhoz tanulni,
kívülről kell a másikat tudni
belülről,

valakit így ismerni,

ahhoz nagyon kell szeretni,

szeretni, szeretve érezni,

tudni, nem csak a szavait,

nem csak a cselekedeteit,

hanem a másikat,

azt, hogy mi az,

amit még csak akar,

így szeretve lehet csak

a könnyeket meglátni,

a mosolygó arc mögött is.