Kedves Igazság Kereső!

„Ha ma megkérdeznék: boldog voltál?”

Van egy gondolat, amely ha egyszer elér hozzád, nem enged többé ugyanúgy élni.

Egy kép, amely nem ijesztgetni akar, hanem felébreszteni.

Képzeld el:

Meghaltál.
Az emberek elkísértek az utolsó utadon.
Elmondták az utolsó „viszlát”-ot.
Valaki még mindig sír a koporsód mellett.
A fedél lezárva. Csend. Hideg. Vége.

És abban a pillanatban…
a koporsó fedele kinyílik.

Fény esik az arcodra.

És egy hang — legédesebb hang amit valaha hallottál— megszólal:

„Adhatok neked még egy életet. Még egy esélyt.
De előbb válaszolj egyetlen kérdésre.
Igen… vagy nem.”

A kérdés pedig ez:

„Boldog voltál ebben az életben, amit éltél?”

Nincs mellébeszélés.
Nincs kifogás.
Nincs „majd holnap válaszolók”.
Csak te vagy… és az igazságod.

Ha IGENT mondasz → felkelsz.
Ha NEM → a fedél örökre bezárul.

Ez kemény kérdés...

...úgy vágott mellkason, hogy percekig csak ültem, a gondolataim súlyától mozdulatlanul.

Nem akarok eljutni oda, ahol azt kell mondanom: „Nem.”

Nem akarom eltemetni a saját életemet, miközben még élek.

Nem akarom végignézni, hogyan telik úgy az életem, hogy nem voltam jelen benne.

Nem akarok úgy élni, hogy a végén azt érezzem: több volt bennem, de sosem engedtem meg magamnak.

Megfogadtam, amit az ember ritkán mond ki önmagának... mindent megteszek azért, hogy egyszer tiszta szívvel mondhassam: „Igen. Boldog voltam.”

Azóta másképp élek, mert megértettem: ha én nem törődöm a saját életemmel, senki nem teszi meg helyettem.

Ez az én hozzájárulásom a világhoz: élni egy életet, amely méltó arra, hogy éljem.

Amely inspirál.

Amelyben nem csak létezem — hanem élek.

És most te jössz...

Ha most, ebben a pillanatban kérdeznék meg tőled:

„Boldog voltál?” 

Mit mondanál? Igen… vagy nem? Nem kell nagy döntés.

Gyakran elég egyetlen csendes felismerés: 

„Mostantól nem csak túlélni akarok — élni.”

 

Szeretettel,

Bartus Gyula

Radiesztézia Mentor