Vannak ölelések, amelyek úgy simulnak hozzánk, mint egy rég várt otthon melege. Ezek az ölelések képesek alapjaiban megrengetni mindazt, amit az életről, a szeretetről és magunkról hittünk. Vannak pillanatok, amikor az ölelés szinte átszövi a létezésünket, és úgy érezzük, mintha a világ minden apró darabja a helyére kerülne, s az addigi rend teljesen átalakulna. Olykor olyan ölelések történnek velünk, amelyeket az utolsónak vélünk, de valójában egy új történet első fejezetévé válnak. Ez a fajta érintés mély, érthetetlen és magával ragadó, mintha egy titkos üzenet érkezne hozzánk egy másik világból.
Vannak ölelések, amelyekre a lelkünk legmélyebb zugában vágyunk, amelyekért éveken át sóvárgunk. Ezek az ölelések olykor félelmetesek, mert valahol tudjuk, hogy ha megtörténnek, az életünk sosem lesz már a régi. Egy ilyen érintés után minden, amit addig biztonságosnak és állandónak gondoltunk, új színt kap. Félünk tőle, mert érezzük a mélységét és az erejét – azt a mindent átható változást, amit hoz magával. És mégis, ezek az ölelések azok, amelyekre mégis minden porcikánk vágyik, mert tudjuk, hogy ezek a valódi kapcsolódás pillanatai.
Az idő megáll, és minden egyetlen lélegzetvételben összpontosul. Mert az élet legmaradandóbb érintései azok, amelyek után már semmi sem marad ugyanaz.
- Agi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése