Először látlak, és belehalok,
Megcsókolnálak, tudom, te is így akarod.
Először látlak, de belehalok,
Százszor is elképzeltem,
Mégis bizonytalanul dadogok.
||: Hadd érezzem, hadd vétkezzem veled,
Kérek egy kulcsot a szívedhez! :||
Félek, hogy beégek, ha odáig egyáltalán eljutok, elérek,
Minden reggel arra mentem felétek, de eddig nem láttalak sosem
De most egycsapásra megváltozhat minden,
Magányos voltam, és rideg volt minden,
Ami fakó volt, üres, és színtelen,
Az most színekben pompázhat hirtelen.
Látlak, és belehalok,
Megcsókolnálak, tudom te is így akarod.
Először látlak, de belehalok,
Százszor is elképzeltem,
Mégis bizonytalanul dadogok.
||: Hadd érezzem, hadd vétkezzem veled,
Kérek egy kulcsot a szívedhez! :||
Ott az apró szikra a szemedben,
Én igent mondanék a helyedben
Várom, hogy mit lépsz, a szív elszorul,
Mit biztosnak hittem, eddig, most felborul
Bólints, mondj igent, mondd, hogy jó,
Mit irántad érzek, el nem mondhat
Pofon még nem csattant, ez biztató,
Így szól a varázsszó: szeretlek.
Nagy tévedés azt hinni, hogy az anyagi javak a legfontosabbak az emberi életben. Az emberi boldogsághoz szellemi, lelki javakra is szükség van. Ha az ember egy szép kertben sétálhat, ha nézheti a virágokat, fákat, a csoda szép napvilágot, hallhatja a madarak énekét, ha együtt lehet azzal, akit szeret, ha a gyermekei örömet adnak neki, ha a szüleit tisztelheti, ezek a legfontosabbak a boldogsághoz, mert ez a lélek virágos kertje.... (Wigner Jenő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése