"Egyszer majd te is érzel valamit. Valamit, amitől 40 fokban kiráz a hideg és elfogadsz majd valakit olyannak, amilyen. Csodálatosnak látod majd és imádni fogod minden apróságát. A hangjától az illatáig. Imádni fogod, ahogy rád néz, ahogy rád kacsint. Imádni fogod a száját és szerelmes leszel a bőrébe. Szükségét érzed annak, hogy minél többször mond el neki mennyire szereted és szükséged van rá. Nem félsz majd attól, hogy beteg leszel vagy baleset ér, mert a legnagyobb katasztrófának az tűnik számodra, hogy ha elképzeled, hogy elveszted. Minden reggel az ölelésében akarsz ébredni és fizikai fájdalmat fog okozni, hogy ha nem lehetsz hozzá elég közel. Nem fogod tudni elképzelni, hogy ne mond neki mindennap, hogy szerelmem és ne legyen az életed része. Rövid idő után is az örökkére gondolsz és egy hónap alatt is annyi mindent kapsz, hogy soha nem fogod tudni viszonozni. Akkor szerelmes leszel, nagyon. Sőt, végtelenül."
Nagy tévedés azt hinni, hogy az anyagi javak a legfontosabbak az emberi életben. Az emberi boldogsághoz szellemi, lelki javakra is szükség van. Ha az ember egy szép kertben sétálhat, ha nézheti a virágokat, fákat, a csoda szép napvilágot, hallhatja a madarak énekét, ha együtt lehet azzal, akit szeret, ha a gyermekei örömet adnak neki, ha a szüleit tisztelheti, ezek a legfontosabbak a boldogsághoz, mert ez a lélek virágos kertje.... (Wigner Jenő)
2024. szeptember 30., hétfő
Csak akkor találhatjuk meg azt a valakit...
Kérek egy kulcsot a szívedhez
Először látlak, és belehalok,
Megcsókolnálak, tudom, te is így akarod.
Először látlak, de belehalok,
Százszor is elképzeltem,
Mégis bizonytalanul dadogok.
||: Hadd érezzem, hadd vétkezzem veled,
Kérek egy kulcsot a szívedhez! :||
Félek, hogy beégek, ha odáig egyáltalán eljutok, elérek,
Minden reggel arra mentem felétek, de eddig nem láttalak sosem
De most egycsapásra megváltozhat minden,
Magányos voltam, és rideg volt minden,
Ami fakó volt, üres, és színtelen,
Az most színekben pompázhat hirtelen.
Látlak, és belehalok,
Megcsókolnálak, tudom te is így akarod.
Először látlak, de belehalok,
Százszor is elképzeltem,
Mégis bizonytalanul dadogok.
||: Hadd érezzem, hadd vétkezzem veled,
Kérek egy kulcsot a szívedhez! :||
Ott az apró szikra a szemedben,
Én igent mondanék a helyedben
Várom, hogy mit lépsz, a szív elszorul,
Mit biztosnak hittem, eddig, most felborul
Bólints, mondj igent, mondd, hogy jó,
Mit irántad érzek, el nem mondhat
Pofon még nem csattant, ez biztató,
Így szól a varázsszó: szeretlek.
2024. szeptember 29., vasárnap
Látlak téged, mert én is látom magam...
2024. szeptember 27., péntek
Ez a legkülönösebb az emberben...
Én úgy szeretlek!
2024. szeptember 26., csütörtök
Mindig van valami, aminek örülni lehet...
AKI téged lelked mélyén szeret...
A legmélyebb szeretetként éli át mindenki...
Rám néztél
Szükségem lenne rád!
Bene L. Krisztián
2024. szeptember 23., hétfő
Szemeiben ott tükröződik az egész világ szépsége...
Lelkitársak könnyen találkoznak, mert egy hullámhosszon rezegnek...
Eltéphetetlen
Kowalsky meg a Vega - Eltéphetetlen
Emlékszem Rád
Ez nem az első ilyen élet
Ahol láttalak már Téged
Kérdezz rám bátran!
Annyit vártam, most hogy látlak
Ahogy itt vagy, mit is érzek?
Hogy miért fáj még minden gyilkos pillanat
Ami reggelente nem melletted ébreszt
Nélküled megdermed és üres a tér
Csak sír és hervadt szirmok szerteszét
Mint fuldokló mellkasban dobogó szív
Dübörgő csend és íztelen íz
Melletted bennem elszenderül
A zaj békés álomba merül
A fájdalom elszégyelli önmagát
Bennem Te ragyogsz, mást nem talál
A nevedet halkan zúgja bennem a vér
Ahogy lüktet a testemben megannyi ér
Ki tudja, mennyi időt ad még az ég?
Ám van, amit a halál sem tép szét
Mint cseppek a tengerben
Lényünk a végtelenben
Örökre összeég
Csak a mindenem vagy
Nincs Rajtad kívül semmim
Nem is adlak el
Csak az életem vagy
Meddig tart?
Bennem a végtelen pillanat vagy!
Emlékszem Rád
Ez nem az első ilyen élet
Én már szerettelek Téged
Kérdezz rám bátran!
Annyit vártam, most hogy látlak
Ahogy elmész, mit is érzek?
Nélküled megdermed és fagyos a táj
A hajnal szerelmet sehol nem talál
Mint egy semmibe ívelő híd
Hangtalan dal, szeretetlen szív
Melletted bennem lecsendesül
A hiány a bőségben elmerül
Az önzés megtagadja önmagát
Bennem Te ragyogsz, mást nem talál
Nem tagadom, hogy a neved éltet
Nekem a lényed a táplálékom
A lelki nyugalom
Az anyagi atomi tengerben
Amiben magamat látom
És bár tépi a sebeimet
Akkor is evezek a dagadó hullámsíron
Ha bedarál, ha belehalok
Akkor is megyek Hozzád
Ami meg fájni akar, hadd fájjon!
Ki tudja, mennyi időt ad még az ég?
Ám van, amit a halál sem tép szét
Mint cseppek a tengerben
Lényünk a végtelenben
Örökre összeég
Csak a mindenem vagy
Nincs Rajtad kívül semmim
Nem is adlak el
Csak az életem vagy
Meddig tart?
Bennem a végtelen pillanat vagy!
Az ikerlángok és a tapasztalás útja
Az ikerlángok és a tapasztalás útja
Te vagy!
Amikor tiszta szívünkből szeretünk valakit...
Félszavak
Félszavak