2024. szeptember 30., hétfő

Csodálatosnak látod ...

 

 "Egyszer majd te is érzel valamit. Valamit, amitől 40 fokban kiráz a hideg és elfogadsz majd valakit olyannak, amilyen. Csodálatosnak látod majd és imádni fogod minden apróságát. A hangjától az illatáig. Imádni fogod, ahogy rád néz, ahogy rád kacsint. Imádni fogod a száját és szerelmes leszel a bőrébe. Szükségét érzed annak, hogy minél többször mond el neki mennyire szereted és szükséged van rá. Nem félsz majd attól, hogy beteg leszel vagy baleset ér, mert a legnagyobb katasztrófának az tűnik számodra, hogy ha elképzeled, hogy elveszted. Minden reggel az ölelésében akarsz ébredni és fizikai fájdalmat fog okozni, hogy ha nem lehetsz hozzá elég közel. Nem fogod tudni elképzelni, hogy ne mond neki mindennap, hogy szerelmem és ne legyen az életed része. Rövid idő után is az örökkére gondolsz és egy hónap alatt is annyi mindent kapsz, hogy soha nem fogod tudni viszonozni. Akkor szerelmes leszel, nagyon. Sőt, végtelenül."

Csak akkor találhatjuk meg azt a valakit...

 

Nem tudom, hogy mennyi időnek, és hány üres kapcsolatra van szüksége az embernek ahhoz, hogy rájöjjön, hogy a magány, egy elfogadott önkéntes életforma legyen. Nem egy lepra, hanem csak egy átmeneti időszak, mely felkészít és elvezet odáig, ahol igazán a helyedre találhatsz. Hogy a magány nem egyenlő az egyedülléttel, csak nyitottnak kell lenni az eljövendő lehetőségre. Olyan lehetőségre találni, melynek tartalma van, mely adni akar, mely nem elvesz, amikor végre az ember az első helyre kerülhet. Amikor az ember az igaz értéket keresi. Vajon hány értéktelen, tépő kapcsolaton kell ahhoz átmenni? Hányszor képes az ember önmagát széttépni, mert minden ingyen adott darab lélekrabló, és a végére ott tart az ember, hogy kiüresedik. Mikor már észreveszi az ember, hogy igazán fontos a másiknak, akinek a segítségével hozhatjuk rendbe igazán a dolgokat. Hiszen, ha igazán készen állunk, a pokol legmélyebb bugyrát is megjártuk, amikor igazán feladjuk, úgy hiszem, hogy akkor állunk igazán készen minden téren a boldogságra, melyben értékeljük minden egyes percét, szépségét, és értékét. Csak akkor találhatjuk meg azt a valakit, aki a szívét is nekünk adja, s nem csak elveszi azt.
 
(Nemesfalvy Réka)

Kérek egy kulcsot a szívedhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Először látlak, és belehalok,
Megcsókolnálak, tudom, te is így akarod.
Először látlak, de belehalok,
Százszor is elképzeltem,
Mégis bizonytalanul dadogok.
||: Hadd érezzem, hadd vétkezzem veled,
Kérek egy kulcsot a szívedhez! :||

Félek, hogy beégek, ha odáig egyáltalán eljutok, elérek,
Minden reggel arra mentem felétek, de eddig nem láttalak sosem
De most egycsapásra megváltozhat minden,
Magányos voltam, és rideg volt minden,
Ami fakó volt, üres, és színtelen,
Az most színekben pompázhat hirtelen.

Látlak, és belehalok,
Megcsókolnálak, tudom te is így akarod.
Először látlak, de belehalok,
Százszor is elképzeltem,
Mégis bizonytalanul dadogok.
||: Hadd érezzem, hadd vétkezzem veled,
Kérek egy kulcsot a szívedhez! :||

Ott az apró szikra a szemedben,
Én igent mondanék a helyedben
Várom, hogy mit lépsz, a szív elszorul,
Mit biztosnak hittem, eddig, most felborul
Bólints, mondj igent, mondd, hogy jó,
Mit irántad érzek, el nem mondhat
Pofon még nem csattant, ez biztató,
Így szól a varázsszó: szeretlek.

2024. szeptember 29., vasárnap

Látlak téged, mert én is látom magam...

 

"Látlak "
 
Avatár..
 
Emlékszel, hogy a na'vik, a Pandora őslakosai a "SZERETLEK" helyett azt mondták, hogy "Látlak téged"?
 
A másik látása azt jelenti, hogy a másikat hasonlónak ismerjük fel,
hogy túllépjünk a felszínre kerülésen, és belemerüljünk a lényébe.
 
Ez többet jelent annál, mint hogy fizikailag látjuk a másikat.
 
Ez azt jelenti, hogy szerető tekintettel nézünk a másikra, megértéssel, elfogadással
és a közös sebezhetőségünk, emberségünk és isteniségünk összekapcsolásával.
 
Látom a fájdalmadat.
 
Látom a benned rejlő lehetőségeket.
Látlak téged,
és elfogadom mindazt amit látok, még azt is ami nem tetszik, még azt is, ami nem felel meg a normáimnak.
Látom a FÉNYED 
 
Úgy látlak, hogy nem ítélkezem feletted, nem hibáztatlak.
 
Túl látlak téged minden elváráson és kivetítésen, mert ezek kárt tehetnek benned és elrejthetik legmélyebb identitásodat.
 
Minden dimenziókban és minden tapasztalat gazdagságában látlak.
 
Látlak téged, ez az én módom arra, hogy feltétel nélkül fogadjalak el és ezzel lehetővé teszem, hogy úgy lássalak és fogadjalak el ahogy vagy.
 
Látlak téged azt jelenti, hogy hagyd magad sugározni, szűrők, maszkok és félelmek nélkül.
 
Amikor azt mondom, hogy "Látlak", az nem csak azt jelenti, hogy
"CSAK RÁD NÉZEK"....
 
Ez sokkal több ennél: félreteszem az ítéleteimet, az előítéleteimet, hogy valóban, teljes egészében olyannak lássalak, amilyen valójában vagy, és pontosan olyannak fogadlak el, amilyen vagy.
 
Látlak téged, mert én is látom magam.
"Tehát létezem neked"
Tisztellek, becsüllek, fontos vagy számomra, és elfogadom magunkat.
 
Elfogadlak olyannak, amilyen vagy, és a részem vagy. SZERETLEK benned mindent.
 
Kívánok neked mindent amit csak megérdemelsz."
 
~Arturo Cardenas~
Zituss

Ez a legkülönösebb az emberben...


Ez a legkülönösebb az emberben... a fontos szavak csak akkor jönnek a nyelvére, amikor már nem tudja őket kimondani.
 
(Wass Albert)

Én úgy szeretlek!

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bene L. Krisztián
Én úgy szeretlek!
 
A mosolyodat fürkészem,
mert olyan jó, hogy nekem szól.
Hogy benned él már egy részem,
s velem vagy, ha elalszol.
 
Lelked melegét csodálva,
ami olyan szép, és békés.
Egymás szívét formálva,
úgy megy mint a légzés.
 
Elvarázsol a jelened,
s ahogy szeretsz engem.
Ahogy kiejted a nevemet,
s ahogy a tiédet kiejtem.
 
Megköszönni tehetem,
de a szó itt kevés lenne.
Hiszen annyira szeretem,
hogy a szívem dobog benne.
 
Remélem hiszel nekem,
a szívednek, szemednek.
Hát bújj most hozzám csendesen,
hisz tudod!? Én úgy szeretlek!
 

2024. szeptember 26., csütörtök

Mindig van valami, aminek örülni lehet...

 

"Mindig van valami, aminek örülni lehet: a tárgyak puha nyugalma, a béke édessége, a reggel új ígérete."
 
(John Clare)

 

"Amikor meglátod a másik rácsait - ha nincs is -, akkor érted meg őt igazán.
 
Nagy áldozat figyelni egy másik emberre. De még nagyobb áldozat megérteni őt.
 
Önmagunk körül pörgünk. Saját egónk varázsvilágában. S miközben beszél a másik, magunkban fogalmazzuk a saját gondolatainkat. Nem vágunk a szavába, ránézünk, arcunkra mosolyt kényszerítünk, úgy tűnik, mintha figyelnénk rá... a szavait értjük is... de hogy valójában ki ő, s mi fáj neki, nem halljuk, nem látjuk, nem érezzük.
 
Legyen az a másik a férjem, a feleségem, a gyerekem, megérteni csak azokban a ritka pillanatokban tudom, amikor én nem vagyok, csak ő van.
 
Amikor odaadom magam neki. Amikor befogadom.
Amikor szeretem.
Amikor elkezd fájni, ami a másiknak fáj, amikor elszomorodsz azért, amiért ő szomorú, amikor örülsz annak, aminek ő őrül, amikor féled a félelmeit, aggódod az aggodalmait, s hirtelen belülről látod lelkének börtönrácsát, amelybe önmagát zárta, s nem kívülről gondolod, hogy "nincs is ott semmiféle rács", mert tudod, hogy neki van...
Akkor kezded megérteni őt."
 
(Müller Péter) 

AKI téged lelked mélyén szeret...

 

" Jó pillanataidban angyalok vannak körülötted. Ha nem is látod, de érzed őket. "
" Önmagunkat szeretni azt jelenti, hogy fölfedezed magadban azt, AKI téged örökké szeret, feltétlenül, ha hibázol, akkor is, és nem hagy el téged soha.
Ez nem érzelmi szeretet.
Ez baráti szeretet, amely erős és szüntelen, mint a legforróbb napsugár. AKI téged lelked mélyén szeret, segít, súg neked, veled van, segít megszületni és meghalni, ott áll a betegágyadnál, s bármilyen bajban van, fölemel és átölel, és hálás neked.
Ha az emberek gyűlölnek, vagy elhagynak, Ő nem.
Ő szeret, és kitart melletted.
Egyet kér, hogy te is szeresd őt, és gyakran beszélj vele.
Valaha imádságnak hívták ezt a beszélgetést, ma már egészen mást jelent.
Ez a Valaki ott él nemcsak benned, hanem a párodban, az anyádban, a testvéredben, a kutyádban, a villanyszámlásban, a postásban, a pénztárosnőben, s abban a sok ostoba és elvakult emberben is, akik nem tudnak róla, s ezért értelmetlen az életük.
Ha egy macska szalad át előtted, tudd, hogy ez az Ő macskája, és benne van.
Ha így szeretsz, megszűnnek a korlátaid.
És mindig van valakid.
Sokszor küld angyalokat neked, hogy segítsenek. "
 
(Müller Péter)

A szerelem legrejtettebb titkait csak az ismeri meg...

 

“A szerelem legrejtettebb titkait csak az ismeri meg, aki képes az érzelmi hűségre. ”
 
/C. G. Jung/

A legmélyebb szeretetként éli át mindenki...

 

"A szeretet egyfajta vívmány. A cselekvésből származik, valamint a saját határaink megtapasztalásából. Határaink vannak a jóban, csakúgy, mint a rosszban.
A szeretet alapvetően csak annak a felismerése, hogy az emberek különbözőségeiben egy mélységes közösség rejlik.
A legmélyebb szeretetként éli át mindenki, ha elfogadják őt olyannak, amilyen. Mindenki szükségszerűen olyan, amilyen, nem is tudna másmilyen lenni. Mindenki attól ő maga, hogy olyan, amilyen.
Bár az illető másmilyen, mint én vagyok, és én másmilyen vagyok őhozzá képest, de mindketten elfogadjuk egymást.
Ez a tulajdonképpeni szeretet.
Nem az, hogy átölelek valakit, vagy ilyesmi.
Az csak a felszínesség.
A szeretet alapvetően nem más, mint összhangban lenni a legmélységesebb erőkkel, tehát van benne valami vallásos jellegű. Azt is mondhatjuk, hogy ez maga a vallás: összekapcsolódom valami mélységessel, anélkül, hogy fürkészném."
 
(Bert Hellinger)

Rám néztél

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bene L. Krisztián
Rám néztél
 
Rám néztél, s én vissza rád.
S én újra elmeredtem.
Mintha szemeddel mondanád,
azt amit kerestem.
 
Majd rám néztél, s én vissza rád.
Nem hittem a pillanatnak.
Már hiába is tiltanád,
a szavak elszaladnak.
 
Mert rám néztél, s én vissza rád.
Mellém osontál halkan.
A szerelem illatát,
itt hagytad szépen rajtam.
 
A szó már késő kihajtott,
kivirágzott a számon.
S a kezed, kezembe hajlott,
mint rózsaszál a fámon.
 
Öleltél, s öleltelek,
a kezed nem engedett.
A szívembe eltettelek,
mint bújós nap, az eget.
 
Te csókoltál, s csókoltalak.
Az ajkad édes méreg.
Elloptál, s én elloptalak,
egy percre, vagy míg élek.
 

Szükségem lenne rád!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bene L. Krisztián

Szükségem lenne rád!
 
Szükségem lenne rád, és az igaz szerelmedre.
Szükségem lenne rád, ahogy még sosem.
Szükségem lenne rád, és arra a szép lelkedre.
Hisz ott vagyok a szívedben, vagy talán már ott sem.
 
Szükségem lenne rád, mert veled vagyok boldog.
Szükségem lenne rád, csak gyenge vagyok szólni.
Nélküled szürke minden, s nem is mosolygok.
Nem tudok már szívembe, örömet dalolni.
 
Szükségem lenne rád, mert a könnyekkel alszom el.
Szükségem lenne rád, hogy nyugodt legyek.
A remény lábbal tapos, és szó nélkül hajszol el.
Szükségem lenne rád, mert nem tudom mit tegyek.
 
Szükségem lenne rád, és a közös napjainkra.
Nincs szükségem másra, hidd el, csak terád.
Szükségem lenne, a megírt álmainkra.
Remélem megérted, mert szükségem lenne rád.
 

Szemeiben ott tükröződik az egész világ szépsége...

 

A Nő megszépül, ha szeretik, és ha szerethet. Mintha a lelkében egy láthatatlan lámpás gyúlna, ami belülről világítja meg az egész lényét. Ahogy érzi a szeretetet, mintha minden virágot hozna a szívében, mintha a legszebb tavaszi reggeleken járna, ahol minden ébred, és új életre kel. A bőre, az arca, a szemei – mind sugárzik, mintha maga a napfény lakozna benne.
 
A szerelem nem csupán egy érzés, hanem egy erő, amely átformálja a világot körülötte. Minden érintés, minden szó, amit kap, egyre fényesebbé teszi őt. Ha szerethet, a lelke szabad lesz, mintha eltűnnének a falak, amelyek addig tartották. Ő maga válik a tűzzé, amely melegséget ad, a fénnyé, amely világít.
 
Az a szeretet, amelyet ad és kap, olyan, mint egy finom tánc az univerzumban, ahol ő a középpont. Minden körülötte forog, de ez nem csak róla szól. A szeretet egy szimbiózis, egy csodálatos kölcsönhatás, ahol ő ad, és közben újra és újra töltődik. Szemeiben ott tükröződik az egész világ szépsége, mert a szerelmen keresztül látja.
 
Amikor szeretik, és szerethet, a Nő nem csak fizikailag változik meg. A lelke fényesebben ragyog, a hangja lágyabb lesz, a mozdulatai kecsesebbek, mert minden tette mögött ott van az az erő, amit a szerelemből merít. Ez az az erő, ami életet ad neki, ami szárnyakat ad, hogy messzire repüljön, de mindig visszatérjen oda, ahol szeretetben megpihenhet.
 
S a világ szebb lesz általa. - Ki vagyok én?
 
 

Lelkitársak könnyen találkoznak, mert egy hullámhosszon rezegnek...

 
"Lelkitársak könnyen találkoznak, mert egy hullámhosszon rezegnek.
 
Talán azért is, mert ismeretlen erők összehozzák őket. Az aranyfonál egymáshoz vezeti azokat, akik fogják.
 
Az ilyen sorsszerű összecsapódáskor átlépik az emberek a közeledés társadalmilag szokásos lépcsőfokait.
 
Nem lépésről lépésre közelednek egymáshoz, hanem hirtelen. Olyan, mintha rég nem látott testvérükkel találkoznának. Egyszerre mindenről van szó és mindent el akarnak mondani egymásnak. Most és azonnal. Mert végre itt van az, akinek lehet. Aki érti.
 
Az aranyfonál követői rendszerint magányos emberek - a szó szellemi értelemében - viszont roppant érzékenyek és az ilyen hirtelen összeszikrázásnál felizzik valami a fényből. Ezt mindketten érzik és ki akarják használni a csodálatos pillanatot. A szikra fényénél megpillantják, hogy a másik is fogja az aranyfonalat. És tudnak beszélgetni lényegében Mindenről... még olyan személyes titkaikról is, amelyeket senki másnak nem mondanak el."
 
(Müller Péter: Aranyfonál)

 

Eltéphetetlen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kowalsky meg a Vega - Eltéphetetlen

Emlékszem Rád
Ez nem az első ilyen élet
Ahol láttalak már Téged
Kérdezz rám bátran!
Annyit vártam, most hogy látlak
Ahogy itt vagy, mit is érzek?

Hogy miért fáj még minden gyilkos pillanat
Ami reggelente nem melletted ébreszt
Nélküled megdermed és üres a tér
Csak sír és hervadt szirmok szerteszét
Mint fuldokló mellkasban dobogó szív
Dübörgő csend és íztelen íz

Melletted bennem elszenderül
A zaj békés álomba merül
A fájdalom elszégyelli önmagát
Bennem Te ragyogsz, mást nem talál
A nevedet halkan zúgja bennem a vér
Ahogy lüktet a testemben megannyi ér

Ki tudja, mennyi időt ad még az ég?
Ám van, amit a halál sem tép szét
Mint cseppek a tengerben
Lényünk a végtelenben
Örökre összeég

Csak a mindenem vagy
Nincs Rajtad kívül semmim
Nem is adlak el
Csak az életem vagy
Meddig tart?
Bennem a végtelen pillanat vagy!

Emlékszem Rád
Ez nem az első ilyen élet
Én már szerettelek Téged
Kérdezz rám bátran!
Annyit vártam, most hogy látlak
Ahogy elmész, mit is érzek?

Nélküled megdermed és fagyos a táj
A hajnal szerelmet sehol nem talál
Mint egy semmibe ívelő híd
Hangtalan dal, szeretetlen szív
Melletted bennem lecsendesül
A hiány a bőségben elmerül
Az önzés megtagadja önmagát
Bennem Te ragyogsz, mást nem talál

Nem tagadom, hogy a neved éltet
Nekem a lényed a táplálékom
A lelki nyugalom
Az anyagi atomi tengerben
Amiben magamat látom
És bár tépi a sebeimet
Akkor is evezek a dagadó hullámsíron
Ha bedarál, ha belehalok
Akkor is megyek Hozzád
Ami meg fájni akar, hadd fájjon!

Ki tudja, mennyi időt ad még az ég?
Ám van, amit a halál sem tép szét
Mint cseppek a tengerben
Lényünk a végtelenben
Örökre összeég

Csak a mindenem vagy
Nincs Rajtad kívül semmim
Nem is adlak el
Csak az életem vagy
Meddig tart?
Bennem a végtelen pillanat vagy!

 

Az ikerlángok és a tapasztalás útja

 

Az ikerlángok és a tapasztalás útja

Minden lélek első földi leszületése előtt egy tökéletes Egységben létezik. A lélek felszabadultságában, a teremtő fényének közvetítőjeként melyben még nincs jelen a dualitás, ítélkezés, nincsenek végletes érzések. A Feltétel nélküli Szeretet Otthona ez melyben a lélek teljességében ragyog. A leszületés előtt minden lélek Egységben van önmaga lényének fényével. Ismeri lélekcsaládja tagjait és a személyes lelki fénysegítőivel is szoros kapcsolatban van. Fény otthonában, a tudatosságnak eme legkiteljesedettebb fokán mindent lát, érez , mindennel tisztában van. Tudja az őstudásból adódó miérteket együtt létezve a Mindenséggel. Égi Segítői nyomdokában létezve gyógyul,tanul és készül a leszületéssel járó hatalmas feladatokra. Minden lélek küldetése a fény közvetítése. Útja során minden személyes megírt, bevállalt feladatát is megoldani kívánja. A cél mindenki számára az, hogy a fénybe térhessen vissza személyes útjának végével bezárólag. Az inkarnálódás nagy-nagy kiváltsága a léleknek. A lelkek ugyanis sorban állnak arra várva, hogy ismét leszülethessenek a földre és egy újabb tapasztalattal gyarapodhassanak.Az első életbe történő leszületés előtt az Egy lélek ketté válik minden esetben mely egy férfi és egy női minőséget képviselve kezdi meg földi pályafutását. Az ikerláng misztérium kifejezése az mely e Szent szövetséget takarja. Ennek során a tökéletes Egység kettőjük között sosem gyengül, sosem szűnhet meg. A fényük mindig egymásra ragyog bármilyen messze kerüljenek is egymástól életeik során.
Az ikerlángok első földi életeiket általában együtt élik meg, egy időben vannak jelen abban az életükben. De elindul a folyamat, a bevállalt tapasztalás útja mely nem könnyű. Melyben a lelkek szépen lassan siklani kezdenek a tudatosság és "tudattalanság" ösvényei között. A sok-sok megírt minta melynek gyógyítása az Egy lélek még intenzívebb kiteljesedéséhez vezet majd mely semmi esetre sem egyszerű és könnyűnek mondható. A lelkek mélyen tudják ezt és ismerik a legősibb érzést melyet senki és semmi sem vehet el tőlük. Az ikerlángok egymásért léteznek. Egymásért vállalják be a feladatot. Egymásért teszik a dolgukat itt a földön mely tapasztalásukkal ugyanolyan hatással vannak a másikra mint önnön lélek felükre. A férfi és a női energia minőségek kiegyenlítése a két fél között végbemenő tiszta Ikerláng Szerelem állapotát hordozza. A lélek sok-sok életének, inkarnálódásának végén kapcsolódhat csak újra teljességében a párjával. Ez a Legfelsőbb Szférák energiájában történő Lélekkapcsolódást és Egybeolvadást jelenti számukra. A lelkek ez időben újra élik a Lét egy magasabb szintjén a tökéletes Egység állapotát. A forrással,a Teremtő Atya áldásával elvégezve földi karmikus tapasztalás útjukat mely után más létsíkokat tapasztalhatnak meg a Mindenség Univerzumának Útján...

Szeretettel Tóth István


Te vagy!

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Bene L. Krisztián
Te vagy!
 
Te vagy az út, hogy jobb legyek.
Te vagy az út a mosolyomhoz.
Hozzád illenek a részletek.
Mi belőlem hiányzik a szebb sorokhoz.
 
Te vagy az álom, az ébredés.
Az öröm, a kellő fájdalom.
Te vagy az utamon az érkezés.
Az Isteni dallam a nászdalon.
 
Te vagy a fényem, támaszom.
Te vagy a lelkem védőburokja.
Te vagy mindenre a válaszom.
S én vagyok az, ki a szívedet fogja.

Amikor tiszta szívünkből szeretünk valakit...

 

Amikor tiszta szívünkből szeretünk valakit, akkor elfogadjuk a számunkra legidegesítőbb tulajdonságait is. A legrosszabb pillanatokban is arra gondolunk, hogy akármilyen nehéz is sokszor a másikkal, nem tudnánk nélküle élni.
Kergethet akár az őrületbe, tíz perc különlét után úgyis hiányozni fog. Mert az igaz szerelemben a felek mindent képesek áthidalni a másikért. Legyen az apró, vagy nagy probléma. Nincs annál nagyobb bizonyosság, hogy tényleg szeretünk, mint mikor a különbségeink dacára semmit sem vágyunk jobban, mint vele lenni.
Érte megtanulunk egy olyan nyelvet is, amit eddig nem ismertünk: a másik fél szeretetnyelvét. Akármilyen nehéz is.
Igen, azt hiszem a szerelem pontosan erről szól, ettől több, mint egy fellángolás, vagy csupán testi vágy.
 
(Agárdi Zsóka)

Félszavak

 


 

 

 

 

 

 

 



Félszavak

Már meg se kérdezem
Mert tudom, hogy úgyis jössz
Ha a világ ordít, a tükör torzít,
Te mindig hozzám szöksz
 
És már meg se kérdezel,
Mert tudod, hogy bármikor
Ahol te vártál, most én várlak,
Ha az élet megtipor
 
Nem kellenek itt mondatok,
Többet mondanak a félszavak
Nem kérdés, az életem veled
Egy átszakított célszalag
 
Ha a szárnyam ég, de repülnék
Te tarts az égen fenn!
Túl közel a naphoz,
Lehet, megégünk majd mindketten

Legyen ez a te kis világod...


Átsuhant a szívemen a nyár. Itt hagyta a lábnyomát, és megágyazott az ősznek. Elvitte magával a fullasztó, forró estéket, a tücsökszót és a frissen szedett paradicsom illatát. Hogy megvigasztaljon hozott helyette más szépségeket. A pattogó tűz és a narancsos sütőtök illatát, a csipkebogyótea ízét, a pléd alatt olvasós, kekszmorzsolós estéket. A grillázs és a régi könyv illata keveredik az eső és a kanócos gyertya ölelésében. Táncol a fénye a falon, megremegteti a szívem, elcsendesülök. Nem várok se csodára (már tudom, hogy mi magunk vagyunk a csoda), se megváltásra (önmagunkat tudjuk csak megváltani a démonjainktól, amiket szintén magunk gyártunk), se világmegváltásra. Már tudom, a világ nem fog a feje tetejére állni, magunknak kell belesimulni és megbékélni ezzel az új világgal. Amiben rohanunk, küzdünk és harcolunk. Ahol nem olvasunk, hanem filmezünk. A gyors ingerek és a digitális világ emésztőgödrében kell egy létra. Amin kimászhatsz a nyugalom szigetére. Legyen ez a te kis világod. Ahol nem bánthatnak, nem kritizálhatnak és nem irányíthatnak. A telefont is kikapcsolom, érzem, ahogy múlik a gyomortáji fájdalom... átölel a béke. Elringat a nyugalom. Holnap új nap, új kihívások. De ez most még az enyém. Minden más ráér...
 
~ Lady ~
 
"(...) az élet is van annyira fontos, hogy néha ráérjünk. Hogy ráérjünk élni."