Két Lélek...

Mert ehhez két ember kell....

Hiába zubog az egyik emberben végtelen folyóként, mélyen a szeretet. Hiába árasztja magából az ősi energiát, ha a másikban nem rezdül meg az őserő, ha gátak közé szorultak benne az érzések. Hiába szólaltatja egyikük fáradhatatlanul lelke dallamát, ha nem talál visszhangra, s nem játszik szimfóniát a másik lélekkel. Hiába dobban szívének minden ütemében a szerelem, ha képtelen egy ritmusra járni a két szív. Nem szól így a mennyei muzsika. Nem tud együtt táncolni, újra egybekélni a szerelem szentségében a két lélek, mely Egy és Örök.

Mert ehhez két ember kell, hogy minden rezdülésben, minden érintésben, minden szóban, és minden érzésben együtt daloljon a lélekdallam. Mert végül csak így érdemes...

 

(Budai Orsolya)