Bármilyen nehézségeken keresztül vezessen is utunk, a remény mindig legyen velünk. Tegyük sűrűn szívünkre a kezünket, így emlékeztetve magunkat arra, hogy a Jóisten mindig velünk van. Nem hagy magunkra, ellát hittel, védelemmel és reménnyel. Egyengeti utunkat, és ha elesünk, erőt ad a felegyenesedéshez. Megmutatja, hogy az életnek nincs kezdete és vége, pillanatai vannak, melyeket tiszta szívvel meg kell élni. Rávilágít, hogy a boldogság egyetlen pillanat, egy mosoly, egy érintés, egy szempillantás, egy lélekig hatoló szeretlek. Egy finom ölelés, melyben lelkünk képes összekapcsolódni akár az egész világgal.
(Deverdics Éva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése