2020. november 30., hétfő

Széppé tehetjük...

 


Már semmi sem lesz olyan, mint rég, de rajtunk múlik, hogyan tekintünk erre a napra. Széppé tehetjük, csak rajtunk múlik minden. Egy gyertya fénye meleget adhat, egy ima átölelő vigaszt nyújthat, és ha van mellettünk valaki, akit szeretünk, már mindenünk megvan. Hálát érezhetünk a szívünkben.

(Deverdics Éva)

" Hagyd , hogy néha elragadjon...

 

 " Hagyd , hogy néha elragadjon az éjszaka , nézd a csillagokat és engedd , hogy megrészegítsen a végtelenség érzése . Az éjszaka a maga minden sötétségével ..egyben út is a megvilágosodás felé . Az éjszaka , melynek misztériumai közelebb visznek minket Istenhez , olyan , akár a sötét kút , melynek a legmélyén szomjoltó víz van : fekete árnyaiban , valahol ott rejlik a láng , amely fellobbanthatja a lelkünket " 

(Paulo Coelho)

2020. november 29., vasárnap

Advent első gyertyája

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Advent első gyertyája

Advent első gyertyalángja legyen ma a béke,
apró gyermekszívek szépreményű éke.
Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha,
szomorú arcocskáknak pihe-puha párna.
 
Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly,
ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol,
hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng,
koldusra és királyra is mennyei fényt ád.
 
 
(Kun Magdolna)

2020. november 26., csütörtök

Hagyd magad, légy szabad...

 

“Az életed csak visszafelé tudod megérteni. Amikor rájössz, minden esemény egyetlen gyöngy volt az úton. Ahogy peregnek le szüntelen, látod majd, értelme volt mindennek. A lekésett busznak, a halvány mosolynak, a csalódásnak, annak az egyetlen szónak, ami annyira fájt. Megérted majd, minden érted történt. Azért, mert az élet szeret, és a legjobbat akarja neked. Terelt. Terelt akkor, amikor lekésted, és terelt akkor is, amikor hagyta, hogy elérd. Segített akkor, amikor a pofont kaptad, mert arrébb mentél, oda, ahol aztán az ölelés várt. Épp ezért ne görcsölj most sem. Hidd el, vigyáznak rád. Csodáld nyugodtan az élet ezer színét, a napfelkelte aranyát, és ne legyen benned félelem. Az élet tudja, mi jó neked. Terel. Hagyd magad, légy szabad, jó kezekben vagy. Ma is.”
 
(Todorovits Rea)

2020. november 24., kedd

Érezni fogod…”

 

“Igen, félünk a fájdalomtól. Tudod, aki megjárta a poklot, az tudja, végül jó. Kitisztul a kép. Megtalálod benne önmagadat. Újra tudod kezdeni az életedet úgy, ahogy már neked jó. Tudod, mi történik még? Ha szeret, elkezd érezni. Lebontja falait, és ha tényleg fontos vagy neki, amit kizárólag így deríthetsz ki, együttműködik veled. Vagy engedd útjára. Majd tanul mástól. Te csak légy szabad és ne kövesd el ugyanazt a hibát. Eldöntöd, akarod-e. Én türelmesen várok.
Tudod, minden megoldás jó, ami a boldogságodhoz vezet. Akár együtt, akár külön-külön.
Érezni fogod…”
 
(Tőrincsi Tímea)

2020. november 23., hétfő

A lelket csak a SZERETET kèpes meggyògyìtani...

 

Hiàba szedjük a leghatèkonyabb tàplàlèkkiegèszìtőket, hiàba sportolunk rendszeresen, hiàba tàplàlkozunk egèszsègesen, ha lelkünk ès tudatunk tele van dèmonokkal; mèrgező gondolatokkal; haraggal, irigysèggel, fèlelemmel, rettegèssel, màsok hibàztatàsàval stb., ha emberi kapcsolataink hazugsàgon alapulnak, ha szerelmet hazudunk ott, ahol mèg csak igazi vonzalom sem volt soha, ha gyerekeinket ugyan ezekre a hazugsàgokra szoktatjuk, ha èrdekekre èpülő kapcsolatokban hasznàljuk egymàst, ha folyamatosan pazarlunk, ha olyan munkàt vègzünk, amiben nincs benn a szìvünk, ha vàllalhatatlan megalkuvàsoktòl szenvedünk, ha felàldozzuk önmagunkat màsoknak valò megfelelèsből, ha leèrtèkeljük önmagunkat stb. hiàba akarunk EGÈSZsègesek lenni, ehhez először le kell venni az àlarcokat, meggyògyìtani a dèmonokat, legyőzni az egot, lezàrni minden hazugsàgot, minden illùziòt, mindent, ami fogva tart, mindent, ès mindenkit, amiben ès ahol nem tudunk szìvvel - lèlekkel jelen lenni.
A lelket csak a SZERETET kèpes meggyògyìtani. Ez az egyèni felelőssègvàllalàs ideje. 
 
SzB

2020. november 21., szombat

Szükség van ...

 


"El kell fáradnod, hogy örülhess a pihenésnek,
Néha fájnia kell, hogy méltasd a csendes békét,
Sírnod kell, hogy örömkönnyek fürdessenek,
Szükség van a lentre, éppúgy mint a fentre,
A fényre meg a sötétségre.
Ettől teljes és kerek egy emberélet."
 
(Czernay Hajna)

2020. november 12., csütörtök

Wass Albert : Őszi hangulat..


 

Wass Albert : Őszi hangulat..

 Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!
 
Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!
 
Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!
 
Hirdessük,hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!
 
Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más;
hogy ezután is lehet élne,
hogy tréfa csak az elmúlás!
 
A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet!

Tartalékolj a télre...

 

Úgy kell most berendezni a lelkünket a közelgő hideg télre, mint az otthonunkat. Ki kell takarítani a koszt belőle, időről időre, be kell gyújtani, hogy ne fázzunk. Legyen a lelkedben egy kis zúg, ami csak a tied, ahol meg lehet pihenni és szeretni lehet az életet egy hűvös estén. Zárd be a lelked ajtaját is, ne engedd be aki gyanús, aki meglophat, az álmokat, vágyakat rablóktól védd meg lelked otthonát. De engedd be, ki szeretettel lépi át házad küszöbét, lásd vendégül és öleld meg, ha búcsúzik. Tartalékolj a télre éléskamrádban nyugalmat, békét, csendességet, vidámságot kis színes befőttes üvegekben. Szelektálj. Dobáld ki végre a sok régi kacatot, a sérelmeket, a bánatot, húzd ki a rozsdás szögeket lelked falából. Legyen helye az újnak, az érkező szépségeknek. Táplálékod legyen egy jó könyv, egy zene, bármi, ami által több leszel.

Legyen a lelked egy olyan hely, ahova jó lesz hazatérni fáradtan, átfázva. Készítsd el úgy lelked otthonát, hogy szeress ott élni, legyen számodra menedék bármit is hoznak a borongós napok.
 
(Lőrinci Emese)

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

 

Aranyosi Ervin: Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben,
s hogy miért kedves énnekem?
Talán, mert folyton megcsodálom,
színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba,
s körül hordom tekintetem.
Figyelem múló szép varázsát,
hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,
kergeti őket lenge szél.
Elmúlást hozva a világra,
egy újabb tavaszról mesél.

Hallgatja Napunk fenn az égen,
aranyló fénye megkopott.
Nem ragyog úgy, mint nem oly régen,
fényéből tán a Hold lopott.

Nézem a fák színes ruháit,
mind-mind bohócnak öltözött.
Érzem bohémmá őszült lelkük
mesevilágba költözött.

Talán a Föld most halni készül?
Vagy csak álmodni megpihen?
Megállna örök körforgása?
– Az nem lehet, én nem hiszem!

Mégis leveti rőt ruháját,
eldobja mind a színeket,
pucér fákat már nem takarja,
s a gúnyos szél megint nevet!

Nézem a megalázott fákat,
hisz nem csak levelük veszett,
hitük sincs már, s tán tőlem várnak,
új tavaszra ígéretet.

Ne sírjatok, nincs minden veszve,
épp csak a szél megágyazott,
álom borul a nagy világra,
s ne félj te fa, nem vagy halott!

Csupán csak megpihenni kéne,
tavaszra erőt gyűjteni,
álmodni boldog, szebb világot,
amit új év tölt majd teli.

Nem múlik el soha az élet,
egy nap majd újjá születik.
Legyetek büszkék a jövőre,
ti lesztek majd a szüleik.

Az elmúlás csak pillanatnyi,
halált új születés követ.
Nehezen megy, ki menni készül,
s örül, ha újra eljöhet.

Kísérjen halkan öröm-óda,
zenéljen hozzá kósza szél.
Álmod erőd majd visszaadja,
hogy újra élő, s szép legyél!

Boda János: Nem tudom megmondani

 


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Boda János: Nem tudom megmondani
 
Nem tudom megmondani azt,
hogy mikor szerettem beléd.
Csak azt tudom, hogy egy nap
felébredtem, és benne voltál
minden lélegzetvételben,
minden szempillantásban,
minden néma pillanatban.
 
Nem tudom felidézni azt,
hogy mikor szerettem beléd.
Újra szépült szépséged
a meztelen tekintetemben.
Itt laksz már bennem.
Itt él minden mozdulatod.
 
Nem tudom elmondani azt,
hogy hogyan szeretlek.
Csak azt tudom,
hogy karjaid nevelnek,
mikor a nehéz napok végén átölelsz.
 
Megszerettem a lelked - a világod -
ahogy gondolataid kitárod,
minden porcikád, ami a tested része,
vonalakat, amiket más nem vesz észre.
 
Már nem tudom megmondani azt,
hogy mikor szerettem beléd.
Csak azt tudom,
hogy általad én is más lettem,
és felfedeztem saját csillagrendszerem.
 
Bárhogy is próbálom,
már nem tudom felidézni azt,
hogy mikor szerettem beléd.
Csak azt tudom, hogy szeretlek!
És ez éppen elég.

Gyengéd, titokzatos, lelki pillanat...

 
Álmában a legszebb valaki, amikor nincs rajta mimika: az, aki. Nem játszik senkinek, nem viselkedik, a lelke nincs "egészen itt". Intim pillanat ilyenkor meglesni valakit, néha még az álmait is látni. Gyengéd, titokzatos, lelki pillanat ez.

 
(Müller Péter)

Jön valaki, aki a lelked is látja…

 

Jön valaki, aki a lelked is látja…

Magányod, meg nem értettséged ne adjon okot arra, hogy feladd szívbéli reményed...

Hidd el, hogy egyszer csak jön valaki, ki a lelked látja, a fényét, s színeit...s azokat őszintén csodálja!

Mert nem egyedüllétre teremtett az Isten, társat szánt neked, hogy boldogan élj, s tapasztald az egységet.

Van valaki a világban, ki feléd halad, ezen a földi utazásban… 

Bízz benne, hogy már közel van, s lassan megérkezik…szívetek egybeolvad s erősen fénylik!

Sorsod, hogy tapasztald, éld a szeretet legmagasabb, legigazabb valóságát! Higgy benne, hogy lélektársad feléd tart, s hamarosan egymás kezét fogva haladtok együtt az élet útján…

 

(Sándor Judit)

 

Kívánom, hogy tudd felidézni a szép emlékeket...

 

Kívánom, hogy tudd felidézni a szép emlékeket, hogy erőt gyűjthess, hogy feltöltődhess, hogy szeretettel teli szívvel kezdhesd a napodat. Mert azok, akik egyszer már nyomot hagytak benned, szívedben örökre otthonra leltek. 

(Deverdics Éva)

Lelkek találkozása

 
Lelkek találkozása

Ősz van. A levegő nyirkos, borzongatóan hűvös. Köd tompítja az élet fényét. A természet őszi színekbe öltözik, hozza magával a változást. Elalszik, így emlékeztetve minket az elmúlásra. Ebben a csendes melankóliában a fákról színpompás levelek hullanak a földre elengedve az életet, mindazt, ami pótolható, mindazt, ami valóban számít. Ott maradnak a fák csupaszon, védtelenül, de mégis egy új tavaszt várva, amikor ismét életre támad a természet.
Egy ilyen lelassult, megállásra és elgondolkodásra intő időszakban van mindenszentek és halottak napja. A temetőkben több millió gyertya fénye jelzi hűségünket eltávozott szeretteink felé. Sírok mellett állva lapozunk emlékeink között, és imádkozunk. Mindenki a saját imáját, melyet csak ő ért, és talán az, akihez érkezett. A lelkek találkozása ez, az emlékezés hullámhosszán, végtelenségben, a pislákoló mécsesek fényénél, a fákról lehulló, őszi levelek alatt...
 
(Deverdics Éva)