Amikor már kifelé figyelsz....

 

Amikor a múlt minden ajtaját bezártad, és eldobtad a kulcsot. Amikor eleget voltál egyedül, és szép, büszke, méltóságot, egészséges önbizalmat sugárzó, teljes emberré formáltad önmagad. Amikor már nem vágysz olyan fájón-sajgón egy társra, teljes egésszé váltál, nem kiabálsz, sírsz a másik feledért. Amikor már kifelé figyelsz, már meglátod a szépet, meghallod a csendet, és jólesik csak úgy ülni, jó érzés hallgatni, nem időhúzás, és nem a szerencsétlen flótások időtöltése ez. Akkor a szerelem téged választ.

 

(Király Eszter)