"Társra csak akkor lelsz, ha a lelked elég fejlett befogadni egy másik emberi lényt teljes valójában. Elég nagy, hogy mindkettőtök gondjait elnyelje, hogy mindkettőtök boldogságát megélje. Ha önmagadon kívül egy másik lelket is képes vagy emelni, teljessé tenni a szerelmeddel, a törődéseddel, de ugyanúgy a zsörtölődéseddel, a veszekedésekkel, a nézeteltérésekkel, mert így fejlődik az a másik is, és lesz egyre toleránsabb azzal szemben, ami nem olyan, mint Ő. Társra csak akkor lelsz, ha már nem tudnak eltéríteni a vélemények, ha már elég erős vagy, hogy kitarts a döntéseid mellett, mert akkor a világ képtelen lesz beleszólni abba a szövetségbe, amit ketten alkottok. Társat csak is akkor találsz, ha már tudod, mit keresel és nem adsz alább, csak azért, hogy ne legyél egyedül. Mert jöhet valaki, aki nem az utad, belőle nem válik társ, csak kísérő, aki egy darabig veled tart, aztán elbúcsúzik, mert rájön, hogy másfelé kell mennie, vagy épp te kanyarodsz le az egyik sarkon. Ha már Társra lelsz, a lelked tudni fogja, és abban a pillanatban, hogy találkozol vele, a szívetek egy ütemre fog verni, és semmi mást nem fogsz kívánni, csak hogy érjen hozzád, beszéljen hozzád, legyen veled...egy életen át."
(Agárdi Zsóka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése