Az advent a várakozás, készülődés időszaka. A természet is ilyenkor megpihen, energiát gyűjt a megújhodásra, a tavasz eljövetelére. Mi emberek azonban pont ebben az időszakban vagyunk talán a legfelpörgetettebbek. Azért hajtunk, hogy a mi karácsonyunk legyen a legszebb, a mi ajándékaink a leggazdagabbak, és mire lezuhanunk a szentesti asztalhoz, már feszültek, fáradtak, ingerültek vagyunk.
Hová is lett az advent igazi lényege? A lelki megtisztulás, az egymásra figyelés, a közös beszélgetések öröme? Olvassunk, üljünk le este az asztalhoz, közösen beszélgetni, szakítsunk egymásra időt. Lassítsuk le a gondolatainkat, hallgassuk meg a másikat, hagyjuk, hogy a gyermekeink is elmondhassák az őket foglalkoztató kérdéseket. És amennyiben valódi odafigyelést tanúsítunk, újra érzékelhetjük a család fontosságát, erejét. A meglassulás, az elmélkedés alatt fel is töltődünk energiával, a beszélgetések alkalmat biztosítanak a jövő tervezésére. Kell is ez, hogy a következő év kihívásait a lehető legjobban tudjuk teljesíteni.
Ehhez kívánok mindnyájunknak erőt, türelmet, kitartást.
(Janovszki István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése