NAPFELKELTE

NAPFELKELTE

Mikor felkél egy új nap és indulni kell
De még nem tudjuk, mit hozhat el
Csupa rejtély vár, hívnak, és indulni kell
Sorsunk holnapja kezdődik el
Az égen pompa, fényár
A földön messzeség vár
Sok-sok új csoda rejtőzik el

Mikor felkél egy új nap, mint festői hely
Sötét égboltunk fénytáncra kel
Ezer új szín, vágyárnyak, s mind szikrára lel
És csak Rád vár, hogy indulj már el
Ám bárhol visz a térkép
Lásd, távol ezer fényév
És csak Rád vár, hát indulj már el

Mikor felkél egy új nap és ébredni kell
Csöppnyi két szemünk így nyílik fel 
Mikor álmunk már múlik és ébredni kell
De a vágyunk még nem múlik el
Hol hajnalszínű égbolt
Ott elbújik a vén Hold
És az éjjel így búcsúzik el

Mikor felkél egy új nap, sok szív szárnyra kel
És a felhőket így éri el 
Mikor lábunk már vinne, s a szív szárnyra kel
És a napfény kér víg táncra fel
Még fent élesen villan
Már lent ékesen csillan
Borús kedvünket így űzi el

Mikor felkél egy új nap, egy ünnep jön el
Az ég aranyszín ruhát ölt fel
Mikor új fények gyúlnak, egy ünnep jön el
Bizony nagy kincs, hát becsülni kell
Ez az oly’ csodás élmény
Nézd az égboltot, kérdvén:
Ugye eljön majd, egyszer még, el ?
Ugye eljön majd, egyszer még, el ?

(Kovács Eszter)