Ahogyan magunkra találunk, úgy tisztul le egyre inkább bennünk, hogy mi esik jól és mi nem, mi tartozik hozzánk és mi nem, mivel tud együtt rezegni a lelkünk és mivel nem. A világ gazdag és sokszínű, napról napra egyre több impulzussal, lehetőséggel, gondolattal, véleménnyel találkozunk. Ám nem kell mindegyiket befogadnunk. Talán furcsának tűnik először, hogy lépésenként kivonjuk magunkat a nagy, közös őrületből, hogy nem követjük a kolompszót, hogy meghúzzuk a határainkat. De ennek ajándékaként felfedezhetünk valamit, ami sokkal színesebb, sokkal zengőbb, sokkal élet telibb, sokkal inkább hozzánk tartozó... a saját egyéniségünket, lelkiségünket, egy szóval: önmagunkat. Egyszerűen és csendesen, hangos szavak, dobpergés és fanfárok nélkül, könnyedén... minden helyzet, amivel találkozunk, önmagunkról tanít valamit. Hol azt, hogy kik vagyunk valójában és mi tartozik eleve hozzánk - hol azt, hogy mi nem vagyunk és mit nem kíván a lelkünk.
Ebben a folyamatban áramlunk most, amelyben napról napra szabadon választhatunk, meghatározhatjuk önmagunkat - a Nap által azt, hogy mire nyílunk meg és mire nem, a Mars által azt, hogy mit van ideje elengedni, vagy egyszerűen csak: engedni...
(Zentai Anna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése