Megérzed, ha rád gondol....

Megérzed, ha rád gondol....

Megérzed, ha rád gondol. Sétálsz az utcán és egyszer csak eszedbe jut. A semmiből. Van, hogy az illatát is megérzed vagy épp a mosolya jelenik meg előtted. Aztán mész tovább. Nem tudod, hogy miért, de érzel belülről egy késztetést, hogy ne a megszokott úton menj haza. S te lefordulsz jobbra. És meglátod. Ott sétál az utca túloldalán. A szíved kalapál és nem tudod, hogy mit csinálj. " Most odamenjek vagy csak a távolból köszönjek? ". Aztán a tekintetek összeérnek és érzed, hogy szavakra nincs is szükség. Szája ugyan csukva marad, de mégis olyan, mintha hallanád a gondolatait. Lábaid remegni kezdenek és elsétáltok egymás mellett. Tudjátok, hogy bár tovább mentek, mégis ott marad egymásban egy darab, ami összeköti a lelketeket.

(Boros Bea)