Ajándék az ébredés...

Az élet nem attól csodálatos, hogy minden rendben rendben van benne. Egész egyszerűen attól szép, hogy létezik. Hogy benne vagy és átélheted. Igen. Átélni a csalódást, majd a megnyugvást, amikor érezheted ahogy fáj és boldoggá tesz, amikor enyhülni kezd. Amikor reggel egykedvűen kávét kavarva a gondok jutnak eszedbe, hiszen lehetnek. Mert kaptad őket. Rögös utat vagy végtelent, de élheted. Tisztán és egyszerűen, vagy bonyolítva mindent, sírva vagy nevetve, de a tiéd. Ajándék és benne ajándék minden pillanat. Ajándék az ébredés, az út, amit a lelkeddel teszel meg. Ajándék a társ aki elkísér és ajándék az idő, amikor rád talál. Ajándék minden lélegzet, minden szívdobbanás, minden perc és benne minden pillanat. Mert kaptad, élheted és amíg a szíved dobban minden jóra váltható. Csak hinned kell magadban, abban, hogy ez élet jót akar. Néha felkap és elsodor, változtat, és ismeretlen útra terel, de veled van, és hisz benned. Mert képes vagy élni, megélni és átélni igazán.

 

(Theodorovits Andrea)

Hozzám tartozol...

 

Hozzám tartozol...

Tudod vagy nem tudod,
Te - hozzám tartozol.
Hiszed vagy nem hiszed,
Én mindig veled leszek.

Akarod vagy nem karod,
Én mindig ölellek s hagyom,
Hogy mindig átölelj,
Visszavárj, kedvesem.

Engedd, hogy elhiggyem,
Nincs is más szívedben -
Minden más éjszakán
Üres melletted az ágy.

Amikor nem vagyok veled,
Vágysz rá, hogy itt legyek.
Titkaink őrizd meg,
Éveink felejtsd el...

Még most is úgy ölelj,
Mint mikor megismertelek.
Mert történhet bármi,
Jöhet akárki - Te hozzám tartozol,
s én hozzád tartozom -
Kedvesem...

(Árnyék és Fény)

Szeretlek

 

Szeretlek

mindennapi szavaink

Mint szellő, simogass!
Mint, napfény, melengess!
Mint pohár víz, oltsd szomjam!
Mint lágy dallam, vigasztalj!

Virágnak illata,
Lágy, selyem esése,
Emlékek szépsége
Életed kísérje...

A kezem simogat,
A hangom vigasztal,
A szemem biztatgat,
Én magam - szeretlek...

(Árnyék és Fény)

Szerelem-szövetségek

 

Szerelem-szövetségek

 

Mivel minden okkal történik életünkben, természetesen az is, hogy kikkel találkozunk utunk során.

 

Különleges időben élünk. Lehetőséget kaptunk arra, hogy feldolgozva a múltat, lepakoljunk terheinket, és belépjünk egy új, sokkal boldogabb élet kapuján.

 

A jelen időszakban a személyes karmikus feladataink megoldása mellett már egyre inkább szerepet kapnak (és érezzük igényét is) a “szerelmi szövetségek”, azaz a lélektársi kapcsolataink tisztulásai is.

 

Ahhoz, hogy 2 lélek, vagy 2 lélek-fél harmóniában, békében, szerelemben, tiszta feltétel nélküli szeretetben létezzen egymás mellett, saját blokkjaik legyőzése után, feladatként közös, együtt töltök életeik tisztítása a cél. Minden, amit egymásnak okoztak, feldolgozásra kerül. IGEN, az ikerlángok is mély fájdalmakat, sebeket okoztak egymásnak (bár nem túl sok földi életet töltöttek együtt). Hiszen Ő az egyetlen, akit annyira mélyen szeretsz, hogy hagyod magad megalázni, megszégyeníteni. Ha ezt csupán egy karmikus társ teszi Veled, könnyedén továbblépsz. De az az ember, akinek lelke lenyomata ott van a Tiédben, meg tudja tanítani Neked a kitartást, a türelmet, az alázatot, a megbocsátást, az elengedést. 

Megmutatja Neked a tükröt, hogy mi az, amit még tanulnod kell. Ezáltal fejlődik Ő is. Sokszor sokkal nehezebb a bűntudattal megbirkózni, mint megbocsátani annak, aki fájdalmat okozott nekünk. Legyünk hát türelmesek. Adjunk időt, hogy több ezer év fájdalma, szeretetlensége, csalódásai és blokkjai megtisztuljanak 2 lélek-fél között. Az elfogadás fél siker. Az elfogadás közelebb visz a megoldáshoz.

 

A gyógyulás szempontjából fontos lehet, hogy friss lélekkel, első földi inkarnációd során milyen élethelyzetekkel kellett szembesülnöd, milyen sérüléseket szenvedtél, illetve milyen mintákat, lenyomatokat szereztél a családból, amelybe beleszülettél. Az első életben szerzett benyomások erőteljesen rányomták bélyegüket az egész inkarnációs ciklusra.

 

Sok ember közülünk az atlantiszi civilizációba inkarnálódott először, azért is van akkora ereje és hatása az atlantiszi oldásoknak, mely számos felismerés színtere.

 

Kellemes felismeréseket kívánok Mindenkinek!

 

(Mohácsi Viktória) 

 

 

Amikor

 

Amikor

Amikor még nem tudtam, mit keresek,
már akkor éreztem a rejtélyes titkot.
Rám várt egy érzés, mi néha oly idegen,
és átsegít most minden elesett reggelen.
Mióta a csendes szó megzavart,
azóta hallom a némaság zaját.
A sejtelmes ősi dal mindegyre fölkavar,
és érzem, hogy már semmi nincs,
ami engem örökre fogva tart.
Kerestem egy arctalan arcot,
mi ismeretlenül sem volt idegen.
Kerestem egy mozdulatot,
mi irányítaná balga sorsom,
és a nyomorult napokat könnyebben viselem.
De már régóta tudom, hogy ki vagyok,
és kit rejt az arctalan arc.
Kérdésekre mindig vannak jó válaszok,
hiszen
hajnalonként megsúgják a drága angyalok.

(Szentes Zsófia)

Mindig és soha

 

Mindig és soha

Mindig várlak, és mindig szeretlek,
Vágyom, hogy megölelj, és hogy gyere.
Mindig elmondod, mennyire szeretsz,
És én bizony mindig elhiszem.

Soha nem vagy itt, amikor kellene,
Soha nem hajtod mellettem álomra fejed.
Soha nincs időd - mert dolgozol,
Vagy mást csinálsz, amit én nem tudok.

Mindig légy velem - akkor, hogyha kell,
Soha ne mondd, hogy mennyire szeretsz,
Mindig tedd meg, hogy tudjam, létezem,
És abból adj, amiből "nem lehet".

Akkor majd tudni fogom,
Hogy mennyire szeretsz -
A tettek bizonyítják őszinte szerelmed.

 

 

(Árnyék és Fény)

 

 

De mi az élet értelme?...

A szerelem türelmes és nagyon-nagyon nehéz, sőt, talán a legnehezebb dolog, amin mindannyian átesünk. De mi az élet értelme? Végigmenni rajta kevesebb könnyel és fájdalommal, vagy megélni? Próbát teszel valakivel... Minden egy apró szikrával kezdődik, az a legjobb része, azt mindenki szereti, és a másik segít átvészelni a legnehezebb napokat az életben. Egy idő után összevesztek azon, hogy melyik filmet nézzétek meg, vagy mert elfelejtesz egy évfordulót. Haragszol, ő is haragszik, és hirtelen úgy érzed, egyszerűbb lenne megszökni, elfutni. Furcsa, de az univerzum mindig küld jelet, ha hibát készülsz elkövetni. Az univerzum közölni akarja, hogy ha megtaláltad azt, aki felforgatja az életed, az egy a millióból, s őt sosem szabad elengedned.

 

(Futótűz c. film)

 

Az igaz szerelem

 

Az igaz szerelem

"Az igaz szerelem... jellegében teljesen különbözik az ösztönök által felkeltett szerelemtől. Nem erős, tüzes, fékezhetetlen szenvedély. Ellenkezőleg: nyugodt és mély a természete. A szerelem olyan szent érzés, amelyet csak kevesen ismernek igazán. Gyakran használt, de meg nem értett kifejezés. Az ösztön izzó parázslása, két fiatal egymás iránt érzett elragadtatása nem szerelem, nem érdemli meg ezt a nevet. Az igaz szerelemnek értelmi alapja van, a szeretett lény mély és alapos ismerete. Ne feledd el, hogy csak az ösztönös szerelem vak! Tárgya éppúgy lehet méltatlan, mint méltó. Parancsolj nyugalmat és hűvösséget az ilyen szerelemnek!" 

(Ellen G. White: Levelek szerelmes fiataloknak)

Isteni Szerelem

 

Isteni Szerelem

 

Angyalként születni a földre és egy angyalt keresni ebben az életében, igazi társat igaz szerelemben. Azt az egyetlen angyalt akivel életekkel ezelőtt egyek voltak, és egy szívben dobogtak. Egy tiszta lelkű, tiszta tekintetű igaz embert itt a földön, akiből ugyanaz az Isteni szeretet sugárzik mint az Ő lelkéből. Mert nincs szebb dolog a világon, mint megtalálni azt a szívet, amely ugyanazzal a szerelemmel csak értünk dobog és csak értünk született.

Az angyali nő sosem játszik az érzésekkel, mert a szerelem számára Isten ajándéka és áldása. Minél angyalibb és minél magasabb az érzelmi intelligenciája, minél több szeretet van a szívében, annál magasabb rezgésen van, és annál erősebben árasztja lelkéből az Isteni fényt, és lelke annál kevésbé vágyik kalandokra, méltatlan kapcsolatokra, mert tudja hogy ezek sosem hoznak igazi boldogságot, csak kiüresedést. Hiszen Isteni szeretet nélkül minden szív olyan üres, és csak keresi önmagát, és azt az érzést, amit még egységben és Isteni fényben élt meg,  ezért hű marad lelke hangjához, és követi az Isteni fényt, és kivárja azt a férfit, akivel megélheti az Isteni minőséget és szeretetet.

Az angyali nő a tiszta lelkéből áradó szeretettől válik angyali teremtéssé. Egy igaz szeretettel teli kis szív csodákra képes, és a belőle áradó jóság és szeretet elhozza a békét, és a harmóniát a férfi szívében.

A nő akkor boldog igazán, ha a férfi felismeri benne a szeretettel teli angyali lelkét, és legnagyobb kincsként értékeli tisztaságát, és nem csak a földi sikereit.

A nő igazi ajándéka a férfi számára a tiszta lelke, gondoskodni tudó lénye, és az őszinte szerelme.

Az igaz szerelem tiszta szívből táplálkozik, és nincsenek benne az ego játszmái, tiszta és magasztos, és a nő számára igazi kiteljesedést hoz a szívében. Hiszen az igaz szerelem a szeretet magasabb dimenzióit nyitja meg, egy igazi szerelem kaput, amit tele van Isteni fénnyel. Ha a nő igaz szeretetből és szenvedélyből éli meg a munkáját és hobbiját, akkor is csak az Isteni szerelem hozhatja el a kiteljesedést számára.

Isteni szerelemben lenni, tiszteletben és megbecsülésben élni, egymást támogatva és a legtöbbet kihozva szövetségünkből, a legszentebb és legboldogságosabb dolog a világon.

Az Igaz szerelem olyan mint egy Isteni szövetség, ami a legerősebb a földön. A Nő és Férfi akkor tud igazán földi élete során szárnyalni, ha ez a szövetség tiszta szerelemből táplálkozik, és mint bástya mögöttük áll jóban rosszban. Az igaz szerelmet nem érzed rabságnak, hanem kiteljesedésnek, amely elhozza mindenkinek a szívében a békét és harmóniát, egyénenként  és párban is.

(Henriel)

Mit is jelent nyomot hagyni?...

Mit is jelent nyomot hagyni? Nem azt jelenti, hogy beszédet mondunk, díjat, elismerést vagy valamilyen szalagot kapunk. Azt a több ezer alkalmat jelenti, amikor megérintünk valakit, még ha nem is voltunk tudatában.

 

(A semmi közepén c.film)

Az élet szépsége...

Az élet szépsége sosem lesz harsány. Mindig csendben kér majd bebocsátást. Megbújik a reggel fényében, a járda halk kopogásában, a napfényben vagy az ébredő természet csodájában. Halk az ölelés, a sóhaj, a vágyakozás és várakozás. Halk egy kézfogás, egy pillantás, és halk maga az élet. Igen. Ami szépség körbevesz mindig csendes, és bizony sokszor álruhába bújik. De ott van melletted, benned.

 
(Theodorovits Andrea) 

"Telnek-múlnak a pillanatok...

"Telnek-múlnak a pillanatok, az idő gyors villanásai. Mégis ezeknek a pillanatoknak lehet a legmélyebb hatásuk az életünkre. Vagy megragadjuk és a saját hasznunkra fordítjuk, vagy elszalasztjuk őket. Úgy hiszem, azok a pillanatok maradnak velünk a legkitartóbban, amiket elhalasztunk, mert a megbánás olyasmi, ami soha nem hagy el minket."

(B. N. Toler)

Aki alázat nélkül szeret...

Aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.


(Márai Sándor)

Mit tudtál rólam?

Mit tudtál rólam? Az, hogy szeretlek, neked korántsem lehetett olyan meglepő, mint nekem. Mikor rájöttem, megijedtem. (...) "Mit fogok elmondani neked?" - törtem a fejemet. (...) Szerettem volna, ha kitalálsz rólam mindent, anélkül, hogy beszélnem kellene, s ugyanakkor, valahol mélyen, rozsdásan, csikorogva már készülődtek bennem a szavak, (...) és féltem, hogy elsírom magam, pedig nem volna semmi értelme, hiszen most boldog vagyok, olyan boldog, mint még soha életemben.

(Szabó Magda)

„Én sose hittem, hogy van ilyen...

„Én sose hittem, hogy van ilyen, kinevettem, aki azt írta vagy állította, jöhet az életben olyan pillanat, amikor egy másodperc töredékére megáll forgásában a világ, s hirtelen megváltozik minden – velem akkor ez történt. Csak álltam, néztem rá; és minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész életemen át, miatta zavartam el Z.-t, hárítottam el a házassági ajánlatokat, küldtem vissza G. jegygyűrűjét, én ennek az ismeretlennek a kedvéért születtem, ez a valaki az én világra jöttem indokolása.”

 

(Szabó Magda)

 

Legyek a csended!

 

Legyek a csended!

Legyek a csended,
ha más nem lehetek,
néma ajkadon, egy halk sóhajtás lehet.
Amikor minden nesz elhalkul,
s a fényözön is megfakul,
hadd legyek a csended,
engedd, hogy az legyek!

Legyek gondolatod,
ha reggel felkelek.
Képzet szüleménye, mint mohazöld lombozat,
elmúló évszaknak csendes feledése,
s zúgó tengereknek puha ölelése.
Hadd legyek a gondolat,
hagyjad, hogy az legyek!

Legyek a mindened,
mindig a tekinteted.
Mese, mi kisgyermek szívét melegíti,
víztükör, miben az ég s a föld belefér,
dallam, hol minden lélek összeér.
Legyek a mindened,
ó, kérjed, hogy az legyek!

(Szentes Zsófia)

Szerelmesem

Szerelmesem

Ami eszembe jut rólad,
az nem a jövőd, és nem is a múltad.
Nem a szó, amin minden elbukhat,
és nem is a csend, amiben az álom álmodhat.
Ami eszembe jut rólad, az maga a pillanat...
hiszen minden pillanat ad valamit,
amibe bezárod magadat, és örökké széppé teszed.
Azt, amiben a lényeddel leszel,
amikor a gondolatom nálad vesztegel.
Bezárlak a virágok kelyhébe,
a naplementébe, és a sötét éjbe.
A mindenség fényébe és rejtekébe,
mert ott vagy, ameddig bennem élsz...
és a szemem bármerre néz, szembenézel velem...
mert már mindenbe belevarázsolt az érzelem.
 

(Léria Dipán)

Fényed

Fényed

Csillogtatnád még egy kicsit,
hiszen olyan kevés volt benne a fény.
Azt hiszed, az idő elszaladt, és nincs is már remény,
hogy megmutasd magadat.
Ébredj fel végre, és nézz fel az égre.
Látni fogod, hogy rosszul gondolod...
Dehogyis van vége.
Hiszen mindennek van egy szép zenéje,
és mindennek van egy igazi fénye.
Nézd a horizontot, mielőtt alábukik a nap,
a világ mindig irigyen nézte,
mert soha nem volt olyan szépe,
mint elmúlás előtt a napnak a fénye.
Látni fogod te is, hogy nem azon múlik,
mennyi volt születésedtől az éved,
hanem azon, hogy mit ragyog be igazán a fényed.
 

(Léria Dipán)

„ A belső érték számít csak...

„ A belső érték számít csak, az nem pótolható semmi öltözékkel, semmi múló csillogással. ”

(Szabó Magda)

Találd meg Önmagad!

 

Találd meg Önmagad!

 

 

Mindenki életében eljön az a pont, amikor minden megváltozik körüllőtte. Kialakul bennünk egyfajta díszkomfort érzés. Úgy tűnik, eltűnt minden biztonság. Nincs amibe kapaszkodhatnánk, pedig elég nagy erővel sodor az ár. 

 

Teljes szemléletmódbeli, életmódbeli változásokra van szükségünk, az elhalasztott karmikus helyzetek és kapcsolatok gyökeres átrendeződésére. A megoldásokat nem halogathatjuk tovább, egyszerűen itt a vége. 

 

Soha senki nem mondta, hogy könnyű az út önmagadhoz, de teljesen biztos vagyok benne, hogy már a Te hidad is épül. A változás nem fájdalommentes, de hidd el, megéri. Képes vagy legyőzni saját gyengeségeid, felülemelkedni a földi lét korlátain, végre boldogságra találva. Ugyanakkor választhatod azt is, hogy tovább botladozol az élet országútján, lélekben vágyakozva egy másik élet után.

 

Ne várd azt, hogy mások által oldódjanak meg szenvedéseid, mert újra és újra csalódni fogsz. Minden krízishelyzet életedben egy tanítás. A kérdés az, hogy felismered-e a leckét. 

 

Pihenj ma kicsit, és érezz rá, mi az, amitől szárnyal a lelked. Sok esetben azért boldogtalanok az emberek, mert nem ismerik annyira önmagukat, hogy egyáltalán tudják azt, mi teszi boldoggá őket. 

Ebben az időszakban még számtalan változás bekövetkezhet. Engedd el a görcsösséget, a megfelelni vágyást, és észre fogod venni, hogy életed egyre boldogabb. 

 

Ha anyagi stabilitásra vágysz, engedd el azt a szükségletedet, hogy egész nap a hiány miatt aggódsz. 

Ha szerelemre vágysz, ne a magányodra fókuszálj. Csak ragyogj, érezd jól magad. Ne akarj görcsösen bevonzani. Míg nem tanulod meg az elengedés és a hit leckéjét, szinte lehetetlen vállalkozás. 

Ha emberi kapcsolataid "szorulnak javításra", akkor az elfogadás leckéjével küzdesz. Ne akarj senkin változtatni. Mindenki úgy jó, ahogy van. Amint elkezdi zavarni önmaga, változni fog. De erre mindenkinek meg kell érnie. Ne akard befolyásolni. Viszont ha Te változol, észre fogod venni, hogy az emberek megváltoznak Veled szemben. 

 

SOHA ne a hiányra figyelj! Keresd meg azokat a pontokat az életedben, amiért hálás tudsz lenni, és ezzel máris rengeteg jót vonzol magadhoz. Ne legyél elégedetlen! Mindenki ott tart az életében, ahol akar, még ha ez furcsán hangzik is. Mi magunk hívtuk életre ezeket az eseményeket, minden a mi hozzájárulásunkkal történik. 

 

Egy hős az az ember, aki szembenéz saját sötét oldalával és a menekülés helyett a harc mellett dönt. Ha az időt húzod, csak magad ellen dolgozol. Elérkezett az idő, hogy felszabadítsd önmagad! Elérkezett az idő, hogy megtaláld Önmagad! 

 

Kellemes ébredést kívánok!

 

(Mohácsi Viktória)

Vannak a láthatatlan napok...

Vannak a láthatatlan napok, amikor azt érzed, téged senki sem lát. Láthatatlanul ébreszt a reggel és te vele kelsz. Majd éled az életed. Ugyanaz az út, ugyanaz a fa, és a bokor is ismerős. És te mész, néha lehajtott fejjel, érzed, nem vesz észre senki. Bebugyolál a jól ismert érzés, már megszeretted. És lesz, amikor keserűbb az élet, és van, amikor úgy érzed, ma édesebb. Lesz, amikor örömöt csempész a sors a lelkedbe, és van, amikor utolér a bánat. De érzed, oly mindegy, hisz nem vesznek észre. Majd eljön a pillanat, talán egy mosoly, egyetlen érintés, egyetlen mosoly, vagy csak a napsugár az égen, amikor értelmet nyer minden. Egyszerre láthatóvá válsz, és látod majd a teremtett világot. És bátorságot nyersz, erőt és hitet, hogy megmutasd, hogy elmondhasd, az élet, hozzon bármit, szép. Mert a tiéd.

 

(Theodorovits Andrea) 

Tudod mi az igazán szép?

Tudod mi az igazán szép? Hajnalban kócosnak lenni, papucsban szemetet kivinni, farmert húzni a narancsbőrre, az utcán önfeledten nevetni, betúrni egy fánkot az előző mellé, mellé forró teát inni, emelt fővel metróra szállni, büszkén a múltba révedni, az ősz hajszálat arrébb sodorni, a hasat nem behúzni, a gerincet egyenesen tartani, a bukásokat sosem számolni, a ráncokat baráttá, az éveket férjünkké fogadni, a tanulságokat észben tartani, a csalódást elengedni, a reményt a szívbe zárni, megélni, átélni, tartani vagy engedni, büszkén, néha megtörten, hangosan vagy csendesen, de nevetni, nevetni, nevetni és élni. Ez az igazán szép.

(Theodorovits Andrea)

Amit gondolsz

Amit gondolsz

Mit gondolsz rólam?
Hogy a furcsán megülő csendben csak egy zaj vagyok?
Egy zaj...
ami semmit nem jelent, és lassan elülnek majd a morajok?
Mit gondolok rólad?
Azt, hogy nyílik a virág, hogy énekelnek a madarak,
hogy minden ragyog... és te én vagyok.
Nem gondolnád, pedig milyen egyszerű a magyarázat.
Amit te gondolsz, az te vagy... amiben benne laksz,
és ez a te házad.
Amit én gondolok rólad, az én magam vagyok...
és ha ragyogtatlak,
bennem valami belül ugyanúgy ragyog.
 

(Léria Dipán)

Fontos vagy...

Fontos vagy... az élet minden pillanatában.
 

(Léria Dipán)

Miért szeretlek?

Miért szeretlek?

Ne kérdezd tőlem, hogy miért szeretlek!
Tudod, a válasz szívemből fakad.
A szép dolgok, egy forrásból erednek,
s vezetnek szépen, ha rábízod magad.

Dolgom van veled. Ezért rád találtam.
Lelkemnek Te vagy a jobbik fele.
Teljessé, jóvá, csak általad váltam,

így íródtál a szívembe bele…

Ne kérdezd hát, hogy miért is szeretlek.
Nem mondom el! Maradjon csak titok!
Olyan csoda, amin ha elmerengek,
újra és újra, csak hozzád jutok.

(Aranyosi Ervin)

"Akit egyszer már bezártál a szívedbe...

"Akit egyszer már bezártál a szívedbe, beköltöztettél a lelkedbe, és akit beavattál az álmaidba, vágyaidba és a legfontosabb helyet foglalja el az érzéseidben, bárhol is leszel, bármerre is jársz, bármit is csinálsz, neki mindig fontos szerepe lesz a létezésedben."

(Lippai Marianna)

Csak szelíden

Csak szelíden

Csak szelíden, csak szépen... ne remegjen bele a világ,
a szív ne szakadjon széjjel.
Csak egy pici legyen mindenből benne, és az talán elég is lenne.
Csak szelíden, csak szépen... tán nem volt sok, amit kértem,
és hogy mégis kértem, magam sem értem.
Csak szelíden, csak szépen... akartam futni az égen,
és hogy fogd közben a kezem, csak ennyit kértem.
Csak hogy hozzám érj... ahogy hozzád én érek...
olyan szelíden és szépen.
 

(Léria Dipán)

Végül mégis engem választottál...

 

Végül mégis engem választottál...

A hazafelé vezető út még sosem volt ennyire hosszú. Autók száguldottak el mellettem, de én mintha nem lettem volna a kocsiban - hatalmukba kerítettek a gondolataim. Fájdalom mardosta a torkom, és szüntelenül csak egy dologra tudtam koncentrálni: elveszítettem őt.

Biztos voltam benne, hogy már Ferihegyen ül, és várja a madarat, ami elrepíti őt egy olyan világba, ahol én megszűnök létezni. Gondolataimat csak az ablaktörlő lapát furcsa csikorgása zavarta meg egy-egy röpke pillanatra. Nem emlékszem, hogyan jutottam el hazáig. Áthajtottam vajon a piroson? Betartottam a sebességhatárokat? 


Már ez sem érdekelt, csak a tudat, hogy perceken belül néma társam lesz a négy fal, "akinek" cenzúrázatlanul kiönthetem a szívem, aki előtt összeomolhatok, aki ítélkezés nélkül hallgat majd meg. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, de a gangra lépve nagyot dobbant a szívem - majd' kiugrott a helyéről. Mert ő ott állt... Nem Ferihegyen, nem máshol a világon, hanem az ÉN ajtómban.

Hajából víz csöpögött, a válláról félig lecsúszott kabátjára. Pirosra fázott kezével egyre csak a bőrönd fogantyúját szorongatta. Látványától épp olyan gyorsasággal gyűlt könny a szemembe, mint ahogy az eső cseppjei verték az ereszt. Csak álltam ott, és közben öröm és bánat keveréke árasztotta el a testem. Földbe gyökerezett lábaim figyelmeztettek: ha előre lépek, azzal nemcsak egy lépést teszek, hanem megváltoztatom az életemet is.

Mégis megtettem. Erősen öleltem ázott testét, amit azt hiszem, sosem akartam elengedni. Kevés olyan pillanat van az ember életében, amikor azt érzi, bár sose érne véget - ez ilyen volt. Érintése újra felszínre hozta az évek óta elnyomott érzelmeket, vágyakat. Egész végig hazudtunk magunknak: hamis kapcsolatokat építettünk, amelyekben egymást kerestük. De a másik sosem volt olyan jó. Nem volt olyan határozott és sármos, nem remegtem bele a csókjaiba, érintéseibe, de még egy pillanatig sem nézett rám úgy, ahogy ő.


Ez sosem fog véget érni. Mi már a természet törvényei alapján működünk, mint ahogy a Föld kering a Nap körül. Minden nap mosolygok a világra, pedig valaki más mellett ébredek fel. De ahogy a Nap felkel, Te is újra és újra felbukkansz az életemben - pedig mennyire nem akartalak, minden porcikámmal elutasítottalak. Egészen addig a nyári éjszakáig, amikor először megcsókoltál. Attól a naptól kezdve részemmé váltál...

Majd egy napon rezzenéstelen arccal közölted, hogy elmész, és ki tudja, mikor látlak újra... Mosolygó arccal léptem ki az ajtódon, majd a liftbe érve elöntött a hiányod okozta fájdalom. Szerettelek, de sosem mondtam ki. Elhagytál - ebben is te voltál az első, mégis engem hibáztattál, hogy folyton csak elhagyjuk egymást: te kapcsolatokba menekülsz, én pedig az állandóságba.

De most mégis átmelegedett ujjaiddal törlöd le a könnyeket az arcomról. Közben karjaid közt a világ is megszűnt létezni. Nem számít, hogy mit hoz a holnap, hány rosszalló szempár néz majd vissza rám, vagy hányan akarnak majd "jó útra" téríteni néhány tipikus közhellyel. Tudod, most ez mind nem számít, mert ha a kezemet fogod, semmi sem tűnik elérhetetlennek.

(Juhász Barbi)

Egyszer majd a szó kevés lesz...

” Egyszer kinősz majd az olcsó macsókból…

 

Egyszer majd megérted, valami igazira vágysz, nem csak egy üres, jól öltözött felszínre, egy elsuhanó álomképre.

 

Egyszer majd a szó kevés lesz, egyszer majd csak a tettek beszélnek.
Nem fogsz már hinni egy csábos mosolynak, csak annak, amikor valaki eléd áll és azt mondja: téged akarlak.

Kézen fog és magához húz, és most először nem foszlik semmivé, amikor átöleled. Akkor sem, amikor úgy érzed a legrosszabb önmagad bújt elő belőled, s a káosz közepén lehunyod a szemed. Ha kinyitod, ő még mindig ott lesz.
Egyszer majd valaki… maradni fog. Valaki, aki nem ijed meg az élettől, a szerelmedtől. Aki a támaszod lesz, a társad, a szeretőd, a csapattagod, a legjobb barátod.

Egyszer majd valakivel szinte eggyé válsz, egyszer majd a szíved… haza talál. ”



(EZita)

" A szeretet talán az az út...

" A szeretet talán az az út, amely gyengéden visszavezet minket önmagunkhoz. "

(Antoine de Saint-Exupéry)

ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET Kívánok Szeretettel Mindenkinek !

ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET
Kívánok Szeretettel Mindenkinek !

"Meghittség, boldogság, áldás és béke,
legyen a családod örökös vendége !"