Minden ember a saját életének a kovácsa. Meg a boldogtalanságának is. Hiszen sose lesz boldogság érzése az embernek addig, amíg a mások életével hasonlítgatja össze a sajátját. Boldogtalan lesz mindaddig, míg azt gondolja, hogy másoknak milyen jó, neki pedig milyen rossz. Hogy másoknak milyen könnyű, neki pedig mennyire nehéz. És, hogy másoknak minden sikerül, neki pedig soha semmi. Vagy, hogy mások olyan egyszerűen megkapnak mindent az élettől, ő pedig szinte semmit és már elfáradt a sok küzdelemtől. Így valóban nem is lehet boldogan élni. Előbb meg kell tanulni elégedettnek lenni, és amije van az embernek, azzal beérni. Hiszen addig, amíg mindenki a másikat lesi, addig a saját maga kis boldogságát soha nem fogja észrevenni.
(Lippai Marianna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése