Nem számít, ha rossz a napod...

                                                                              

 Nem számít, ha rossz a napod,
Gyógyító erejű lesz mosolyod.
Koszorúként öleli körbe ajkad,
S így arcod többé meg nem fagyhat.

(Anthony Euwer)

És rájössz...

Azért nem tudsz koncentrálni, mert túlságosan félsz attól, hogy elveszítheted őt, és aztán már semmi sem lenne ugyanolyan. És rájössz, hogy az egyetlen hely, ahol a legjobban érzed magad, az ott van, amikor mellette fekszel, és csak hallgatod, ahogy lélegzik.


(Testvérek c. film)

Lehet...

Lehet, hogy nem az vagyok, akire vágytál,
De mégis jobban szeretlek másnál.

(Children of Distance)

A lakat zárva...

Szeretlek, tudd meg, hiába titkolom,
A lakat zárva, de a kulcsát itt hagyom.

(Children of Distance)

 

A BETELJESÜLÉS TITKA

A BETELJESÜLÉS TITKA

Az ikerláng párok, mikor szerelmük beteljesül, az összeolvadásban elvesztik régi énüket és ajándéklétként közös énjük szereti eggyé istenült mindenségüket.
Talán ez a legfelfoghatatlanabb titok..
Erről szól ez a vers is:
.
Együtt szeretjük egylényünket
.
Mélyebben átadom magam,
mint élettestemet a fénynek.
A beteljesülés összeolvadás,
mint galaxisok egybeérése.
Ez a mélységek egyesülése,
mint párosodó szívmagoké.
A szerelem igy teljesül be,
mint az Istenpár hazatérése.
Már nem én szeretlek téged,
mint méh a kinyíló virágot.
Nem te szereted énvalómat,
mint tekinteted az ajkamat.
Az én és te szentté párosul,
mint a föld s ég a tudatban.
Mimagunk szeretjük minket,
eggyé vált mindenségünket,
mint a lélek és test egymást,
a lélektest s testlékek együtt,
Istennő és Isten egylényegét.
.
 

(Varga Csaba)

 

Ha teszel egy lépést az istenek felé...

Ha teszel egy lépést az istenek felé, ők tízet lépnek feléd. Az út ezen első, hősies lépésével át kell törnöd a korlátaidat, és gyakran már azelőtt meg kell tenned, hogy tudnál róla.

 

 

(Joseph Cambell)

Mint a téli táj...

"Ma kicsit üres vagy és csendes, talán nincs mit mondanod, mégis annyi minden van benned, elárul sóhajod. Mint a téli táj, mi fehérbe tündökölve őrzi a csendet. Olyan szép, hogy jobb lesz a kedved. Szinte semmitmondó mégis káprázatos, magával ragad, látod a széphez néha nem is kellenek szavak..."

 

(Elvis Matthew Urban)

 

Téli fény

Téli fény

Puha-pihe hó,
Mindent borító,
Téli napon
Szikrát szóró,
Égi takaró.

Kristálypelyhek
Száz csodája
Hullik rá
E zord világra.
Lelket tisztító,
Puha-pihe hó.

Nincsen nagyság.
Nincsen másság.
Elborít a fehér vakság.
Jótékonyan eltakar.
Nincsen másság,
Nincsen baj.

Puha-pihe hó,
Mindent borító,
Téli napon
Szikrát szóró,
Égi takaró.

(Tóthné Rózsa)

Rohanó idő

 

Rohanó idő

Tél közepén járunk,
Hideg még a lábunk,
Megreccsen a tető,
Nyílik jégvirágunk.
Roppan a tuzparázs
Ott a kandallóban,
Hányszor hálát adunk,
Hogy bent jó meleg van.
Látsz-e pozsgás arcú
Gyermeket a jégen?
Építenek-e még
Hóembert a téren?
Ami ma megfagyott,
Holnapra megolvad,
Ki tudja, mi jön még,
Mit hoz majd a holnap?
Gyönyörködöm gyakran
Hulló hópehelyben,
Tökéletes csoda,
Ilyen nincs emberben.
A tél legyen tél
Gyémántragyogású,
Ember pedig ember
Halandó tudású.

(Tóthné Rózsa)

A hó csendje

A hó csendje

Néma a táj, bár ezer pille tánca zeng
s nézem, hogy földet ér e vidám fergeteg.
A körforgás örök - részük a végtelen -,
csillogásaikban szivárványt ölt a csend.

Fehérbe öltözött a cifra, tarka lét.
Egy gondolat röpít - hiába küzdenék -,
monoton hangja suttogva űzött feléd
hideg, alvó fényével fájón mély az éj.

Majd a hajnal - várom... az ösztön még remél!
Majd a holnap - hinnem kell, megtudni mit ér!
Majd a kikelet - egy hulló csillag... Ne féld
a végtelent - hogy a körforgás része légy!

(Lőrinczi L. Anna)

ERNESTO CORTAZAR - Intermezzo - YouTube

Az ember mindig többet érez...

Az ember mindig többet érez, többet tud, mint amit ki tud mondani.


(Makszim Gorkij)

" A csend adja meg a szavak tartalmát...

" A csend adja meg a szavak tartalmát. Egy széltől felborzolt tó nem tudja az eget visszatükrözni. "

(Watchman Nee)

Néma, közös benső tánc...

Az igazi szerelem nem csillogás, hanem az egyenrangúak kapcsolata. Néma, közös benső tánc, páros csend.

 

(On Sai)

Szívünk úgy kommunikált...

Szíve kalapálását a mellkasomon éreztem, és az enyém is azonnal ugyanazzal a ritmussal válaszolt. Szívünk úgy kommunikált, ahogy tudatunk nem talált volna rá szavakat. A szívverés az őszinteség legtisztább formája.

 

(Penelope Ward)

Elrejtőzni benned

 

Elrejtőzni benned

Rám simult az este, mint téli nagykabát,
hűs szellő játszadozott az alvó fák közt,
a telihold mosolygott bölcsen, szelíden,
és messzire sodort az érzés, mi rám tört.

Selyemfényű éjszaka csókolta arcom,
különös gondolat fonta körém karját,
gyengéden átölelt, hagytam, hadd repítsen,
hogy meglássam az angyalok birodalmát.

Nem kérni akartam, megköszönni vágytam,
kincset, mit aranytálcán nyújtott az élet,
hogy nem kell mindig az erős nőt játszanom,
melletted lehetek védtelen, törékeny.

Félelem nélküli élet, de szeretném
magamat adni, álarc nélkül, egészen,
karjaid közt, puha párnán megpihenni,
és elrejtőzni szép mosolyod fényében.

(Kerecsényi Éva)

Gyere közelebb

 

Gyere közelebb

Gyere közelebb, suttogj valami szépet,
bújj ide hozzám, látod, kicsit sem félek,
ha velem vagy, hiszek a tündérmesében,
hogy kerek a világ, és csoda az élet.

Hagyd a gondot, ne kínozd, gyötörd a lelked,
mint megkopott ruhát, vesd le összes terhed,
életed egén, ha bánatfelhők gyűlnek,
tudd, hogy minden nap új csillagok születnek.

Csillag vagy magad is, mind közül a legszebb,
lépteid nyomán virágok felnevetnek,
örömpillangók repdesnek száz irányba,
s mosolyod belépő egy boldog világba.

Koromszínű éjben vagy halvány gyertyafény,
éhes szívnek szeretetkenyérből karéj,
napsütés vadul tomboló vihar után,
ölelés egy átvirrasztott élet alkonyán.

Gyere közelebb, suttogj valami szépet,
bújj ide hozzám, látod, kicsit sem félek,
ha elmész, vége lesz e tündérmesének,
hisz magad vagy a csoda, s vele az élet.

(Kerecsényi Éva)

A szeretet visszatalál

 

A szeretet visszatalál

Minden, amit mással teszel,
egy napon majd visszajár.
A haragot, amit küldtél,
lehet, lelked issza már.

Azt add, amit elvársz mástól,
azt, aminek örülnél,
jobb az, mintha másokat csak
folyton képen törülnél!

Küldd inkább a mosolyodat
a világba szerteszét!
Szívét használja az ember,
ne csak "túl okos" eszét!

Szeretetet küldj másoknak,
ölelést, simogatást!
Tedd szebbé az életüket,
s figyeld csak meg a hatást!

A szeretet visszatalál,
érzed majd a melegét!
Csodák gyúlnak lángra benned,
s meglásd, léted meseszép!

Emeld fel az elesettet,
a gyengének nyújts kezet,
ha így járod szép utadat,
földi mennybe elvezet.

A poklot is mi csináljuk,
hisz pusztít a haragunk.
Mikor pénzre, kincsre vágyunk,
s egyre többet akarunk.

Nem érjük be boldogsággal,
nem élvezünk örömet.
Jóból másokat kizárunk:
- Ne zavard a körömet!

Pedig inkább oda kéne,
be a körbe húzni őt,
lelassítva a rohanást,
megállítva az időt!

Megmutatni mindenkinek,
szebben élni hogy lehet.
Megmutatni, milyen az, ha
bennünket a szív vezet.

Próbálj szívvel közeledni,
szeress jobbá másokat.
Mert a szeretetlen lélek,
az igazán fáj sokat.

Nyisd hát meg a lelked bugyrát,
szeretettel töltve meg,
add tovább a lelked fényét,
hadd ébredjen a tömeg!

Nincs szükség csatározásra,
egy út van, a szeretet,
adj az érző, szép szívedből
másoknak egy szeletet!

Ne ijedj meg, el nem veszhet,
egy nap majd visszakapod.
Így ereszd be a sötétbe
melegítő, szép Napod!

(Aranyosi Ervin)

Tenger

 

Tenger

gyermeki szemmel
hosszan nézem a tengert
édes rajongás

(Bodnár Gabriella)

Lélekdoktor

 

Lélekdoktor

Áldott barátság, lélek doktora,
kedvemre gyógyír, magány alkonya,
karjaid között az idő megáll,
ujjong a perc, s új alkalomra vár.

Édes titkaid fülembe súgod,
szíved nem kérem, te tálcán nyújtod,
cirógatod arcom, a lelkemet,
s félszavakból érted a lényeget.

Ott vagy a nyárban, egy árnyas fában,
tarka tavaszban, megújulásban,
hideg télben, forró érintésben,
arany őszben, szívem melegében.

(Kerecsényi Éva)

Hópihetánc

 

Hópihetánc

Tél szele tombol, tépi a tájat,
sírnak a fák, és jajgat az ég,
sziszegve száguld, rázza az ágat,
faggyal fenyeget, itt lesz ma még.

Felsír egy felhő, hullik a könnye,
hópiheként a földre leszáll,
csodálva, csendben nézem e könnyed
égi keringőt, meg sosem áll.

Hópihe lányok lengetik szárnyuk,
oly gyönyörűek, szép ez a tánc,
csillog az arcuk, fényes az álmuk,
lelkemig ér e téli varázs.

(Kerecsényi Éva)

WINTER ~~ Ryan Farish - YouTube

 

Figyeljetek reám: az élet szép!

Figyeljetek reám: az élet szép! Élni, élni, ezt akarja a rög, a fűszál, a féreg, az állat, az ember! Élni napsugáron, boldogan. Ez a föld a mienk, ne engedjétek, hogy egyetlen élőtől elvegye valaki! Az ember a legértékesebb a földön, lelkében végtelen jóság, szépség csírái szunnyadnak. Szeressétek, becsüljétek az embert, a nagyot, a kicsit, az erőset, a gyengét! A sorssal szemben egyformák vagyunk! Az élet rövid, az igazság örök.

 

 

(Makszim Gorkij)

Édes élet

 

Édes élet

Ha keserű az élet, legyél te édes,
finoman érzéki, bájos, nem negédes,
keverj egy koktélt a hűvösebb napokra,
s színezz szivárványt a mára, holnapokra,
hintsd be porcukorral hétfő reggeledet,
hozzon a nap neked jó ízű perceket,
cseppents csokicsodát a keddi napokra,
s legyen bőven okod szerdán egy mosolyra,
ne spóroljál soha az élet sójával,
csütörtök csókoljon mézízűt a szádra,
ízesítsd életed boldog öleléssel,
töltsd fel a pénteket szíved melegével,
szombaton ne félj a semmin is nevetni,
boldog, aki képes önmagán kacagni,
édesítsék élted nyári nyalánkságok,
eperfagyi ízű vasárnapi álmok.

(Kerecsényi Éva)

Természetesen

 

Természetesen

nincs hozzá fogható
táj végtelen szépsége
zavarba ejtő bája
ég valótlan kékje
türkiz színű álmok
fehér felhőkbe rejtve
illatos kertek mezők
Isten virágos jókedve
szeretlek természet
ölelő karodba vágyom
szabadság keze festi
szép kerekre világom
tiszta forrásra szomjas
örökké izzó lelkem
víz zubogjon zúgjon
lemosva minden szennyet
rólam rólad rólunk
tébolyult világról
cseppnyi csoda csorduljon
angyalok ajakáról

(Kerecsényi Éva)

Tudom, hogy szeretsz…

 

Tudom, hogy szeretsz…

Tudom, hogy szeretsz. Sok, ki nem mondott apróságból tudom…

Kell-e mindig mondani: szeretlek? Szerintem nem.

Sosem dicséred meg a hajam – de naponta egyszer kedvesen beleborzolsz.
Sosem hozol nekem ajándékokat – de reggelente lefőzöd a kávém s úgy készíted el, ahogy szeretem.
Ritkán mondod, hogy szép vagyok – de mindig megfogod a kezem az utcán.
Megmosolygod a buta szokásaimat – de szó nélkül elkísérsz a moziba, pedig tudod, hogy sírni fogok a romantikus filmen.

Tudom, hogy szeretsz. Látod, ilyen kis ki nem mondott apróságokból tudom.
Nem is kell napjában ezerszer elzengened. Nem kellenek a nyálas üzenetek, a csöpögős romantika. Nem kellenek a kényszerből kimondott szavak.

Így pont jó nekem. Ha fogod a kezem, és lefőzöd a kávém. Ennyi éppen elég.
És tudod mit akarok most mondani? Tudom, hogy tudod: 

Én is nagyon szeretlek!

Hisz szó nélkül összeszedegetem a földről a szétszórt zoknijaid és hagyom, hogy fél órát olvass a mosdóban, pedig sietnék.
És elnézem a barkácsholmikat szerte a lakásban s akkor sem szentségelek, ha belelépek egy bazi nagy csavarba a szőnyegen. És megfőzöm neked a pacalt, pedig a szagát se bírom és képes vagyok csendben üldögélni a tóparton, hogy el ne riasszam a halakat.
Igen, én is szeretlek téged!

De azért azt szögezzük le:

a távirányító ma este az enyém – szerelem ide vagy oda!

K.O.

Itt áll előttem megint egy csodás év

 

Itt áll előttem megint egy csodás év

 

Itt áll előttem majd megint egy csodás év.

Élményeket szeretnék, csodákat!

Valódi örömöket, könnyebb terheket, friss ötleteket, utakat, melyek megoldásokhoz vezetnek.

Igazi, mély érzéseket, meglepetéseket, boldogságot és rácsodálkozást, percnyi pihenőket, kikötőket, saját kis szigeteket, ahol kicsit megszűnik az idő, majd mehet tovább a csónakom.

Olyan pillanatokat, melyeket nem lehet pénzért venni,

melyeket majd idősen, ráncosan is kuncogva emlegetek.

Új arcokat, új barátokat, a régieket többet látni, szeretni őket, tenni-venni, elfáradni. Adni, sokat adni és örömet szerezni, beragyogni másokat a fényemmel. 

Veled lenni, szeretni Téged, jobban, erősebben, szilárdan, ahogyan mindig is.

Mert nélküled ez mit sem ér.

Élni, megélni, átélni, szívni magamba azt, amit csak lehet, hogy majd ha megint decembert írunk, visszanézve azt lássam, mennyi mindennel is lettem gazdagabb ember.

 

 

(Agárdi Zsóka)

 

Kívánságlista

 

Kívánságlista

Legyek a nő,
ki fényét adja,
legyek a nő,
ki szíved kapja,
legyek én a
fűben a harmat,
izzó nyárban
hűvös fuvallat,
legyél te a
hab a tortámon,
csillagszóró
karácsonyfámon,
kedvenc könyvem,
sosem unalmas,
lapról lapra
új és izgalmas,
legyek én, kit
éjszaka várnál,
kivel nappal
együtt álmodnál,
legyünk ketten
zsák és a foltja,
legyél te, ki
kezemet fogja,
legyünk mi, kik
egyfelé néznek,
legyünk ők, kik
boldogan élnek.

(Kerecsényi Éva)

Kézfogó

 

Kézfogó

Kéz keresi párját,
ujjak útra kelnek,
tétova kisujjak
egymáshoz sietnek,
ártatlan mosollyal,
gátlást félretéve
belesimulnának
jó meleg tenyérbe,
előbb kicsit félve,
majd egyre bátrabban
összekapaszkodnak
örömtől ittasan,
kéz fonódik kézbe,
ujjong a pillanat,
jó csendben pihenni
egymás szíve alatt.

(Kerecsényi Éva)

Egyetlen perc

 

Egyetlen perc

Adj nekem egy percet, nap-csókolta álmot,
szél-hajszolta vágyat, édes valóságot,
add nekem a csended, csókold a nyakamba,
kézen fogva vezesd lelkem pirkadatba,
legyél a takaróm, ránc a kispárnámon,
hadd érezzem hajnal csábítását számon,
ujjam végigsiklik gondolat gerincén,
eget, földet, tengert érted tűvé tenném.

(Kerecsényi Éva)

Ugye, érted

 

Ugye, érted

Emlékszem, ahogy ott ültél és meséltél,
emlékszel, ahogy ott ültünk és meséltünk,
lélegzet-fojtva a másikat kerestük,
úgy vágyva az érintést egymást becéztük.

Mohón, kíváncsin az ajkaidon csüngtem,
hisz minden szavadban lüktetett az élet,
nem tudtam betelni, tapsikolt a lelkem,
elrepültek percek, elsuhantak évek.

Hiszed, vagy nem, még mindig ugyanúgy várlak,
ó, mondjad vagy suttogd, csak sose hagyd abba,
örvendez a lelkem, s most sem tud betelni,
vígan lubickol az áldott pillanatban.

Emlékszel, mondd, mikor egymást felfedeztük
félénken, félve, de a vágytól emésztve?
Összekapaszkodott lelkem a lelkeddel,
s együtt lépdeltünk az örömök kertjében.

Emlékszel, mondd, mikor a tavasz csendjében
fejed a vállamon, pihentél békésen?
Megszűnt számomra a világ is létezni,
tudtam, éreztem, angyal szállt át a réten.

Pillanatok, percek, ó, mennyi szép emlék,
sok önfeledt kacagás, mosolyod fénye,
csókok, bókok, ölelés, érintés, szívem
rejtett kincsei. Ugye, ÉRTED, mit érzek?

(Kerecsényi Éva)

Kívánom Neked

 

Kívánom Neked

Azt kívánom merj hinni
Merj hinni másokban
De mindenek előtt magadban
Kívánom, hogy olyan kezekbe tedd a kezed, mely erősen fogja Tied

Azt kívánom merj adni és elfogadni
Türelmet kívánok Neked

Kitartást
Szemellenzőket, hogy csak előre tekints
Alázatot
Elfogadást vagy küzdeni tudást
Erőt

Akaratot
Kívánom, hogy tudj igent mondani
Vagy ha kell, nemet
Célokat kívánok Neked
Azt, hogy legyen Veled a szeretet
Közelséget és közel engedést kívánok Neked
Elégedettséget

Bizalmat
Barátokat és sok sok nevetést
Családot
Időt
Csendet

Meghallgató füleket
Tükröket
Szenvedélyt

Kívánom, hogy leljél örömöt a munkádban
Sikereket kívánok Neked
Tartást
Közösséget

Mindenek előtt egészséget
EGÈSZSÈGet

(SpotOnLadybird)

Változás

 

Változás

Elmém volumenét visszaveszem,
nyitott szívem egyházába lépek,
tárva hagyom, be nem reteszelem,
kintről, mi szép, beengedem végleg.

Megszólal lelkem legmélyebb hangja,
hálás a maga köszönő módján,
sóhajt értük, kik szerettek vala,
szerény, bölcs tapasztalata okán.

Bensőm bárkája egy erős erőd,
ami szükséges már odabent van,
megtaláltam magamban az erőt,
meg is valósulok álmaimban.

Édes érzések mutatják utam,
boldogság, fény felszabadul bennem,
mert minden nyitva, bejön a folyam,
tenger vágyam felszínre hoz engem.

Rám vetítve vár gyönyörű világ,
ebből alakul az egész lényem,
mi rólam tükröz, minden mennyország,
tündöklő táj az én valós létem.

Remény eredőm elvisz odaát,
fent az ég varázs, látom, leigáz,
onnan is van értékes biztatás,
az univerzum nagy erőin át.

Legfőbb lény létező észlel csodát.

(Szombati Tibor)

Légy Te!

 

Légy Te!

Ne az új évtől
várd, hogy jobb legyen - legyél
te a változás!

(Bodnár Gabriella)

Magunk írjuk a szavakat...

Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. A könyv címe "Lehetőség" és az első fejezete "Újév".

(Edit Lovejoy Pierce)

Hűség

 

Hűség

Áldás-e a nap, ha a fény te vagy?
Vágyom melegét, miközben ölelsz?

Nem!

Holdvilág sem kell az éjszakában.
Hisz nem csalnálak meg, mikor figyelsz.

(Szombati Tibor)

Derült égből

 

Derült égből

Nézem Őt, Ő néz engem,
Valami titok lappang hívó szemeiben.
Ismerem. De nem, mégsem.
Nem értem.
Mint egy ablakon át, látom az öröklét szabadságát.
Az új a vágy, mi éltet.
Átjáró a mából a holnapba.
Tele szeretettel...
Vajon tudja?
Ábrándos mosoly a szája szegletén...
Nem. Az nem lehet.
Miért pont én?
Döbbenten ülök -
Szeretem.
Villámként tesz fogollyá az érzés.
Mi ez az egész?
Szemének fényében boldog embert látok,
Magamat.
Mi történik velem?
Hát újra eljöttél, "átkozott gyötrelem"?
A világ megszűnik, és már nem is érdekel,
Csak a tekintete üzen,
Amit soha, de soha
Nem felejtek el!

(Galazek István)

Tedd az életed részévé...

Tedd az életed részévé az ölelést! Addig add, amíg adhatod eme szeretetteljes érintést és az ezzel járó érzést. Azt, amikor érzik a testeden keresztül a lelked szeretetét, amikor szavak nélkül is megdobbantod a másik ember szívét. Az öleléssel adj ki magadból minden jót, amit csak lehet, azért, hogy boldoggá tégy emberéleteket. Mert az ölelés többet ér néha minden kimondott szónál és bizony oly sok mindent elmond helyettünk. Azt, hogy mennyire szeretünk, hogy milyen mély az érzésünk és azt, hogy akit ölelünk, mindennél fontosabb nekünk.


(Lippai Marianna)

Szerelem

 

Szerelem

Arcomhoz érsz, akár egy könnyű fátyol,
nem hallom, érzem mindegyik szavad,
reszketsz Te is, hiszem, most mégse fázol,
hajadra cseppnyi lámpafény tapad.

Füledbe súgok álmot, lusta holdat.
Aludj! S én éjjel nézem csendedet,
s mihelyt az égen Isten egyet forgat,
a napra dísznek Téged festelek.

(Kolev András)

Veled

 

Veled

Az éj sötét, a csillagok lapulnak,
Veled hajózom, s hallgatom szavad.
Nézd, ráncaim már semmivé simultak,
hagyd megfürödni tükrömben magad.

Homok pereg, bár érzem, mit sem bánom,
szemedbe nézek, ott a végtelen.
Csak egyre szépül halkuló világom;
Te gyújtasz lámpát túl a fényeken.

(Kolev András)

Aranyosi Ervin: Ha múlik a karácsony

Ha múlik a karácsony

A karácsony nyomokat kellene, hogy hagyjon!
Ha el is búcsúzik, a szeretet maradjon!
Ne kidobott fákon, ne az utcán látsszon,
hogy elszállt az ünnep, s vele a karácsony.
 

A szenteste ennél jóval többet adna,
lelkünkben az érzés mindig ott maradna,
és nem térne vissza önző rossz szokásunk,
- falakat építünk, s szakadékot ásunk.
 

Mert a szeretet híd a mások szívéhez,
legyünk kíváncsiak mit gondol, mit érez!
Adjunk az időnkből, van bőven, mint tenger,
ennyit megérdemel, hidd el, minden ember!
 

Hát a szereteted szórd szét a világba,
a tél hidegében boruljon virágba!
S érezd, hogy belülről szíved melegíti,
mert a sok jó érzés éltetőn hevíti.
 

Ne múljon az ünnep kedves nyomok nélkül,
minden örömpercet tegyél el emlékül!
Légy mától nyitottabb, szerethetőbb lélek,
érezd, hogy: - Emberként, boldogabban élek!
 

Próbálj szép szívedből egyre többet adni,
egy fázós világban tűzhelynek maradni!
A didergő lelkek hadd gyűljenek köréd,
hozd létre világod érzést nyújtó körét.
 

Ha majd ez a szép kör egyre jobban tágul,
s az is átmelegszik, ki távol van, hátul,
akkor a szeretet győzhet a világon,
akkor lesz majd örök ünnep a karácsony!

(Aranyosi Ervin)

Örökké karácsony

 

Örökké karácsony

A karácsony jelkép, szeretet jelképe.
Lelkünk ragyogja be égő gyertya fénye!
Őrizgetni kéne tovább ezt a lángot,
legyen minden napunk szeretettel áldott.
Legyen mindig részünk örömökben, jóban,
emberi érzésben, tiszta, igaz szóban!
Legyen a szeretet minden napunk része,
alakuljon jobbá a világ egésze!
Legyen egészséges, boldog minden ember,
ennél jobb kívánság - hidd el nekem - nem kell!
Múljon a rossz kedvünk, létünk legyen álom,
legyen a világon örökké karácsony!

(Aranyosi Ervin)