Van az a perc, amikor elfogynak a szavak. Mert nem létezik kimondani azt, amit érzel. Ilyenkor ölelni fogsz, mert abban minden benne van. Az, hogy közel engeded magadhoz a másikat, egészen közel, mert tudod, nincs mitől félned. Öleled, tartod és közben érzed, ahogy veled él. Lehet egyetlen pillanat, egyetlen perc, de a lelkek érintése sosem merül majd feledésbe. Lehet majd ezután bármilyen nagy a szakadék, a lelketek majd összeér, hiszen tudják, az, amit akkor éreztél, örökké tart.
(Theodorovits Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése