Egyszer úgyis rátalálsz. Vagy Ő talál rád. Pont, amikor épp kócos kis gumóba kötöd fel a hajad, és a kinyúlt felsődben futsz le a boltba. Vagy amikor leszaladsz a metróhoz, és mielőtt becsukódna az ajtó, beugrasz, Ő pedig ott fog ülni a szemközti ülésen, és rád mosolyog majd, mintha mindig is ismert volna. Lehet már ott is van, ismered, vagy a közeledben ólálkodik, csak még nem futottak össze azok a bizonyos utak, ahol majd egymásba botlotok, s egy szempillantásból tudni fogjátok, hogy miért is nem működött eddig senki mással. Mert valahogy passzolni fogtok egymáshoz, illeszkedni, s akárhogy helyezkedtek, mindig jól fogtok simulni egymáshoz, mert ami a te gyengéd, az az ő erőssége, ami a te tanulnivalód, azt Ő majd megtanítja, amit neked kell az életébe hoznod, azt Ő majd szép lassan befogadja tőled. Megszokjátok, hogy már nem vagytok egyedül, hogy Ő mindig, minden helyzetben melletted fog állni, a pártodat fogja, a szívedet őrzi. Egyszer majd rátalálsz, igen. Mert miért lennél képes szerelemmel szeretni, ha nem azért, hogy egyszer csak megtaláld a megfelelő embert, akinek odaadhatod mindazt, amit a lelkedből adni tudsz?
-Agárdi Zsóka-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése