Te és én egyek vagyunk
Sokszor találkoztunk már álmainkban, s még többször a képzelet síkján. Fizikai szemmel látni Téged csupán felismerés volt. Felismertem szemedben a világmindenséget. Felismertem Benned önmagamat. Ki vagy Te?? Tettem fel befelé a kérdést... Minden utam Hozzád vezet. Minden gondolatom, felismerésem, félelmem, fájdalmam ott őrzöd a lelkedben. Ugyanakkor minden békém, nyugalmam és szeretetem is. Mintha én lennék egy másik testben. Néha azt érzem, inkább vagy ÉN, mint saját magam. Elfojtásaim, vágyaim mind ott élnek Benned...
Ugyanakkor átérzem a félelmeid, tudom azt, amikor Neked fáj. Akkor is érzem, hogy boldog vagy, ha ez Benned nem tudatosodik. Megállok, felnézek... és már tudom. Odafent, OTTHON mi EGYek vagyunk. Idelent azért keressük lélekben szüntelen egymást.
Eljön a nap, amikor úgy ölellek magamhoz itt a Földön, hogy többé nem lesz rá szükség, hogy elengedjelek...
(Mohácsi Viktória)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése