Szeretem az őszt. Ahogyan hazafelé sétálok a lemenő nap fényében, és vibrál körülöttem a sok narancs, rozsda és nap sárga. Ahogy a levelek integetnek a szellőben, az út pedig könnyedén visz hozzád a lábam alatt. Szeretem, hogy füstös, bágyadt szagú a levegő, hogy a kémények öntik magukból a családok melegét. Izgatott vagyok, ha eszembe jut, nemsokára forró tea éri a számat, miközben körbefonod karodat a derekamon, és beleszagolsz a hajamba, hogy beszívhasd az illatom. Nem sokáig fogunk tudni ellenállni majd egymásnak, de még várunk, csak élvezzük, hogy megjöttem. Hogy végre itthon vagyok- a kezeid között.
-Agárdi Zsóka-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése