A búcsú egyben remény is. Reménye az újbóli találkozásnak, a meleg ölelésnek, a véget nem érő beszélgetésnek. Amikor búcsúzunk mindennél jobban hisszük, viszontláthatjuk szerettünket, érezhetjük újra. Felfoghatatlan, hogy ez a lét egyben a végállomás lenne, hiszen oly sok van még bennünk. Oly szépek vagyunk, egyediek, Isten csodái, melyek számára ez is csak egy állomás, de nem a vég! Állomás, ahol szerethetünk, nevethetünk, teremthetünk kedvünkre. Egyetlen állomás, a sok közül! Hiszem, hogy a búcsú ha még oly fájdalmas is, mindig szép, mindig reményteljes, és ami a legfontosabb, mindig szívből szól! Szívből azokhoz, azokért, akik maradtak volna még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése