Amikor gyógyul a lelkünk

 

Amikor gyógyul a lelkünk

Kell hagyni gyógyulni. Csendben kell lenni. Lelkünkkel kell lenni.Fizikai testünk alapvető tulajdonsága, hogy öngyógyító. Lelkünk is eszerint működik.


Nagyon sokszor, a mindennapi rohanásban észre sem vesszük, hogy sebezhetőek vagyunk, megfosztjuk önmagunkat és lelkünket attól, hogy átéljünk örömöt, bánatot, fájdalmat, nem adunk lehetőséget arra, hogy megérintsen az Élet, és ha meg is érint, nem ismerjük már fel ezt az érintést, és így lemaradunk arról a csodáról, hogy mi is megérinthetünk másokat.

Lelkünk szólít minket. Legtisztábban a csendben halljuk és értjük meg szavát. De nem a külső zajoktól mentes hallgatásban, hanem, amikor belépünk önnön lelkünk csendjébe: amikor lélegzetünk és szívverésünk lelassul, így megnyitva belső valóságunk kapuit. Ha belépünk ezen a kapun, ebbe a személyes világunkba, nem hozhatunk magunkkal hazugságot, önámítást, csalfa reményeket, önigazolást, illúziókat, őszintének kell lennünk. Csak valódi önmagunkként lephetünk be lelkünkbe. Az elején nagyon fájdalmas tud lenni magunkba nézni, szembenézni azzal az énünkkel, akit elménkkel teremtettünk. Ezért lelkünk gyógyulási folyamatában elménk haszontalanná válik. Őszintének kell lennünk, kíméletlenül. Meg kell keresni azt a nyílvesszőt, ami fájdalmat okozott. Ez nem nehéz, hisz ott sajog, hisz ott szúr, ordít, talán vérzik, csak csendben kell lenni s lelkünk rámutat. S üdvös, ha van annyi lelki erőnk, hogy onnan ki is húzzuk. Azonnal.

Lelkünk gyógyulásával egyidejűleg beindul lelkünkkel való kapcsolatunk gyógyulása is. A legmélyebb kapcsolatot mindennapjainkban lelkünkkel éljük át. Ez egy intim kapcsolat önmagunkkal, ezért, ha fájdalmat élünk át, vállalni kell ezt a fájdalmat. S ha a lélek fájdalmáról van szó, sem szülő, sem testvér, sem férj, sem feleség, sem barát nem képes e fájdalom enyhítésére. Ha akarják, végigkísérhetnek az úton, de saját fájdalmunkat magunknak kell megélnünk. A gyógyulást is.

Elsősorban a hitünknek kell meggyógyulni. Hinni kell a gyógyulásban, abban, hogy ha időt adunk saját időnkből lelkünknek, akkor képes meggyógyulni. Tehát ne sajnáljuk a saját időnket magunkra fordítani. Idő kell a megismerésre, megértésre, ajándékozzunk időt magunknak, amit arra szánunk, hogy hiszünk önmagunkban, hogy álmodozunk, hogy szabadon hagyjuk száguldani a lelkünket mélységekben s magasságokban, hagyjuk gyógyulni a lelkünk.

Légy gyengéd a lelkeddel, amikor gyógyul. Hallgass meg minden tanácsot, mit mások mondanak, de mindig lelked igényei szerint cselekedj. Saját ritmusodban haladj, saját időd szerint, türelmesen. Fontos, hogy ne némítsd el lelked hangját, mikor szembenézel félelmeiddel, haragoddal, dühöddel, fájdalmaddal, mindig légy résen, s ne ítélkezz kavargó, ellentmondó érzéseid felett. Ez a gyógyulás ideje s nem az ítélkezésé. Légy türelmes és megértő lelkeddel, mint egy társ, a saját társad.

Az emberek sok mindent megtesznek vagy elmulasztanak megtenni a szeretet nevében, csak éppen szeretni nem tudnak. Pedig a szeretet nevében csak szeretni szabad. Így szeresd lelkedet is. Ahogyan TE, éppen MOST, jelenlegi helyzetedben szereted, vagy ahogy képes vagy legjobb tudásod szerint szeretni a lelked. Hidd el nekem, ennyire, mint MOST soha sem szeretted: most, hogy engeded meggyógyulni.

Életünkben magunkban hordozunk olyan sebeket, amik sosem fognak begyógyulni. Adjuk meg ezeknek a sebeknek a lehetőséget, hogy szabadon ott legyenek lelkünkben, anélkül, hogy szenvednénk miattuk. Legyünk hálásak értük és engedjük meg nekik, hogy útjelzőink legyenek, hisz ezek tesznek érzékenyebbé mások iránt, és saját magunk iránt is. Így emberibbé válunk, hisz lelkünkkel csakis lelkekhez kapcsolódunk.

Amikor lelkünk gyógyul, lelkünk társává kell válnunk ebben a folyamatban. Így válunk méltó társsá végigkísérni nemcsak önmagunkat, hanem embertársainkat is ebben a közös utazásban, ami az életünk.

És amikor a lelkünkkel vagyunk: csendben vagyunk. És nemcsak a lelkünk gyógyul, hanem az életünk is általa. És csakis ebben a csendben, lelkünk legintimebb érintésében, amikor a szívverésünk és lélegzetünk szelíd irányítása megnyitja belső lelkivilágunk kapuit, kiapadhatatlan erőforrásra bukkanhatunk. És ez csodálatos! – jó úton jársz.

De ehhez csendben kell lenned. Lelkeddel kell lenned. Kell hagyni gyógyulni.

(Birtalan Katalin)