2016. április 23., szombat

Lépésről lépésre


Mindent szétosztva –
egyre gazdagabbá válni.
Jelen lenni a Mindenség
lélegzetében, ígéretében.

Alázatban növekedni,
növekedve kisebb lenni.
A kitárulkozó szeretetet
tettekben továbbadni.

Alászállva emelkedni,
ajándékozva gazdagodni.

(LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE)

(Leleszi Balázs Károly)

Egy hozzánk illő társ


Egy hozzánk illő társ: ajándék. Ha megtaláltad, rögtön tudni fogod, hogy ő az. Honnan fogod tudni? Szívedben megérzed ezt. Egyszerűen csak tudni fogod, hogy ő az. És miért éppen ő? Ilyesmire nincs logikus magyarázat... És ha megtaláltad, akkor lángra lobban a szíved, a régi személyiséged elhamvad, s új emberré változol e szerelem által... Innentől kezdve már nem számít a múlt, hogy miken mentetek keresztül, vagy, hogy milyen a kinézete, milyen iskolája van. Elfogadom őt olyannak, amilyen... Ha igazán szeretem a társamat, akkor mindent szeretek: szeretem a világot, szeretem magát: az ÉLETET…

(EGY HOZZÁNK ILLŐ TÁRS)

(Leleszi Balázs Károly)

Gyere, bújj az ölembe!


GYERE, BÚJJ AZ ÖLEMBE!

Kedvesem, gyere, bújj az ölembe!
Fejed simogatom, majd ajkad
hosszan megcsókolom.
Szeretlek, milyen jó is ezt kimondani!
Minden kincsem: a tiéd.
Nézd: az idő másodpercenként lopva tovalép –,
de mi maradjunk így mindörökké.

(Leleszi Balázs Károly)

Karjaim közé rejtlek


Karjaim közé rejtlek
úgy ahogy te öleled át gyöngéden
szívemet, ahogy a Világmindenséget
is átöleli valami titokzatos erő
Ahogy a szigeteket öleli
a tenger, ahogy a fák ölelik
gyümölcseiket, ahogy az atmoszféra
burkolja be a földet
Így ölel át kettőnket is az Isten
s emel minket
a titkok titkának szentélyébe,
ahol megköszönhetünk neki mindent.

(KARJAIM KÖZÉ REJTELEK)

(Leleszi Balázs Károly)

Szerelem szavai


A lélek titokzatos pontjain járok.
Máskor meg vad orkánként tombolok.
Éhes szájú tűz vagyok, a jövő kockázata,
kolibri, virágok kelyhéből táplálkozó,
tovasuhanó uszályos üstökös,
zene és költemény, fehér tündöklés,
áttetsző hegyi patak,
titkokat hordozó ölelés,
tilalmas varázsital,
megtapasztalt remény,
szív oltárának áhítat-szertartása,
szent olaj a fejeken.
Most már benne élek a szívedben…
Nem hátrálhatsz meg.

(SZERELEM SZAVAI)

(Leleszi Balázs Károly)

Szerelem


Kedvesem
kezeidben tartod a fénylő napot.
Nézd csak
a boldogságnak milyen szép is a ragyogása.

(SZERELEM)

(Leleszi Balázs Károly)

Nehézségek idején


Valóban, szeretni, kedvesem, lehet sokféleképpen.
De mi a nehézségek idején is tartsunk ki
egymás mellett. Legyünk egymás előtt nyom.
Legfőbbképpen a terheket mindig vegyük le
a másik válláról, s egymás kezét soha ne eresszük el.

(NEHÉZSÉGEK IDEJÉN)

(Leleszi Balázs Károly)

Egy nap talán...


Egy nap talán értelmet adsz egykori kínos harcainknak, a szemembe nézel és ott végre megpillantod önmagad. Mert egymásban maradtunk kiírhatatlanul, sorsfordítóan, visszafordíthatatlanul. Átírhatatlanul. Ameddig engem, addig önmagadat is megtagadod.
 
 
(Lakatos Levente)
 
 

A boldogság az élet apróságaiból nyerhető...


A boldogság az élet apróságaiból nyerhető. Nyüzsög körülöttünk. Annyit kapunk belőle, hogy minden egyes pillanatban akár duplán, akár többszörösen kiélvezhetnénk, de pechünkre valamilyen buta gondolat folyton eltereli a figyelmünket erről. Az ember hajlamos a problémáit előrébb valóként kezelni a boldogságánál.
 
(Lakatos Levente)
 

Tavasszal telepedj le...


Tavasszal telepedj le egy fa alatt… Ne legyen különleges fa, csupán egy fa a többi közül, telepedj le alatta egy új tavasz csodás ígéretével, mely éled és kiteljesedik körötted – s kiálts ˝tavaszt”!, kiálts ˝fényt”!, kiálts „újjászületést”! Mondom, figyelj és élj – az ősi rög tudatával, a fák növekedésével, a születő szirmok illatozó üdeségével, a méhek zümmögésével – és vedd észre, hogy az Isten mindenkiről gondot visel.

Tavasszal telepedj le egy egyszerű fa alatt… Ne legyen különleges, dekoratív vagy túlnemesített fa – egy legyen az erdő fái közül, amelyik most épp lombot fakaszt. Feküdj le vágyakozó szívvel a zöldellő fűbe, és olvasd fedetlen arccal a természetet – a rögök hűvösével, a megéledő világ nagyszerűségével – nyugodj és élj – a virágok nyílnak, a csend és a fény zenél; a méhek és a hangyák szorgoskodnak, a madarak fészket építenek, a szitakötők táncolnak, az évgyűrűk növekednek – s élsz te is egy az emberiségből, akiről az Isten gondot visel.
Kiteljesedik a világ, mihelyt te is a része vagy.

(TAVASSZAL TELEPEDJ LE…)

(Leleszi Balázs Károly)

2016. április 14., csütörtök

Minden virág elmond valamit...


Minden virág elmond valamit a földről, mely őt növekedéshez segítette, s a fényről, mit beleszőtt önmagába. Ugyanígy vallanak tetteink is magunkról.


(Szent-Gály Kata) 
 

Mi lenne más...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi lenne más...


Az égről reggel minden csillag megszökött,
most itt rejtőznek a harmatos fű között,
ha eljössz hozzám, gyere majd a réten át,
most száz tücsöktől szól neked a szerenád.

Tó fodrában, ha megcsillan a napvilág,
a hajadban ne rózsa legyen, vadvirág,
s hol öreg fűzfa áll magában, egyedül,
a szél aranyló nádszálakon hegedül.

A vízre hajló lombok alatt ott vagyok,
és elringatlak, ahogy tó a csónakot,
s ha szemedbe majd belesimul két szemem,
ez mi lenne más, hogyha nem a szerelem?


(Grigo Zoltán) 

Akarom

 Akarom


Fontos akarok lenni, nem hasznos,
teremtő, nem szenvedő.
Hallani akarom a szót, ha tiszta,
ha nem bántó és öklelő.
Kell a kéz, mely ölel és simogat,
kell a szív, mely érez és befogad.
Kell a tánc, mely elragad,
az egekig repít és szárnyat ad.
Nem kell a zaj, a lármás csillogás,
szebben szól a csend, egy értő szemvillanás.
Megfáradt testem, ha aludni tér,
édes álmában egy szebb, jobb holnapot remél.


(Kerecsényi Éva)

Ha én lennék

 Ha én lennék


Ha víz lennék, oltanám a szomjad,
leszek holdad, és fénnyel körbefonlak,
csillagként csendben őrizném az álmod,
napként vigyáznék, hogy sose kelljen fáznod,
ha föld lennék, táplálnám lelked kertjét,
esőként lemosnám arcod minden könnyét,
a bánatfelhőket messze fújnám a széllel,
s ha fa lennék, ágaimmal átölelnélek.


(Kerecsényi Éva) 

Hátraarc

 Hátraarc


Gyönyörű a hajnal, mint igazgyöngy nyakék,
sejtelmes fénye ezer titkot rejt magában,
hűvös harmatcseppek gurulnak szanaszét,
s kíváncsi szemmel nézek a nap arcába.

Ó, mennyi kétség, mennyi emlék,
fellebbennek, mint könnyű fátyol,
arcok, érzések itt gyülekeznek,
s a képben önmagam találom.

Volt, ki felemelt a mennybe, s melengette lelkem,
volt, ki lerántott a porba, s szívem követelte,
volt, ki tenyerén hordozott, őrülten imádott,
volt, ki égő sebet ejtett, fájt, de megbocsátom,
volt, ki épp csak kikacsintott lelke ablakából,
s mint egy álom, már el is tűnt, messze, messze, távol,
néha súlyos vaksötétség marta, rágta lelkem,
könnyáztatta éjt követve köszönt rám a reggel.

Tél után a tavasz ébred,
s a jég felolvad egészen,
felváltja az éjt a nappal,
új színekkel, új reménnyel.

Kell a fény, a nap, a meleg,
nélküle csavargó az ember,
nincs szebb, mint békében élni a
szeretet tábortüze mellett.


(Kerecsényi Éva) 


Túl az Óperencián

Túl az Óperencián

Angyalt sejtő éjszakában csendben hallgatom,
közelít egy gondolat, majd rést üt a falon,
ébren vagyok talán, vagy mindezt álmodom,
midőn a nap felkel, s átsüt a lombokon.

Gyámoltalan napsugár, ébreszd fel a hajnalt,
ezüstös fényeddel hívogasd, marasztald,
vidd, szél, a hangomat, hogy hozzád találjon,
s füledbe súghassa, mennyire hiányzol.

Messzi tájak, tengerek, óceánnyi mélység,
megérint, majd átölel egy édes-fájó érzés,
nem lehetsz, és nem voltál egy percre sem távol,
szívembe rejtettelek, mint legtitkosabb álmom.


(Kerecsényi Éva) 

Tavaszi varázs

 

 

 

 

 


  

Tavaszi varázs

Tavasz, te gyönyörű, mennyire szeretlek,
fényeid, ízeid, éledő színeid,
lelkem húrját pengető, édes dallamod,
érzékimmel játszó, mennyei illatod,

két kézzel szórod ránk megannyi gyöngyödet,
bőséggel osztod meg ezernyi kincsedet
fázósan didergős, ezüst hajnalokon,
melegben fürdőző színes nappalokon,

jó virágtengerbe titkon beosonni,
lágy, puha fűben a csendbe beleveszni,
arcomon érezni a szelet, a napot,
szívemmel megélni minden pillanatot.


(Kerecsényi Éva) 

Aranyosi Ervin: Ölelj, szeress kortalanul!


Aranyosi Ervin: Ölelj, szeress kortalanul!

Az ölelés, tudod,
nem köt a korhoz.
A megfáradt szív is,
örömöt hordoz.
 
Lenni kell álomnak,
lenni kell oknak,
– legyen céljuk
a fáradt karoknak!
 
Ölelés, és mosoly?
– Várja a lélek!
Érzi, – még itt vagyok,
– érzi, hogy – élek!
 
Szeretet parazsát
ne hagyd kihűlni!
A lélek fájdalmát
arcodra ülni.
 
Tárd ki a szívedet,
élj szeretettel!
– Öleljen, örüljön,
míg él, az ember!
 
 

Endrődi Sándor: Szeretet













Endrődi Sándor: Szeretet

Oh, ne fukarkodj' szíved melegével
S amennyit adhatsz, adj a szeretetnek!
Az évek - mint egy tüneményes álom
Árnyékcsoportja - gyorsan el-lebegnek,
S mit adsz, ha majd csak hűlt hamuja reszket
Egykor vidáman égő tűzhelyednek?
Elhidegül az ifjúság, az élet,
És nem lesz nálad senkisem szegényebb.

Mert, oh, romok között borongni némán
És emlékezni - gazdagság-e hát?
Láthatsz-e mást a legragyogóbb multban,
Mint földeríthetetlen éjszakát?
Nem azt, nem azt látod, mit elvesztettél:
Csak a dúlt édent, a romot magát,
S mint hogyha szörnyű terhek súlya nyomna:
Zúzott lélekkel hullsz a drága romra.

Szeresd, szeresd, ki szívét hozza hozzád
S öleld szívedre, aki hőn szeret!
Tudod, mi tartja fenn a nagy világot?
A szeretet, csupán a szeretet!
Ha ez nem élne, ez nem járna köztünk:
Mi sem járnánk - csak örvény s rom felett.
A gyűlölet az örök éj maga,
Villáma van, de nincsen csillaga.

Szeress, szeress nagyon! s ha látod is, hogy
Milyen sok álság, bűn van a világba':
Ne csüggedj! nézz csak fölfelé, a fénybe,
És törj a porból tisztább ideálra.
Annak, ki másokért él, amíg élhet,
A sírban sem lesz zord az éjszakája;
Úgy látja: mélyén egy-egy csillag ég
S mintha az árnyon át - hajnallanék...


Falu Tamás - Harmónia



















Falu Tamás - Harmónia

Bennem a hangok színné válnak,
Csilingelnek a színek, árnyak,
S mikor a szín, hang összecseng,
Megérezlek, nagy égi csend.
Alkonyi tóvá mélyül a lelkem,
Hallom szívem zenélni csendben,
Zengő tükörré olvadok...
Belém néznek a csillagok.


2016. április 11., hétfő

A szeretet az üzemanyag


A szeretet az üzemanyag

A pillanatom Te teszed tökéletessé. Lehet, hogy fizikailag nem vagy velem, de a szívemben mindig érezlek, ami megszépíti a környezetem. A virágokat még színesebbnek látom, az illatokat még finomabbnak érzem, s az életemben még több értéket fedezek fel. Rájövök, hogy szerencsés ember vagyok, s annyi lehetőségem van arra, hogy minden egyes napból a lehető legtöbbet hozzam ki. Bizony néha megfeledkezem az ajándékokról, amelyek az orrom előtt hevernek, de ha a szívemmel figyelek, az élet napos oldalát élvezhetem.
  • Egy mosoly, mely felszárítja a könnyeket.
  • Egy érintés, melyben benne van a szereteted.
  • Egy kedves szó, mi hitet ad a céljaim eléréséhez.
 
Olykor a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgoktól kapjuk a legtöbbet, s néha meg sem fordul a fejünkbe, hogy egy-egy tettünkkel mekkora örömet okozhatunk a társunknak.

...mert a szeretet az üzemanyag, az mozgatja meg a legnagyobb erőket...
 
(Boros Bea)

A kedvesnek...

 A kedvesnek...

Kedvesem, én szerelmesem,
csillag vagy nékem
a hold ezüstös fényében,
ragyogva kerengsz
a fekete éjben...
Fénysugár vagy a szívemben
s a lelkemben,
melynek horizontjában,
a lemenő nap sugarában
pihen a szerelem.
A válladra borulva őrzöm
a szemed, s fogom a kezed
az alkonyi ég alatt...
A szíved dobbanását hallgatva,
harmatos, mézédes csókot adva,
átölelve, álomba ringatva
őrizzenek meg a csillagok
örökre nekem
a szerelem lángjával a szívünkben
a csendes éj alatt...

(Artai Zsuzsanna) 

Ő mindig ott lesz Veled...














Az érzés, mikor rájössz, hogy rátaláltál arra a személyre, akiért érdemes minden reggel elkezdeni a napodat, és tudni, hogy bármi rossz történhet, Ő mindig ott lesz Veled, na azt nevezem én szerelemnek.


(Pál Robin)

Pillanatvirágok

Pillanatvirágok



Adj időt, a legszebb ajándék,
ha szeretsz, adj belőle, kérlek,
figyeld a felhőt, hogy elsuhan,
ne várj, egy villanás az élet.

Idő, oly értékes, drága kincs,
pótolhatatlan minden óra,
mely aranyból emel glóriát
a lapuló mindennapokra.

Ó, idő, fognám, szorítanám,
de nem vár, már tűnik is tova,
szemmel nem láthatom, kézzel nem
foghatom, égig érő csoda.

Színes, tarka csokor az idő
pillanatvirágokból kötve,
kölcsönbe kérni, megvenni nem
lehet, becsülni kell örökre.

Adj időt, a legszebb ajándék,
pazar pillanatok emléke,
mely aranytollal ír balladát
a lélek nagy emlékkönyvébe.




(Kerecsényi Éva)

JELEK









Jelek

Hittem, két lélek ha egymásra talál,
Néha a tudat, a józan ész, porba száll.
Hogy milyen érzés, mi ilyenkor magával ragad,
Elmondanom nehéz, ajkamon szó nem fakad.

Ebben a képmutató világban,
Az illúzióktól nem látott félhomályban,
Egyszer majd lehullnak a fátylak, s minden kiderül,
Pedig te reméltél, bíztál párodban töretlenül.

Világos lesz mit mutattak a jelek,
Mert a visszatérő probléma nincs megoldva, lehet...
Vívódik a lelked, boldogtalanul élsz,
Az élettől mégis mit remélsz?

Mivel itt, e világban kezed nem foghatom,
Most még ez lelkemnek hatalmas fájdalom.
Nem is akarlak itt már érezni téged!
Gondolatom száll, s már látlak téged...

Érezhető a vibrálás közöttünk,
Képzeletben már sokszor levetkőztünk.
Nem hagytad, hogy érintselek,
Ez a világ felülkerekedett!

Itt vagy velem most is, mikor ezeket a sorokat írom,
Úgy érzem, ezt már nem sokáig bírom.
Ezért álom és ébrenlét közt, így foglak szeretni,
Ezt a képmutató világot becsapni, megvetni!

Egyszer két lélek valahol egymásra talált,
Galamb szárnyak oszlatták szét a félhomályt.
Majd visszaszállt az illúzió ködfátyla,
Mely a szabadságot egy időre bezárta.

Lelked most is szabad lehet, a két világ kapuján,
Itt várlak én, minden napnak éjjelén és hajnalán.
Becsukod a szemed, mély levegőt veszel,
A szél mutatja az utat, s boldog leszel!

Így a világ, ahol együtt lehetünk,
Kapujához a kulcs, érzékszerveink és lelkünk.
Álom és ébrenlét közt, így foglak szeretni,
Ezt a képmutató világot becsapni, megvetni!

Ha bánat ér, és segítségre szorulsz,
Most leírom, hol találsz, ha bénultan porba hullsz.
Csukd be szemed, végy nagy lélegzetet,
Belső énedre helyezd figyelmedet!

Légzéskor érezd a fák illatát,
Mely egész lényeden árad át!
Így érzed majd testem zamatát,
Feromonjaim, e világban, így adom át!

Nyári eső esik, érezd a föld szagát!
Csontig hasítson, egészen a szíveden át.
Bánatom könnyei, fájdalom, mikor szívembe hasogat,
Ez lesz az eső, mely mossa majd arcodat.

Még csukva van szemed,
S egyre jobban érzed a szelet.
Légzésed már egészen nyugodt,
Ekkor szellő hozza az új illatot.

Ő lesz karom, simogatja tested,
Hajadba túrok, s képzeleted repked!
Ujjaim simítását érzed arcodon,
Amikor szellőként hajadat borzolom.

Így jövök el a te lelkedért,
Mindig ott leszek, ha bánat ért!
Álom és ébrenlét közt, így foglak szeretni,
Ezt a képmutató világot becsapni, megvetni!

Egyszer két lélek valahol egymásra talált,
Galamb szárnyak oszlatták szét a félhomályt.
A két lélek a jeleket most már látja!
S így megmaradt nekik a szerelem szabadsága...

(Siloám Neo)

Örülj velem...


Örülj velem...

„Akár akarod, akár nem, valakit vonzol.
Van, aki keres. Pont Téged!
Mert csak Te vagy elég neki.
Van valaki, aki a szeretetnek
arra az árnyára született,
amely Te vagy. Szeret. Vedd észre.”

(Mácz István: Örülj velem)
 

"mert dolgod van vele..."


"mert dolgod van vele..."
 
Tudod amikor benne vagy egy helyzetben, amikor együtt vagy egy személlyel, sohasem tudhatod, hogy mit fog hozni a jövő. Talán tervezgetsz és elképzeled, hogy Ő lenne az az ember, akivel leélnéd az életed, de pontosan sohasem tudod, hogy valóban Ő lesz-e. Viszont, ha bárkivel is összehoz a sors, azt azért teszi, mert dolgod van vele. Lehet, hogy egy órára lehet hogy 1 évre, de akkor is okkal teszi és megszeretne tanítani Neked valamit. Ahogy telik az idő és az emberek ki-be mennek az életedbe, bölcsebbé válsz, ugyanakkor tüskék is kerülnek a szívedbe. Olyan tüskék, amelyek örökre ott lesznek mély nyomot hagyva benned, de nem szabad, hogy ez befolyásoljon egy új kapcsolat kezdetét. Ha rátalálsz egy új emberre, s ha érzed, hogy van értelme, akkor tegyél meg mindent és adj neki annyi szeretet, amennyit csak tudsz. Ha meg is bánt, Te akkor is tudod, hogy mindent megtettél, még ha ez akkor is kevés volt neki. Szeresd, öleld és add meg neki mindazt, amit úgy érzel megérdemel és amennyire szüksége van. S amikor visszatekintesz a múltra, Te pontosan tudod, hogy megtettél mindent és ha nem is most, de egyszer eljön az-az ember, akitől visszakapod mindezt és kölcsönös érzelem lesz közöttetek. A csalódások, a tüskék ne törjenek meg, add magadból a legtöbbet és meglátod egyszer ott fog állni veled szemben, az, aki varázslatossá teszi az életed.
 
(Boros Bea)
 

Mi is az pontosan, hogy Ikerláng Kapcsolat?

 
Mi is az pontosan, hogy Ikerláng Kapcsolat?
 
 
Egy férfi és egy nő egyenrangú közeledése egymáshoz, és távolodása egymástól, egy lelki, szellemi és testi fejlődési és rezgés emelő folyamat, melyben fokozatosan ledobják magukról azokat a több ezer éves láncokat, melyeket az emberiség kapott, Atlantisz után.
Csodák jellemzik ezt a kapcsolatot, mert nem csak egy, hanem három szinten kapcsolódsz a párodhoz.
Fizikai síkon, ezért változik a tested.
Lelki, azaz asztrális síkon, ezért változik a lelked.
Szellemi, azaz mentális síkon, ezért változik a gondolkodásod.
Olyan, valójában hétköznapi csodák történnek, mint
az ego lerakása, a félelmek és ősfájdalmak, ősi bizalmatlanság elengedése,
a családból, apától, anyától hozott negatív minták elengedése,
hibás, előző kapcsolatokból hozott berögződések, mint a női irányítás, a férfi menekülés, a görcsösség, az akaratosság, a féltékenység, az önbizalomhiány elengedése.
Oldódnak a szexuális blokkok, a szexualitás más dimenzióit is megismered, gyakori az asztrális szex, azaz egymástól távol, érintés nélkül szeretkeztek.
Nem hétköznapi csodák is történnek, melyeknek valójában normálisnak kellene lenniük, hiszen a világon minden ember ugyanúgy képes rá, mint az állatvilág, mint telepatikus kommunikáció, energia és érzelmek átadása, áradása
a szex és a test tisztelete, megtanulni értékelni egy ölelést, egy szeretkezést,
a fizikai sík más szemmel látása, mint megtanulni örülni a gyönyörű természetnek, ami körülvesz, örülni egy szónak, egy érzésnek, egy képnek
megtanulni hálásnak lenni, jól, igazán pozitívan teremteni.
Az Ikerláng Kapcsolat egy lélekiskola, egy szellemi iskola és egy test iskola egyben, a fájdalom, mellyel a fejlődés jár, csakis annak köszönhető, hogy a lélek és a szellem fokozatosan megválik minden ego szintű, fizikai szintű és reinkarnációs blokktól.
A végeredmény maga a belső csoda születése, az önszeretet megtanulása, az önteljesség elérése és önmagadhoz való visszatalálás, melybe ő, a másik ember csatlakozhat, szintén teljességében.
Gyönyörű, könnyekkel és boldogsággal teli út ez, és meg kell tanulnod értékelni, mert ajándékot kaptál a sortól, nem csapást.
Azt is meg kell tanulnod, hogy ne determinálj, ne rendelj mindent alá annak, hogy mert ez ikerláng kapcsolat, vonatkoztass el ettől, csak élvezd az utat és akkor tényleg célba érsz!



(szerző Vörösné Végh Eszter)

Amikor gyógyul a lelkünk

 
Amikor gyógyul a lelkünk

Kell hagyni gyógyulni. Csendben kell lenni. Lelkünkkel kell lenni.Fizikai testünk alapvető tulajdonsága, hogy öngyógyító. Lelkünk is eszerint működik.


Nagyon sokszor, a mindennapi rohanásban észre sem vesszük, hogy sebezhetőek vagyunk, megfosztjuk önmagunkat és lelkünket attól, hogy átéljünk örömöt, bánatot, fájdalmat, nem adunk lehetőséget arra, hogy megérintsen az Élet, és ha meg is érint, nem ismerjük már fel ezt az érintést, és így lemaradunk arról a csodáról, hogy mi is megérinthetünk másokat.

Lelkünk szólít minket. Legtisztábban a csendben halljuk és értjük meg szavát. De nem a külső zajoktól mentes hallgatásban, hanem, amikor belépünk önnön lelkünk csendjébe: amikor lélegzetünk és szívverésünk lelassul, így megnyitva belső valóságunk kapuit. Ha belépünk ezen a kapun, ebbe a személyes világunkba, nem hozhatunk magunkkal hazugságot, önámítást, csalfa reményeket, önigazolást, illúziókat, őszintének kell lennünk. Csak valódi önmagunkként lephetünk be lelkünkbe. Az elején nagyon fájdalmas tud lenni magunkba nézni, szembenézni azzal az énünkkel, akit elménkkel teremtettünk. Ezért lelkünk gyógyulási folyamatában elménk haszontalanná válik. Őszintének kell lennünk, kíméletlenül. Meg kell keresni azt a nyílvesszőt, ami fájdalmat okozott. Ez nem nehéz, hisz ott sajog, hisz ott szúr, ordít, talán vérzik, csak csendben kell lenni s lelkünk rámutat. S üdvös, ha van annyi lelki erőnk, hogy onnan ki is húzzuk. Azonnal.

Lelkünk gyógyulásával egyidejűleg beindul lelkünkkel való kapcsolatunk gyógyulása is. A legmélyebb kapcsolatot mindennapjainkban lelkünkkel éljük át. Ez egy intim kapcsolat önmagunkkal, ezért, ha fájdalmat élünk át, vállalni kell ezt a fájdalmat. S ha a lélek fájdalmáról van szó, sem szülő, sem testvér, sem férj, sem feleség, sem barát nem képes e fájdalom enyhítésére. Ha akarják, végigkísérhetnek az úton, de saját fájdalmunkat magunknak kell megélnünk. A gyógyulást is.

Elsősorban a hitünknek kell meggyógyulni. Hinni kell a gyógyulásban, abban, hogy ha időt adunk saját időnkből lelkünknek, akkor képes meggyógyulni. Tehát ne sajnáljuk a saját időnket magunkra fordítani. Idő kell a megismerésre, megértésre, ajándékozzunk időt magunknak, amit arra szánunk, hogy hiszünk önmagunkban, hogy álmodozunk, hogy szabadon hagyjuk száguldani a lelkünket mélységekben s magasságokban, hagyjuk gyógyulni a lelkünk.

Légy gyengéd a lelkeddel, amikor gyógyul. Hallgass meg minden tanácsot, mit mások mondanak, de mindig lelked igényei szerint cselekedj. Saját ritmusodban haladj, saját időd szerint, türelmesen. Fontos, hogy ne némítsd el lelked hangját, mikor szembenézel félelmeiddel, haragoddal, dühöddel, fájdalmaddal, mindig légy résen, s ne ítélkezz kavargó, ellentmondó érzéseid felett. Ez a gyógyulás ideje s nem az ítélkezésé. Légy türelmes és megértő lelkeddel, mint egy társ, a saját társad.

Az emberek sok mindent megtesznek vagy elmulasztanak megtenni a szeretet nevében, csak éppen szeretni nem tudnak. Pedig a szeretet nevében csak szeretni szabad. Így szeresd lelkedet is. Ahogyan TE, éppen MOST, jelenlegi helyzetedben szereted, vagy ahogy képes vagy legjobb tudásod szerint szeretni a lelked. Hidd el nekem, ennyire, mint MOST soha sem szeretted: most, hogy engeded meggyógyulni.

Életünkben magunkban hordozunk olyan sebeket, amik sosem fognak begyógyulni. Adjuk meg ezeknek a sebeknek a lehetőséget, hogy szabadon ott legyenek lelkünkben, anélkül, hogy szenvednénk miattuk. Legyünk hálásak értük és engedjük meg nekik, hogy útjelzőink legyenek, hisz ezek tesznek érzékenyebbé mások iránt, és saját magunk iránt is. Így emberibbé válunk, hisz lelkünkkel csakis lelkekhez kapcsolódunk.

Amikor lelkünk gyógyul, lelkünk társává kell válnunk ebben a folyamatban. Így válunk méltó társsá végigkísérni nemcsak önmagunkat, hanem embertársainkat is ebben a közös utazásban, ami az életünk.

És amikor a lelkünkkel vagyunk: csendben vagyunk. És nemcsak a lelkünk gyógyul, hanem az életünk is általa. És csakis ebben a csendben, lelkünk legintimebb érintésében, amikor a szívverésünk és lélegzetünk szelíd irányítása megnyitja belső lelkivilágunk kapuit, kiapadhatatlan erőforrásra bukkanhatunk. És ez csodálatos! – jó úton jársz.

De ehhez csendben kell lenned. Lelkeddel kell lenned. Kell hagyni gyógyulni.

(Birtalan Katalin)

"...mert vele akartál lenni még éveken át..."


"...mert vele akartál lenni még éveken át..."
 
Tavasszal nem csak a természet születik újjá, hanem bennünk is felszabadul valami, ami egy újabb lendületet ad ahhoz, hogy megvalósítsuk az előre eltervezett dolgainkat. A virágok illata, a lágy szellő, a fákon megjelenő levelek simogatják a lelkünket és élettel töltenek meg, mi megmutatja az apró értékeket. Amikor sétálsz az erdőben, elvarázsol a környezet és magával ragad a gondolat, hogy milyen jó lenne ezt az élményt megosztani Vele.

Volt, amikor az Ő kezét fogtad és vele sétáltál végig a homokos parton, miközben a homlokodra egy puszit nyomott. Volt, amikor az ágyon feküdve csikizni kezdett és Te majd bepisiltél a nevetéstől miközben arra kérted, hogy hagyja már abba végre. Volt, amikor együtt sütögettetek, s volt amikor egy pohár bor mellett egymásról beszélgettetek. Őszintén, mélyen és olyan titkokat osztottatok meg egymással, ami még önmagatok előtt is féltve őriztetek. Volt, hogy megbántottad vagy megbántott Téged, s volt amikor egy-egy mondat miatt vitába keveredtetek. Voltak szerelmes ölelkezések, forró csókok, heves pillanatok, s olyan éjszakák, ahol egymás karjaiban aludhattatok. Volt, hogy éjjel felkeltél és az édes arcát figyelted, miközben Ő álom országban pihent. Szerencsésnek érezted magad, hogy ennek a csodának a részese lehetsz és akkor még nem gondoltad, hogy egy napon már nem fog feküdni melletted. Pedig eljött az is, amikor a másik oldaladra fordulva az üres párnákat pillantottad meg és nem volt kihez odabújjál, kinek a reggeli csókot adnád. Azelőtt nem tudtad, hogy mit jelent az, hogy utolsó...
...de most már a veszekedéseket is visszasírod, csak hogy újra a közelében lehess...

...mert vele akartál lenni még éveken át...
 
(Boros Bea)

2016. április 4., hétfő

Álmodj kedves

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Álmodj kedves

Álmodj, Kedves, aludj a vállamon,
álmodj rétekről, csobogó patakról,
repülj könnyedén, angyalkék szárnyakon,
lépdelj nesztelen a langyos-hűs homokon.

Érezd arcodon a szél cirógatását,
őrizd meg lelkedben a pillanat varázsát,
álmod legyen könnyű, mint tavaszi fuvallat,
fodros felhők felől jövő isteni sugallat.

Mint sok apró lámpás, égi tüzek gyúlnak,
álmok országútján sokan elindulnak,
csillagösvény mentén indulj te is bátran,
szegődjön társadul: áldás, béke, hála.


(Kerecsényi Éva)


Légy hálás érte, és köszönd meg...

 
Minden párkapcsolat felsőbbrendű célja az önmagunkkal való találkozás. A kérdés az, hogy hajlandóak vagyunk-e a tükörbe nézni, vagy folyamatosan újabb ábrándokba kergetjük magunkat? A tükör soha nem hazudik. Mindent megmutat, amit nem akarsz látni. Légy hálás érte, és köszönd meg útitársaidnak a tanítást. Amint hajlandó vagy a leckét magadévá tenni, a harmónia helyre áll. 
 
(Mohácsi Viktória)
 

EGYSÉG......


EGYSÉG......

Egészséges egy........egységes egész!
Részed vagyok a részedből és TE részem vagy a részemből.......
Ami neked jó, az jó nekem is...... Ami neked szabadságot, boldogságot és szeretetet ad, attól én is szabad vagyok és boldog!
Így, korlátok nélkül, szabadon, egészséges az egész, benne az EGY........!


(Siloám Neo)

Szeretet

 
Szeretet

A szeretet olyan, mint a szél, nem látod, csak érzed.
Olyan, mint a fény, mely melegít s éltet.
Hidegben betakar, viharban vigasztal,
forróságban árnyat ad, ha mennél, marasztal.
Kitárja karjait, s szalad, mint gyermek boldogan anyja ölébe,
csak ad és ad végtelen, és sosem kér semmit cserébe.

Alakja változó, hol kerek, hol szögletes, hol sovány vagy kövér,
de minden formájában csodaszép, szinte maga a tökély.
akadályt nem ismer, legyőzi a távolságot,
túllép az ész korlátain, s enyhíti a bús magányod.
lábujjhegyen közelít, csendben, suttogva jár,
szivárványszínben tündököl, s angyalok hárfáján muzsikál.

A szeretet kell, mint falat kenyér az éhes szájnak,
de kiszárad, megszikkad, ha kihuny benn a tisztelet parázsa.
Játékosan bódít, boldogan kacagtat,
kis őrültséggel fűszerez, s értően meghallgat.
Legyen tiéd tettben, szóban, minden édes gondolatban,
napsütésben, hóesésben, megannyi boldog pillanatban.

(Kerecsényi Éva)

Nincs más, csak az Egység...


Sokan vágynak arra, hogy megtapasztalják az Isteni egyesülést a szexualitás során. Ebben nemcsak önmagunk, hanem a másik lelke is benne kell, hogy legyen. Mezítelenül, tisztán és védtelenül. Nem elég önmagamat szeretni és tisztelni, megadni és átadni, szükséges az is, hogy akit ölelek, szeressem, teste-lelke vonzzon és hevítsen, hívjon és szeressen, vonzzon, húzzon bele a szívörvénybe. Szabad akarattal, önkéntes megadással kell belezuhanni, kontroll, félelem és agyalás nélkül. Mindkettőnknek. Engedni, hogy Isteni lényünk vezessen. És akkor, ha csak egy rövid időre is, eltűnik az én és eltűnik a te. Nem látlak, nem érezlek. Sem téged, sem magamat. Mintha egybefolynánk. Halál és újjászületés ugyanabban a pillanatban. Nincs idő, nincs tér, nincs gondolat. Nincs más, csak az érzés, az élmény. Nincs más, csak az Egység. Egyszerre félelmetes és varázslatos. Bátor szerelmesek kiváltsága, akik nem félnek együttlétüket lelkük tisztaságára, szívük igaz vágyára, isteni vezettetésre.

(L.A)

Aki figyel rád...


Aki figyel rád, az meglát és meghallgat. Aki elfogad, az értékesnek tart, nem hasonlítgat össze másokkal, hanem megbízik benned, képesnek tart dolgokra, megért és elismer olyannak, amilyen egyetlenségedben vagy. Érzed, hogy kedvesen elfogadja utadat, bármilyen szokatlan legyen is, elfogadja érzelmeidet, bármilyen felkavaróak is, elfogadja hibáidat, bármilyen irritálóak is. Tökéletesen önmagad vagy és ez elég is..
 

(David Richo)

Folyamatosan kapcsolatban vagyunk...


Mi, emberek, különleges energiavezetékekkel kapcsolódunk egymáshoz. Ha bennem megjelenik egy érzés egy másik emberrel kapcsolatosan, őhozzá is eljut. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Ez fordítva is igaz. Van, hogy azért jut eszembe valaki, mert szüntelen gondol rám. Ezért is lehetünk biztosak benne, ha valaki őszinte magával és biztosan tudja, hogy valaki a párja, akkor szinte kizárt, hogy ő ugyanazt ne érezné. Ugyanakkor az elképzelhető, hogy egyenlőre az egója nem engedi a szív felismeréseit. De Isten tudja a dolgát, s előbb-utóbb elvezeti őt is a megfelelő helyre. Oda, ahová tartozik. Melléd...

(Mohácsi Viktória) 
 

A szerelem arról szól...


A szerelem arról szól, hogy találunk magunknak valakit, aki beteljesíti szívünket, aki jobb emberré tesz, mint amilyennek valaha álmodtuk magunkat. Arról szól, hogy az ember belenéz házastársa szemébe, és tudja, hogy ő a legjobb ember, akit valaha ismert.

(Julia Quinn)

Miért vesződünk a kapcsolatokkal?


Miért vesződünk a kapcsolatokkal? (...) Genetikailag vágyunk az intim kapcsolatokra, vágyunk a szerelemre. A valóságban ez persze fájdalomhoz vezet, amiben a pszichénk sérülhet, sőt össze is omolhat. Akkor mindezek ellenére miért csináljuk mégis? Szerintem azért, mert elég, ha csak egyszer bejön, mert felismerjük azt, ami jó, és egy jó kapcsolatnak a puszta emléke is feltölt minket erővel. Arra emlékeztet, hogy bár most, a jelen pillanatban le vagyunk törve, de valójában sosem vagyunk teljesen egyedül.

(Észlelés-amerikai krimisorozat)

Ikerlélek kapcsolat - életünk legnagyobb önismereti tréningje

Ikerlélek kapcsolat - életünk legnagyobb önismereti tréningje

Az Ikerlelkek olyan lélektársai egymásnak, akiben megtalálják hiányzó lélekrészüket, ha úgy tetszik a Másik Felüket. E két lélek találkozása olyan felkavaró és annyira fantasztikus, hogy azután már semmi sem marad ugyanúgy az életükben, mint azelőtt.


Ezt nagyjából képzeljük el úgy, mint amikor Isten megjelöl két embert ugyanazon jellel, amely az egész világegyetemben csak ennek a két embernek ugyanolyan, mert őket egymásnak rendelték Odafent, ellene semmit nem tehetnek, találkozásuk, kapcsolódásuk az Isteni terv szerint működik. Több előző életükben is találkoztak, kapcsolódtak, innen a sok-sok felismerés, emlékkép, ősfájdalom és a földöntúli szeretet-szerelem érzése. Az igazi kiteljesedés kettejük kapcsolatában mindannyiszor elmaradt... ez nagy valószínűséggel most következik itt a Földön, a XXI. században.

Az emberiség csodálatos időszakba lépett, egyre magasabb rezgésszinten emelkedünk egyre magasabb dimenziókba. Ezt hogyan képzelje és értse meg egy kevéssé spirituális ember?

Nem egy futurisztikus film jelenetei elevenednek meg, hanem mi magunk változunk. Mindannyiunkra hatással van ez a folyamat, kérdés, mit kezdünk vele? Vannak, akik már régen felismerték, hogy miért jöttek, mi a feladatuk, haladnak az útjukon és segítik azon társaikat, akik most ébrednek. Tapasztaljuk, hogy egyre többen és többen keresnek magyarázatot a spirituális világban, mert egyébként nem értik, mi történik bennük és körülöttük. Érzik a változásokat, kapják a jeleket, jó esetben felismerik, mi lenne a helyes irány. Az Ikerlelkek kapcsolódása emeli a Föld rezgését, minden összekapcsolódott Ikerlélek-pár saját feladatán keresztül hozzásegíthet másokat az emelkedéshez. De ehhez önmagukban is békében, harmóniában, szeretetben kell tudniuk létezni. Ez a JÓL-LÉT állapota. Ez lesz majd a cél, amelyet el kell érniük.

Találkozásuk eget rengető energiákat mozgósít. Amikor egymásra tekintenek, arra a környezet is mindig felfigyel, érzékelik a kapcsolódás erejét, és ezt vissza is igazolják általában. Találkozik egy nő és egy férfi, és ez annyira erős érzésekkel jár, hogy olykor azt hiszik, belehalnak... ha csak egy légtérben vannak, már erős energia-örvény járja át a teret, ha meg is vakulnának, akkor is ezer közül felismerik a Másikat... mi ez, ha nem Isten adománya, ajándék? Ez így túlságosan mesés lenne, ha itt véget is érne a történet. Nem... itt kezdődik igazán.

A két ember között elindulnak a küzdelmek, a játszmák, és a felismerések fájdalma arra kényszeríti őket, hogy bántsák magukat és ezáltal a másikat is. Az elvárások és a fájdalmak ekkor még alkalmatlanná teszik őket a kapcsolódásra. Egyikük elfordul, eltávolodik, akár egyik napról a másikra, amely mindkét felet egy hosszas önismereti folyamatra tereli. Miért? - mert a fájdalom annyira erős, hogy megadásra kényszeríti azt, akitől elfordult a társa. Ez az időszak, mely meglehetősen hosszú is lehet (akár sok-sok év is), erőteljes lelki és fizikai megpróbáltatás mindkét fél számára. Viszont ez az Ikerlélek kapcsolat sava-borsa. Elindul az a munka, amikor a lélek magára helyezi a fókuszt és felfedezi elfeledett nőiségét vagy férfiségét, ráébred arra, hogy mivégre van itt a Földön, mely oda vezet, hogy az Út végén egy erős, magában is egészséges, egyensúlyban lévő immáron NŐ és FÉRFI áll.
Egy irányba mennek, de nem feltétlen azonos sebességgel. Nem baj.
Ha az egyikük szépen halad az útján, még ha nem is azonos sebességgel, akkor ezt a másik is érzi mert kölcsönhatásban vannak. Ha az egyikük lemarad, kezét nyújthatja a másiknak, ha ő ezt szeretné.
Ami nagyon érdekes, hogy nem hagyják őket ülni a babérjaikon. :) és ha az Isteni Terv szerint haladnak, akkor kapcsolódni fognak az Út végén.

Az Út elején gyakran látni férfias (nem feltétlen külsejükben), irányító, akarnok nőket, akik maguk sem érzik jól magukat ebben a szerepben, valamint erőtlen, feminin, határozatlan férfiakat, akik vergődnek ebben az állapotban, mintha a nemek szerepet cseréltek volna.
A nők legjavából hiányzik a kisugárzás, a harmónia, az önbizalom, a báj, a kedvesség és az a fajta határozottság, amely nem ego és nem az uralomra törekvés. Ennek több oka is lehet, de nézzük azon a szinten, amely a kapcsolataira vezethető vissza, az életére, amelyet él. Ha nem a megfelelő társsal él, ez sajnos igen gyakran megesik. Ez azért derül ki viszonylag hamar, mert megbomlik a kezdeti esetleges egyensúly. Kérdés, hogy meddig maradnak ebben? Ha sokáig, akkor megjelennek a lelki, majd a testi panaszok, a betegségek. A szeretethiányos élet és az elfojtások hozadékai, a társas magány. Ezt karmikus kapcsolatnak hívjuk és legfőbb sajátossága, hogy egyszer véget ér, mely véget érdemes időben felismerni.

Egy jól működő párkapcsolat ajándék. De azt látom, hogy aki igazán a helyén van, balanszban önmagával és harmóniát sugároz, aki már megtanult egyedül is élni, nem attól teszi függővé az életét, hogy szorosan ül-e mellette valaki a kanapén nap mint nap. Nem ragaszkodik és nem birtokol.

A nőiségünk kivirágoztatása elsősorban nem a másik nem feladata, hanem a sajátunk.
Ha egy NŐ virul, sugárzik, árad belőle a szeretet, a nyugalom és a harmónia, akkor rendben van. Ekkor tud hozzá kapcsolódni majd a megfelelő társ. A Férfi. És itt nem arról a tévesen férfias szerepkörben tetszelgő, uralkodni vágyó, önmagát nem ismerő, manipulatív férfiról beszélek. Hanem arról, aki önállóan és magában is boldog, erős és határozott, jókedvű, egészséges, szeretetteljes FÉRFI. Én úgy szoktam mondani, aki tudja a dolgát. :)

Az Út, amelyen az Ikerlelkek járnak tele vannak csodálatos égi jelekkel, melyek terelgetik őket a helyes irányba. Olykor előfordul, hogy fel szeretnék adni a küzdelmet, elfáradnak, de ilyenkor odafent segítenek. Ekkor beavatkoznak. Jeleket kapnak arra, hogy érdemes menni tovább. Érdemes hinni elsősorban önmagukban. Mert a visszajelzések szerint már másoknak is segítenek az ébredésben. Ez a feladatuk. Az EGYSÉG megteremtése.
Akivel az Útjuk során összehozza őket a Sors, az sosem véletlen. Lehet egy duálpár, lehet sok-sok Lélektárs, akiknek mind-mind hálával tartoznak, oly mértékben emelik őket egyre magasabbra és magasabbra.
Az Isteni terv tökéletes. Minden úgy lesz, ahogyan lennie kell.

Összefoglalva az Ikerlélek kapcsolódás kulcsszavai: felismerés, felébredés, elengedés, önmegismerés, öngyógyítás, kiteljesedés, szeretet. Egység.

„A Férfi templom, a Nő szentély.
A templom előtt letesszük a fejrevalónk, a szentség előtt térdet hajtunk.
A Férfi helye ott van, hol véget ér a Föld, a Nőé pedig ott, ahol kezdődik az ég."

(Victor Hugo)

(Vizdák Andi)