NULLPONT….
Mára már sok gondolatomat megosztottam veled… Egy valamiről azonban még kevés szó esett… Amikor valami véget ér…. valami új kezdődik az életemben. A saját Mag-om által előidézett helyzetekből térdre rogytam s egyre inkább meghajoltam... az élet és a fény előtt….. Külső megfigyelőként nézve ezt a műsort, hm… tudod, a maga történéseivel és teremtett érzelmeivel együtt, sokszor nehéz nem azonosulni az eseményekkel…. Minél inkább a szeretettel analóg cselekedetekkel azonosulok, ez a világ annál inkább korbácsol….. Minél magasabb frekvencián vibrálok, annál jobban vissza akar húzni… Kapaszkodik belém, ragaszkodik hozzám, korbácsol a szavaival….. tetteivel….. Mint bárkát a viharos szél, mikor vitorláit szaggatja… A süvítő hideg szél, ahogy át fúj a fedélzeten, mikor az ego védi mag-ját... Ilyenkor érzem igazán, hogy egyedül vagyok… mindig is egyedül voltam ebben az asztrál viharban…. Azonban, ahogy tovább figyelem a manifesztálódott gondolatokat, és a mögöttük megbúvó félelmeket… felismerem, hogy a szeretet az, ami ott van velem…bennem…Mag-om, az Önvalóm! Így már nem adok figyelmet, energiát démonjaiknak… Megértésem és elfogadásom által szeretem őket! Természetemnél fogva, így létezem! Lelkem hajójának kapitányaként az irányt tartva, szelet s viharos óceánt lecsillapítva, a horizontot felkutatva, a fényt követve hajózom tovább, a létezés határtalan s örök univerzumában….
(Siloám Neo)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése