MERT ÍGY SZERETLEK…..TISZTÁN, IGAZUL!

MERT ÍGY SZERETLEK…..TISZTÁN, IGAZUL!

Eljött az idő…..tovább kell lépnünk! El kell hogy hagyjalak……
Jobban szeretlek TÉGED, mint TE saját Mag-adat…. Ha becsukom a szemem, akkor is látlak…. Látom árnyékodat, hallom zaját, éles sikolyát, érzem hűvösségét, meddőségét…. Mit kéne tennem, amikor rám zúdítod gyilkos szavaidat……? Amikor számon kérsz, amikor bűntudatot próbálsz kelteni bennem……. Kétségbe esetten próbálsz még magadhoz láncolni.
Mégis, képtelen vagyok rád haragudni……Mert látlak és tudom, mely félelmed okán teszed amit teszel, okozol amit okozol, itt és most a térben….
Egód árnyékának korlátai, az én fényem szabadságát, már soha nem fogják legyőzni….. Ha képes lennél rá, látnád, átéreznéd, önbizalomhiányodból fakadó birtoklási vágyad pusztító energiáit….. Mégis, mit kéne tennem…? Mond, mit szeretnél…? Sírjak veled én is, ezzel energiát adva önsajnálatodnak…..?
A fény nem táplálja az árnyék lehúzó illúzióit! Soha senki sem a miénk! És ezt jól jegyezd meg! Amíg így áltatod Mag-ad, addig hazugságban élsz….! Ne tőlem várd a boldogságodat!
Meg kell tanulnod egyedül boldognak lenned! Ez az igazság és ez az ÉLET! Meg kell tanulnod az elengedést…….. El kell engedned! Érted? Nekem szárnyalnom kell….! Kérlek….! Ne félj végre! Ha elfogadod, segítek neked is megtalálni a szabadságot…. De most engedj el!
Ez az első lépés! Mint amikor a fióka kirepül a fészekből….. Félve néz a mélységbe…. az ismeretlenbe….. Keresd, hogy meg találd Ön Mag-ad….! Én már meghoztam a döntést, tanulj meg bízni Mag-adban TE is! És most engedj, hogy repülhessek…..szabadon…. a széllel!

(Siloám Neo)