Szeretlek

Arany-Tóth Katalin:
Szeretlek 


 
Szeretlek verőfényes nyári napnak
forró, izzasztó hevében,



Szeretlek a hűs zivatar
szomjat oltó jegében.



Szeretlek a lenyugvó nap
bíborvörös színében,



Szeretlek az esti tücsökzene
kedves ciripelésében.



Szeretlek a nyíló rózsa
bódító, buja illatában,



Szeretlek a szeptemberi szőlő
édes zamatában.



Szeretlek a csillagokban,
a Holdban, a Tejútban,



Szeretlek az éj sötétjében,
a hajnali ébredő Napban.



Szeretlek November sűrű ködjében,
a téli hóesés hideg fehérében.



Szeretlek a hóvihar zord szelében,
a kandallóból pattanó tűz melegében,



Szeretlek álmos téli reggeleken,
s tavaszt váró szomorú estéken.



Szeretlek a hóvirág szirmában,
az olvadó hó lucskos sarában,



Szeretlek a pacsirta dalában,
az első rügyfakadásban.



Szeretlek az újjászülető világban,
a virágzó gyümölcsfák bódulatában,



Szeretlek a málna édes ízében,
a méhek döngicsélésében.



Szeretlek a tenger sós vizében,
az erdők árnyat adó hűvösében.



Szeretlek időtlen időkig várva,
míg szíved szívem megtalálja.



Szeretlek örökkön örökké,
míg a lélegzet tüdőmet bejárja.