Lélek békéje
Nagyon fontosnak tartom a lelki béke megszerzését és megtartását. Ez a mai zaklatott , zűrös világban nagyon nehéz, mindenféle külső, zavaró körülmény van az életünkben, amit sokszor beengedünk , és hagyjuk hogy lelkünkben is uralkodóvá váljék, lehangoljon, békétlenséget okozzon életünkben. Pedig nem szabadna, hogy a külső körülményeink befolyásolják a lelki békénket.
Tudom, ilyenkor sokan ellentmondanak, "könnyű ezt mondani"! Állítják, hogy az ember boldogsága a körülményeitől, helyzetétől függ, nagyban befolyásolják a külső tényezők. Belegondolva talán találkoztunk már olyan emberekkel, akik nehéz, kiszolgáltatott helyzetükben is békességben, boldogságban tudtak élni. Ők nem engedik, hogy belsőleg rombolólag hasson rájuk ez a világ, még ha élethelyzetük kilátástalannak tűnik is.
Ez az állapot elérése nem könnyű, de megtartása is nagyon nehéz. Sokan küszködünk életünk folyamán, próbáljuk elérni, hogy békesség uralkodjon a bensőnkben, és ezt tudjuk is kifelé sugározni, árasztani. Önmagunkkal kell sokszor megvívnunk, leküzdeni a belső rosszat. A békétlenség okát magunkban kell elsőnek megkeresni és leküzdeni. Nem külsőleg jön az indulat, harag, gyűlölet, szeretetlenség, félelem. Magunkban hordozzuk ezeket az érzéseket mindannyian, ennek leküzdéséhez szükséges a gondolkodás átalakítás, ami egy hosszadalmas, nehéz, állandó, folyamat. Komoly elmélkedések, beszélgetések, meditációk segíthetnek ebben . Az evangéliumok ,Jézus tanításának olvasása, értelmezése sokat segít mindezek eléréséhez, elsajátításához véleményem szerint. Azonban meg kell tanulni elcsendesedni, befele fordulni, s a külső zajokat, zavaró körülményeket kizárni.
(A.M.Tímea)
Egyszer olvastam: "Tekintsd a múltat, meglátod a jövőt."
VálaszTörlésDe mi határozza meg ? A múltbeli tetteink, cselekedeteink, szorgalmunk, vagy a hozzákapcsolódó szerencse?Mitől érezzük egyszer a harmóniát, máskor a lélek darabkáit szedegetjük?Jó volna tudni.
Mivel Isten kegyes, mindennek megvan a maga oka. Meg kell ismernünk a veszteség fájdalmát, mert ha nem így lenne, nem éreznénk könyörületet mások iránt, és önző szörnyetegekké, rideg, számító lényekké válnánk. A veszteség fölött érzett mérhetetlen fájdalom alázatra tanítja gőgös fajtánkat, meglágyítja érzéketlen szívünket, és jobb emberekké tesz minket.
VálaszTörlés