Az
 egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És 
csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi 
erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet 
gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében 
ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás
 haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, 
uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és 
mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.
(Osho)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése