Ahol Otthon Vagyok

Ahol Otthon Vagyok

Ahová utam vezet, parkkal ölelt földre,
És kisdedet vesz egy szülői kéz ölbe,
Ahol önfeledten szállhatok szabadon,
Ott lesz az otthonom,
Ott vagyok csak otthon.
Hol nem éri el a kedvest búcsúzó levelem,
És nem éri harag, csak szép szerelem,
Ahol a szenvedőt nem érzem, nem hallom,
Ott lesz az otthonom,
Ott vagyok csak otthon.
Ahová vígan költözik nem-múló szenvedélyem,
És álmaim vonatát is mindig elérem,
Hol hangoddal is ölelsz, ha úgy akarom,
Ott lesz az otthonom,
Ott vagyok csak otthon.
Ahol régi dalt dúdolhatok új padon,
És az emlék marad az igazi vagyon,
Ahol a gonoszt én élni sem hagyom,
Ott lesz az otthonom,
Ott vagyok csak otthon.
Ahová vigasztalásom is vezet,
S testvér nyújt majd tiszta kezet,
Hol vérem sötét lényét is eldobhatom,
Ott lesz az otthonom,
Ott vagyok csak otthon.
Ahol nem lep meg egy fura rémület,
Ha egy zűrös éj után felébredek,
Hol néhai sebeim is begyógyíthatom,
Ott lesz az otthonom,
Ott vagyok csak otthon.
Ahol nem szűnik meg a vonzalom,
S a vágy marad a barátom,
Hol a gyönyör üzenet lehet az ágyamon,
Ott legyen az otthonom,
Ott legyek otthon.

(Elorina Nihil)