A csoda Te vagy magad...

Vincze Erika:
A csoda Te vagy magad...

A csoda Te vagy Magad ott legbelül
lelked zegzugaiban ott az a sok titok.
Sokszor évek telnek el, mikor újra
rádöbbensz, hát ez is én vagyok?

Lehet gyengének és félénknek
születtél, sápadt arcú, halk szavú
felnőtté lettél ,s már nem is álmodoztál,
milyen is lenne, ha nem ilyen volnál.

Megszoktad hogy félre löknek, hogy
Veled nem törődnek, mi jó is érhetne
ebben a zűrzavaros szomorú életben,
ha nincs egy társad, ki rád vigyázna.

Bolyongsz magányosan egyedül,
s bárki rád tekint, elfordítod arcod,
hogy ne érjen megvetés vagy szánalom,
ne lássák, hogy Neked ez fáj nagyon.

A csoda pedig Te vagy Magad ott legbelül,
csak nyisd meg szívednek kapuját, hogy
tudd megérezni a melengető nap sugarát,
hogy lelked is fényt kapjon, s újra hinni tudjon.