Kezdjük megtanulni, hogy a boldogságot nem másban, hanem magunkban keressük. Igen, előbb jöjjünk tisztába magunkkal. Ezzel eddig nincs is gond, egyedül, sokszor jobban érezhetjük magunkat mint társunkkal. Mégis kevesen ismerik be, és fogadják el, hogy egy minőségi egyedüllét sokkal tartalmasabb és értékesebb mint egy ellaposodott, döcögősen vagy rosszul működő kapcsolat. A boldogság az adásban rejlik. Abban amit és ahogyan nyújtani tudok, de legfőként, abban, ahogyan azt a társam fogadja, ahogyan elfogadja, és ahogyan reagál rá. Mert hiába nyújt az ember folyamatosan, a szíve teljes szeretetével és gondoskodásával, ha a másikról az lepereg és természetesnek veszi, és még csak az sem látszik, hogy hálás lenne érte, vagy megbecsülné. Én boldog vagyok és nyújtom amit tudok, de hogy a másik is boldog, azt abból tudhatom, ahogyan azt viszonozni szeretné. Nem hiszek abban, hogy valaki nem tudja kimutatni az érzéseit. Amit nem tudunk kimutatni, az nincs is. Továbbá nem várhatom el senkitől, hogy találja ki, mit érzek iránta, és mennyit jelent nekem.
(Szeréni S. Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése