Nagy tévedés azt hinni, hogy az anyagi javak a legfontosabbak az emberi életben. Az emberi boldogsághoz szellemi, lelki javakra is szükség van. Ha az ember egy szép kertben sétálhat, ha nézheti a virágokat, fákat, a csoda szép napvilágot, hallhatja a madarak énekét, ha együtt lehet azzal, akit szeret, ha a gyermekei örömet adnak neki, ha a szüleit tisztelheti, ezek a legfontosabbak a boldogsághoz, mert ez a lélek virágos kertje.... (Wigner Jenő)
2014. október 23., csütörtök
Az emberi kapcsolatok törvénye
Az emberi kapcsolatok törvénye
Sokszor megesik, hogy találkozunk valakivel és úgy érezzük, mintha már találkoztunk volna vele azelőtt. Valamikor. Felismerünk olyan személyt, aki korábban fontos szerepet játszott az életünkben. Egy korábbi életben.
Ilyenkor rendszerint vagy nagyon erős az összetartozás érzése, ha a kapcsolat a múltban boldog volt; de megmagyarázhatatlan feszültség és bizalmatlanság üti fel a fejét, ha két ember viszonya a múltban is problémás volt.
Az emberek közötti kapcsolatok épp ezért nem újak, hanem életről-életre, újra és újra találkozunk ugyanazokkal a lelkekkel, hogy együtt dolgozzunk velük feladatainkon és/vagy megoldjuk a problémáinkat. A földi élet célja a szeretet megtanulása, de ezt a szeretetet csak úgy fejezhetjük ki és úgy tanulhatjuk meg, ha megosztjuk másokkal és elfogadjuk azt.
Ezért emberi kapcsolataink a számtalan életen keresztül folyton visszatérő karmikus feladatok pontos megértésével ezeket a kapcsolatokat jobbá tehetjük. Ehhez meg kell tanulni szeretetet adni - és elfogadni, ezáltal több örömöt hozhatunk mások életébe és a sajátunkba is.
Saját magunknak is meg kell tapasztalnunk ugyanazt a szenvedést, amit másoknak okozunk - ezt mondja ki a karma törvénye. Így talán felismerhetjük a rossz magatartásmintáinkat úgy, hogy hogy a kapcsolatainkban egymás tanítói, egymás karmájának eszközei vagyunk. De mivel többnyire lassan tanulunk ezért gyakran ugyanazokat a leckéket kell újra és újra megtanulnunk ugyanazokkal a lelkekkel. Ezek a lehetőségek addig ismétlődnek, míg nem rendezzük, nem fejezzük be a félbehagyott ügyeinket.
Ha egy kapcsolat arra hivatott, hogy jelentős legyen az életünkben, akkor a velünk született védekezéseket ki kell iktatnunk. Ha képesek vagyunk tartózkodni a megtorlástól és a mások által okozott fájdalmakat nem visszaadni, akkor képesek lehetünk a szeretetre. Ha kicsinyes bosszúvágytól hajtva rosszat teszünk azoknak, akik korábban bántottak minket, akkor el kell fogadnunk, hogy akkor hosszú távon magunkat is megsebezzük. ha azonban Ezeket átalakítjuk és pozitív energiát sugárzunk az emberek felé, akkor elsajátíthatjuk a megbocsátás és kikerülhetjük, hogy egy következő életben konfrontálódni kelljen velük.
(Galántai György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése