Az idő múlása...

 

 

Az idő múlása...

Az idő múlása: érzem, lüktet.
Az idő múlása: az ereimben.
Az idő múlása: végtelen és véges,
Az idő múlása: nekem...

Nézem az órát, másodpercek
Elmúlnak, évmilliók.
Kiesett idő, elfecsérelt évek,
Az idő múlása ereimben lüktet...


(Tóth Zoltán Zoka)

Lorelay : Végső harmónia

 

Lorelay : Végső harmónia

 

némán ülve nézlek - Te meg Én
mintha nem lenne más
e világ féltekén

s ujjaink éhes tánca
nem lenne más, mint
szédült szitakötők násza

s ajkaink találkozása
nem lenne más, mint
az éhező világ mása

s testünk összeforrása
nem lenne más, mint
létünk végső harmóniája

hisz e világ féltekén
mintha nem létezne más
csak a néma szavak - Te meg Én

és ím, így talál ránk a reggel
világunk összefolyó peremén…

Csodálatos!

 









"– Mi ez, amit érzek?
– Jó?
– Csodálatos!
– Akkor őrizd, mint egy kincset! Szíved legeldugottabb széfjébe
zárd el, vigyázd! Majd később is tegyél hozzá hasonló pillanatokat,
jól jön, mikor padlón van az ember. Olyankor előveheted,
nézegetve felidéződnek ezek a pillanatok, és akkor örülsz majd,
milyen sokszor voltál boldog.
– Ez a boldogság?
– Nem szeretnéd, hogy elmúljék, ez a pillanat tartson örökké,
semmi sem hiányzik az életedből, lebegsz a semmiben, és nem
érdekel a múlt, a jövő?
– Pontosan! Te is érzed?
A lány bólintott. A férfi magához húzta, átölelte egy hatalmas
sóhajjal. Így álltak a leszálló estében, sokáig, némán.
– Szeretlek – lehelte a férfi.
– Igen, tudom – válaszolt a lány, de nem mozdultak. Aztán a férfi
felemelte a lány arcát, a tekintetét kereste.
– Te sírsz?
– Jól esik.
– Te?...
– Aha… – felelt a lány a ki nem mondott kérdésre.
– Ez lenne a szerelem?
– Tudom én? Nem mindegy, hogy mi a neve, ha jó?
– Igaz. Nagyon jó."

(Czakó Gabriella: Ne idd ki fenékig - részlet)

Érzést keresek *

 

Érzést keresek *

 

Nem az arcod keresem. Az érzést, amit csak Te adhatsz nekem. Mikor belenézek a szemedbe és a lelkembe látok. Magamat látom. Mikor már nincs több kérdés bennem. Megérkeztem. Mert minden kételyemre Te leszel a válasz. Keresem tovább! A tekintetet, ami ott pihen lelkemben.

(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Életed

Életed

 

A sok energia, amit befektetsz önmagad megfigyelésébe és alakításába, be fog érni. Csak menj előre, ha fáj is. Ma is erősebb lettél. Megtanulod kezelni a belső feszültséget. Már nem napokig siránkozol a problémákon, órák alatt túl vagy rajta. Gyengének hitted magad és mára erősebb vagy, mint valaha gondoltad volna. És ez még fejlődni fog, ha foglalkozol magaddal. Nem csak könyvek és tanfolyamok azok, amik tanítanak. Nem. A legnagyobb tanítómestered az ÉLETED. Figyelj oda minden egyes percben, mit fogalmaz meg neked és mit akar tanítani. Ha nem megy elsőre, megkapod újra és így tovább. Egyre tisztább és erősebb leszel, hogy aztán másoknak is adhass belőle. Az életed formál téged olyanná, aki lenni akarsz. Vállald fel önmagad és megkapod, amire vágysz.


(Deák Nelli)

Múló évszakok

Múló évszakok

Hol a hajnalok szürkék, s fénytelenek,
Hol a virágok mosolyai már elvesztek,
Hol a rőt őszi napsugár mélabúsan tekint,
S az ember a régmúltra visszanézve visszatekint,

Ott áll a régi domb alján, s nézi az őszi virágot,
Emlékeiben ott látja a múló színes világot,
Ott látja a tovatűnő múltat, s eltűnő álmot,
Úgy érzi még tegnap volt, s mára már nincs ott,

Csak az emlékek őrzik az ifjúkori álmot,
Pedig még csak ősz tincseid vannak,
Szíved még fiatal, látja a szépet rajtad,
S ha az ősz rajtad át is suhan, lelked ifjú marad.

Nézed az öreg hársat, ő is emlékeiből hoz ágat,
Terebélyes lett, mint a többi fiatal mára,
S ha melléállsz, mint ifjú korodban tetted,
Úgy érzed, átölel, mintha régi barátod lenne,

Igen ő barátod volt valaha, mindig meghallgatott,
Fiatal szívedben, ha ezer bánat nyomot hagyott,
Mára már az öreg hárs kérgesebb lett, mint volt,
S a te szíved is bizony néha másképp üt, mint volt,

S ha az akác mellé mész, s felnézel rá, ő is megismer,
Ugyan mára már a lombja itt-ott száraz, s gally,
De ha virágot hoz, édes illatával, még magához csal,
Úgy érzed, mintha a tegnap lenne, ha rád süt a nap.


(Berta Béla)

Cserényi Zsuzsanna - Kérlek

Cserényi Zsuzsanna - Kérlek

Legyél bennem a jó, minden nap, amikor felébredek.
Legyél a barátság, az öröm , az önzetlen szeretet.
Legyél bennem a szép mindig, amikor felkel a nap,
a vágy, hogy ne bántsak senkit, és engem se bántsanak!
Legyél bennem a béke a türelem,
az életet imádó végtelen szerelem,
az emlék, melyet nem felednék,
minden, amiben hiszek, és minden , ami a tied,
egy kicsit lehessen enyém, akár egy szelet kenyér,
ha megfelezed.​

Életem története...

Szenvedni, szeretni, remélni születtem, remélek, szeretek és szenvedek! Életem története két sorban elfér: a szerelem éltet, s csak egy szerelmem van: TE!


(Roger Martin du Gard)

Áldozat nélkül nincs megvalósulás...

Áldozat nélkül nincs megvalósulás. (...) Ami az életünkben szép és nagyszerű, az mind önfeledt örömmel indult az útjára, olyasféle lelki élménnyel, mely érzéki szinten az ölelés testi kéjéhez hasonlatos - de csak komoly áldozattal és szenvedéssel tud "világra" jönni. (...) Áldozatot az ember mindig valakiért vagy valamiért hoz, amibe, vagy akibe "szerelmes"!


(Müller Péter)

Amit a boldog emberek másképp csinálnak

12 dolog, amit a boldog emberek másképp csinálnak

Nincs ember a Földön, aki nem szeretne boldog lenni életében. Egyeseknek sikerül, míg mások egy életen át hajszolják a boldogságot, de nem sikerül rátalálniuk. Egyesek összetévesztik a boldogságot az anyagi gyarapodással, karrierrel, élvezetek hajszolásával, és az életük utolsó harmadában döbbennek rá arra, hogy nem lakozik a lelkükben az áhított boldogság.Mások viszont ösztönösen rátalálnak arra az útra, amely által képesek lesznek megtalálni önmagukat és boldogságukat. Ezek az emberek javarészt annak köszönhetik boldogságukat, hogy képesek derűsen szemlélni a világot és önmagukat, és hálásak mindazokért, amit az élettől kaptak.

Az alábbiakban 12 olyan magatartásformáról olvashatnak, amelyek megkülönböztetik a boldog embereket a boldogságkeresőktől.

Mindennapos hálaadás: értékeljünk és adjunk hálát mindenért, amink van. Ha ezt elfelejtjük megtenni, nehéz elképzelni, hogy a folyamatos elégedetlenkedésből és panaszból bármi jó származhat.


Optimizmus: aki optimistán szemléli a világot, az minden helyzetben lehetőséget és esélyt lát, akkor is, ha nehéz időszakon megy keresztül.

Nem hasonlítják folyton másokhoz magukat: lassan ölő méreg, ha állandóan a munkatársunkhoz, szomszédunkhoz, barátainkhoz, gyerekkori ismerősünkhöz hasonlítjuk magunkat. Helyette inkább saját magunkat igyekezzünk meghaladni, magunkból a legtöbbet kihozni.

Jó cselekedet: egy számunkra teljesen ismeretlen emberen segíteni nagy boldogsággal jár, ami kiapadhatatlan boldogságforrás.

Ápolják emberi kapcsolataikat: a legboldogabbak azok az emberek, akiknek mély családi, baráti kapcsolataik vannak, és őszintén ki tudják fejezni a másik iránti érzéseiket.

A megbocsátás művészete: ne tápláljunk haragot azok iránt, akik megbántottak, sem olyan körülmények miatt, amelyek miatt hátrányos helyzetbe kerültünk, hisz az egyenértékű a lelki fájdalommal, azaz a boldogtalansággal. Szenvedés helyett ezért bocsássunk meg, másoknak és önmagunknak is. A szenvedés legtöbbször a megbocsátás hiányából fakad.

A jelenben való élés: ha igyekszünk a jelenre koncentrálni, akkor úgy tűnhet, megállítottuk az időt. Nem gondolunk arra, ami elmúlt, nem foglalkozunk azzal, ami meg sem történt, egyszerűen szívvel-lélekkel az életünket éljük.

A fizikai test ápolása: ha tetszik, ha nem, a születésünkkor kapott testben vagyunk kénytelen élni, ezért szeretni, ápolni kell azt. Mérjük fel reálisan testi adottságainkat, és azokból kiindulva próbáljunk meg változtatni, amennyiben kevésbé vagyunk elégedettek velük. Viseljük gondját testünknek, óvjuk, ápoljuk, étkezzünk egészségesen, sportoljunk, örvendjünk, hogy benne élhetünk, hisz születésünktől fogva a halálunkig elkísér.

Kitartanak az álmaik mellett: az életben valóságos csodák történhetnek, ha az álmainkat követjük, és tűzön-vízen át kitartunk azok megvalósítása mellett. Ne hagyjuk, hogy a kezdeti nehézségek eltántorítsanak.

Spiritualitás: ha behatóan foglalkozunk a spiritualitással, akkor rájövünk, hogy az Univerzum parányi részeként, szerepünkkel, az élettapasztalatainkkal egy isteni szimfónia részei vagyunk, és az a feladatunk, hogy minél harmonikusabban illeszkedni tudjunk ehhez a kórushoz.

Mosoly és ölelés: a boldog emberek gyakran mosolyognak, számos alkalommal megölelik azt, akivel találkoznak, szeretet adnak, és teljes lényükkel érdeklődnek mások iránt. A dalolászás, éneklés sem áll messze tőlük, hisz ezzel a boldogságuknak adnak hangot.

Az élet apró örömeinek élvezete: a nagy örömök mellett figyeljünk oda a mindennapi, apró, banálisnak tűnő örömökre is, hisz ezek értékelése nélkül nem érezhetjük azt, hogy valóban élünk.


(Jerome Flynn)

Legszebb évszak a szeretet....

 





 

Szilágyi Ferenc Hubart :

Legszebb évszak a szeretet....


Legszebb évszak, de nem tavasz,
nem nyár, sem ősz, s nem tél havaz -
vagy perzsel tájat odakint,
gyönyört okoz bent, soha kínt!

Bármikor, bárhol ott lehet,
vele, velem vagy pont veled,
kacérkodik, óvón figyel,
de érte folyton tenni kell.

Valahol itt van legbelül,
de trónusán nem ember ül;
megvenni pénzért nem lehet,
az illatát, s azt a szelet

amely vihart sosem kavart,
s nem dúlt vizet, száraz avart.
Magamba szívom: oxigén,
vagy szent ima, mely szól igén.

Sebre ad enyhet, lelki írt,
könnyeit törli el, ki sírt.
Ha felhők fedik az eget,
napfényt hoz, puha meleget.

Szívem fészkében nevelem,
dédelgetni őt: szerelem.
De ott, hol gyűlölet kaszál,
nem marad, gyorsan tovaszáll.

A test gyertyája sírva ég,
úgy szeretnénk, ha nyílna még
Fénykapunk, rajta fényt kapunk:
legszebb, imádott évszakunk.

Gyermek lelke *

Gyermek lelke *

 

Belenézel  szemébe és látod a lelkét. Még tiszta. Nem kéri, hogy változz meg, nem akar megváltoztatni és nem kell, hogy megtedd miatta. Akkor is szeret, ha nincs türelmed, ha épp mérges vagy. Elfogadja, hogy ilyen vagy. Ő túl tud lépni a rossz pillanatain és nem rágódik rajta, hogy mi az oka. Nem keresi a boldog perceket. Ő megéli azokat. 

(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Üzenet *

Üzenet *

 

Behívott az életébe. Meghallottad hívó szavát. Nem is tudtad mi történik. Csak elindultál. Nem tudtad mi vár, nem kérdeztél, csak mentél. Ott vagy már. Benne az életében. Tudja Ő is, tudod Te is. De még nem léphettek. Még nem. Még külön van dolgotok. Leckéitek, melyeket meg kell tanulni. DE már egymás közelében. Érezni a másikat, még ha nem is melletted van. Olyan közel, hogy kinyújtanád a kezed és megérinthetnéd. Még ne. Várj! Lelketek tudja már, de az idő még nem jött el. Türelem. Légy mellette és ha megérintene, tudni fogod. Mert akkor jött el az idő!   

(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

A szív (...) minden dobbanásával...

A szív (...) minden dobbanásával éltet. Élteti a testet. De a szív a lelket is élteti. (...)  Minden dobbanása egy-egy betű. Az első dobbanás egy "s" betű, majd egy "z" következik. Aztán jön az "e", az "r", megint egy "e", aztán egy "t", amit egy "l" követ, ezután ismét egy "e"-t üt, végül következik egy "k". És utána minden kezdődik elölről. Igen, van, amikor így dobog a szív. A szerető szív.



(Csitáry-Hock Tamás)

Kezdetben minden Egy volt...

Kezdetben minden Egy volt az Égben, vagy azon a helyen, amelyet így ismerünk. Te is Egy voltál, de a születés kettészakított, eltépett önmagadtól. Most a Földre jöttél keresni lélekrészed: utad értelmévé vált a keresés. Miközben megéled a hétköznapok történéseit, öntudatlanul is őt keresed. Ez a feladatod: eggyé válni lelked másik felével, akitől a Földre érkezés pillanatában elszakított az Élet.

 
(Hioszi Tatiosz)

Szavak nélkül

Szavak nélkül

 

Álmomban már láttalak. Éreztem kezed érintését és láttam szemed melegségét. Összebújtunk a tévé előtt, karodba hajtottam fejem és élveztem a perceket. Meg sem kellett szólalni, csak érezni a bensőséges pillanatokat. Felnevettél olykor és én mosolyogva néztem rád. A legszebb kacaj, amit valaha hallottam. Megsimogatom arcodat, megfogod kezem és a szívedhez emeled összekulcsolt kezünket. Szavak nélkül kapcsolódunk össze, nem kell ide szó. Egy érintés, melyben benne van minden. Te és Én! Összetartozunk.

(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Találkozás a lelkeddel *

Találkozás a lelkeddel *

 

Összetalálkozunk. Elmegyünk egymás mellett. És már sosem leszünk ugyanazok, akik előtte voltunk. Bevésed pillantását szívedbe. A lelke meghallotta a sóhajod. Nincsen szavak, csak érzések, melyek egymáshoz érintik a két lelket. Nem tudod többé elengedni. Keresed az utat, ami hozzá vezet. Bejárod a lelked útvesztőit, keresed a fejlődésedet, érte. Mert elmegy melletted még egyszer és még egyszer. És egymásra néztek. Tudod, hogy valami leírhatatlan ez, de még nincs kész. Érzed a félelmeit, a vágyait. Amik nem csak az övéi, ezek a tiéid is. Ugyanaz van benne, ugyanazt kell végig járnotok. Ha elérkeztetek oda, akkor újra szembe jön. Megállít és többé nem enged el.

(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Idill

Idill

 

Derűsen lobog a tűz a kandallóban
Bár kint hűvös, ködös éj lebeg
Gyengéden ölelő kíváncsi kezek
A meleg szobában szelíden fénylenek

Megcsillan egy égő szikra
Lágyan feszülő karodon
Elbódulnak a mély ráncok
Álom-színű arcodon

Egy érintés, mely örökké tart
A harmónia csendjében
S valahol itt legbelül
Kivirágzik a csendéden

Könnyű vagyok, mint a füst
Mely nesztelen száll a kéményen
Feloldódom színezüst
Meztelen lelked fényében.

(Paul Verlaine)

Te Benned

Te Benned
 

Egy világ rejlik benned, személyedben,
s ez a világ a legfontosabb az életemben.
Benned rejlik a forrás, a patak, melyben
hűsítő víz csobog.
Te vagy a tiszta víz, amellyel
szomjamat olthatom.
Benned rejlik a világosság, a fények,
a láng, mely perzsel, éget.
Te vagy a csillag magányomban,
felragyogsz az éjszakámban.
Benned rejlik a gyümölcs zamata,
mely édesebb, mint valaha.
Tested az éden illata,
Te vagy a hajnal harmata.
Te jelented a hangot a csöndben,
nélküled elveszem a ködben.
Te nyújtod a melegséget a hideg, téli napokon,
nélküled nem látom a szépséget, ha kinézek az ablakon.
Te jelented a levegőt, felém fúj a szellő.
Ez perc, nap, hét, hónap, vagy esztendő?
Te nyújtod a Napot, a kék eget,
te vagy a fák, folyók, virágok, füvek.
Személyedben ott van az álom, a képzelet,
Veled leélnék egy egész életet.
Személyedben ott rejlik a boldogság, öröm,
a csiszolatlan gyémánt.
Te vagy a Világ, amilyet a világ kívánt.

(Vági Katalin)

Gondolkodás

Gondolkodás

 

Igen. Gondolkodj pozitívan. Cseréld ki a negatívat pozitívra. Vonzzad be a jót. És ehhez hasonló mondatok keringenek körülötted. És igen! Megpróbálsz így élni. Reggel felkelsz és mormolod a pozitív gondolatokat. Rögtön keresed a jót a rosszban is. Rosszul érzed magad, mert itt vannak a fájdalmak benned és nem tudsz pozitívan gondolkodni. Magányos vagy, elveszett. Idegesítenek a mindennapi dolgok és mérges vagy a világra. Megint szenvedned kell és keresned a miérteket. Lecserélned pozitívra. De miért kellene lecserélni? Miért ne érezhetnéd a fájdalmat? Miért kellene elnyomni? Mi van, ha ezzel vagy közelebb önmagadhoz? És ha épp azzal lököd távolabb magadtól, hogy nem nézel szembe vele? Ha az kell, hogy fájjon és szenvedj, akkor tedd meg. Ez vezet oda, ahol már csak önmagad vagy... A lelkedhez... 

(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Kételkedés nélkül tudod: 'Ő az!'

"Mielőtt bevonzhatnád és felismerhetnéd a lelki társad, előbb saját magaddal, a saját lelkeddel kell összhangba kerülnöd. A legtöbb ember azért akar társat magának, hogy elfedhesse vele a saját hiányosságait. Ilyeneket mondanak, mint:'Nélküled semmi volnék, ha te nem lennél semmit sem érnék.' - meg kell tanulnotok, hogy mindaz amit megtapasztaltok a saját rezgéseidre adott válaszként jelenik meg az életetekben. Ha ti nem érzitek magatokat teljesnek, csak olyan embereket vonzhattok akik szintén nem érzik magukat teljesnek; és miután a kezdeti lángolás és lila köd elmúlik egymást teszitek majd felelőssé, hogy miért nem adja meg a másik amire szükségetek van.
Ha viszont először időt szántok arra, hogy összhangba kerüljetek önmagatokkal, átérezve a teljességet, már úgy fogjátok érezni, hogy egyszerűen nincs szükségetek senkire, hogy értékessé tegyen, illetve kiegészítsen. És amikor huzamosabb ideig ebben a lelkiállapotban vagytok, akkor betoppan valaki, vagy felismersz valakit, és kételkedés nélkül tudod: 'Ő az!' - nem lesz benned hiány, sem félelem. Az illető a teljességed tükre lesz. Mivel Te teljesnek érezted magad, ő is így fogja érezni magát, és ekkor megindulhat az igazi játék, és a nagybetűs közös teremtés, amit két Isteni energia együtt él meg. A legjobb móka mind közül." 


(Abraham-Hicks)

Hagyom

Hagyom

Hagyom, hogy az ismerős érzés bejárja a testemet. Hagyom, hogy kibontsa szárnyait. Hagyom, hogy a lelkem elérjen lelkedig. Hagyom, hogy a reszkető érzés megpihenjen mellemen. Hagyom, hogy utat keressen magának. Hagyom, hogy a vágyak képet öltsenek fejemben. Hagyom, hogy az érzések kitöltsék szívemet. Hagyom, hogy minden szín megteljen élettel. Hagyom, hogy a zene zúgjon fülemben. Hagyom, hogy megfeszítse gyomromat. Hagyom, hogy kitágítsa képzeletem határait. Hagyom, hogy mindent úgy lássak, ahogy van. Hagyom, hogy úgy halljak mindent, ahogy van. Hagyom, hogy úgy érezzek mindent, ahogy van. Hagyom, hogy szívem érted dobogjon. Hagyom, hogy tudjam mi a jó nekem. Hagyom, hogy a jelek vezessék utamat. Hagyom, hogy az érzések felszínre törjenek. Hagyom, hogy a fájdalom átjárja zsigereimet. Hagyom, hogy elhatalmasodjon rajtam. Hagyom, hogy had érezzem át. Hagyom, hogy a jó hazataláljon. Hagyom, hogy körbe fond karjaiddal lelkemet. Hagyom, hogy érezd át kettőnk mibenlétét. Hagyom, hogy a vágyak átvegyék fölöttem a hatalmat. Hagyom, hogy kiteljesedjen egymásra találásunk. Hagyom, hogy elmerüljek szemed mélységében. Hagyom, hogy a tűz felemésszen. Hagyom, hogy a szavak helyett a szívünk szólaljon meg. Hagyom, hogy az ismerős dallamok összeérjenek. Hagyom, hogy kiteljesedjen a MI dalunk. Hagyom, hogy megszólaljon a hang. Hazaértél!


(Deák Nelli)

Őszi hajnal

Őszi hajnal

Hajnalom pírja színpompában feldereng,
Csodálatos pillanatokban csobogó létem tengere.
Áldott minden rezdülés, mit lelkem dédelget,
Őszbe fonta halk szavát fák tajtékán fényesen.
Régi képek peregnek, visszatérve úsznak égbolt peremén,
Felölelve életutam, remény szőtte kelmeként.
Megáll az idő vagy csak képzeletem sziporkázza skáláját,
Míg azúrkék égbolton felragyogó napfényt szűrő hárfáján.


(vali75)

Őszi varázs

 





 
Őszi varázs

Fák koronáján szellő hárfán játszik,
Melankolikus melódiájában, mélabúsan ásít.
Avarszőnyegen andalogva, amíg a szem ellát,
Őszi varázs fényében keringőzik a napsugár.
Falevelek sárgulnak, aláhullnak csöndben,
Eső szemerkél, felhők bánatát könnyezve.
Rozsdabarna köpenyét, válláról lefejtette.


(vali75)

Tokaji Márton: Suhan az ősz

 




 
Tokaji Márton:
Suhan az ősz


Fáknak levelei rozsdabarna, sárga,
De néhol vörösbe hajlik át az árnya.
Erdei utakon széllel együtt futnak,
Őszi hangulatban szinte kavarognak.
A Nap enyhe sugara simítja a tájat,
Öleli csókolja a gyönyörű fákat.
Két évszakon át lombjait csodálta,
Úgy érzi itt hagyják és most ő lesz árva.
Már minden hiába megjött az elmúlás,
Kikeletkor lesz majd csak megújulás.
Addig eső könnye hullik majd a tájra,
A fák alszanak a tavaszra várva.

Sonkoly Éva: Őszi kép

Sonkoly Éva:
Őszi kép

Fény szaggatta felhőkön át
ömlik a ragyogó sugár.
Vé-alakban távolodó vadludak,
ívben feszülő szárnyuk alatt
dombok, lankák.

Elmegy az utolsó vándor
mire szégyenlősre pirul a táj.
Sok éve játsszák el a fák
ezt a csodát.

Őszre öltözve, télre vetkőzvén,
dideregve fut az idő
rozsdás, csikorgó kerekén.

Legyen a belső mindig kétszer annyi...

Kiben mi lakozik, annyiban számíthat valakinek. Legyen a belső mindig kétszer annyi, mint a külső mindenestül. Némelyeknek csak homlokzatuk van, mint a befejezetlen házaknak, amelyek továbbépítésére nem volt már pénz: a bejárat palotát mutat, a lakás vityillót. Nincs bennük semmi, ami megállásra késztetne, vagy minden nyomban megáll: az ember éppen csak köszön nekik, azzal vége a társalgásnak. Nagy bólogatva jönnek, mint a szicíliai lovak, aztán némán megállanak, mert a szó hamarabb elapad ott, ahol gondolat nem táplálja. Az ilyenek könnyen megtévesztik a hozzájuk hasonlóan felületes látásúakat, de nem az éles elméjűt, aki beléjük néz és ürességet talál, elrettentő például az okosoknak.

(Baltasar Gracián)

A léleknek is van bája...

A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe. Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele. A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni. Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad, ami volt: erény.


(Baltasar Gracián)

Mily szép visszanézni...

Mily szép visszanézni, emlékezni az ifjúságra, mely már messze tűnt! Újra sétálni a mezőkön! A rosszat az ember szívesen felejti s még ha a legnagyobb nyomorban töltötte is: szép volt. Vannak zordabb lelkek, akik tudják, hogy nem volt benne szépség - de ki az, aki nem szívesen kápráztatja el magát emlékeivel!

(Füst Milán)

Milyen jó volna mindent visszakeresni; ifjúságunk tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét s az akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedett rajtunk! És minden velünk történtnek elfeledett, nem is tudott okait, melyek ott rejtőznek bizton e kiveszett vagy begubózott napok szürke mélyén, a lelkünk valami titkos redője mögött. Jó volna most - mert minden dolog közül e nagyvilágon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb -, ha itt egyszer színét hagyja minden, és elszürkül körülöttünk a tájék; csak azokat a napokat vesztettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk...

(Kaffka Margit)

Harmónia...

Harmóniát csak olyan lélek tud maga körül teremteni, aki magában már megteremtette.

 
(Müller Péter)

Mindig van új nap

Mindig van új nap  

Soha ne hozz akkor döntéseket, mikor fáj valami. Nem tudsz tisztán érezni, nem tudsz jó gondolatokat szülni. Csak hagyni kell fájni, kivérezni sebed. Elmúlik. Jön egy új nap, és máshogy kelt fel a nap. Fényesebben látod, élesebben érzed. Lelkedet simogatja, sebeid gyógyítja. Nem mindig kell érteni hogyan jöttek azok a fájdalmak tegnap. Csak van, hogy meg kell szenvedni érte. Hogy meglásd és érezd a napsütést is...Átélted és túlélted. Ennyi éppen elég. Ma meggyógyítod szívedet és újra kezded napodat...

 

(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Az emberi kapcsolatok törvénye

Az emberi kapcsolatok törvénye

Sokszor megesik, hogy találkozunk valakivel és úgy érezzük, mintha már találkoztunk volna vele azelőtt. Valamikor. Felismerünk olyan személyt, aki korábban fontos szerepet játszott az életünkben. Egy korábbi életben.

Ilyenkor rendszerint vagy nagyon erős az összetartozás érzése, ha a kapcsolat a múltban boldog volt; de megmagyarázhatatlan feszültség és bizalmatlanság üti fel a fejét, ha két ember viszonya a múltban is problémás volt.

Az emberek közötti kapcsolatok épp ezért nem újak, hanem életről-életre, újra és újra találkozunk ugyanazokkal a lelkekkel, hogy együtt dolgozzunk velük feladatainkon és/vagy megoldjuk a problémáinkat. A földi élet célja a szeretet megtanulása, de ezt a szeretetet csak úgy fejezhetjük ki és úgy tanulhatjuk meg, ha megosztjuk másokkal és elfogadjuk azt.

Ezért emberi kapcsolataink a számtalan életen keresztül folyton visszatérő karmikus feladatok pontos megértésével ezeket a kapcsolatokat jobbá tehetjük. Ehhez meg kell tanulni szeretetet adni - és elfogadni, ezáltal több örömöt hozhatunk mások életébe és a sajátunkba is.
Saját magunknak is meg kell tapasztalnunk ugyanazt a szenvedést, amit másoknak okozunk - ezt mondja ki a karma törvénye. Így talán felismerhetjük a rossz magatartásmintáinkat úgy, hogy hogy a kapcsolatainkban egymás tanítói, egymás karmájának eszközei vagyunk. De mivel többnyire lassan tanulunk ezért gyakran ugyanazokat a leckéket kell újra és újra megtanulnunk ugyanazokkal a lelkekkel. Ezek a lehetőségek addig ismétlődnek, míg nem rendezzük, nem fejezzük be a félbehagyott ügyeinket.

Ha egy kapcsolat arra hivatott, hogy jelentős legyen az életünkben, akkor a velünk született védekezéseket ki kell iktatnunk. Ha képesek vagyunk tartózkodni a megtorlástól és a mások által okozott fájdalmakat nem visszaadni, akkor képesek lehetünk a szeretetre. Ha kicsinyes bosszúvágytól hajtva rosszat teszünk azoknak, akik korábban bántottak minket, akkor el kell fogadnunk, hogy akkor hosszú távon magunkat is megsebezzük. ha azonban Ezeket átalakítjuk és pozitív energiát sugárzunk az emberek felé, akkor elsajátíthatjuk a megbocsátás és kikerülhetjük, hogy egy következő életben konfrontálódni kelljen velük.


(Galántai György)

A vonzalom anatómiája

A vonzalom anatómiája

A kérdésre, hogy vajon mi alapján választunk párt általában két lehetséges magyarázat állja meg a helyét: az egyik a hasonlóság felismeréséből fakadó vonzalom, a másik az ellentétességből eredő kiteljesedés iránti vágy.

Baráti kapcsolatokban nem feltétel sem az azonosság, sem a különbözőség, viszont egy párkapcsolat esetén fontos szerephez jut, hogy milyen mintából ered az egymás iránti vonzódás.


Az ellentétek vonzzák egymást

Ebben az esetben két ember pusztán az ellentétességük miatt megmagyarázhatatlan és gyakorta erős vonzalmat érez a másik iránt, noha felismerik, hogy egészen más elvek szerint élnek. De mivel ők hatékonyabban és más eszközökkel oldják meg meg azokat az élethelyzeteket, melyekben mi nem ismerjük ki magunkat, vagy legszívesebben elkerülünk, így ebben a különbözőségben egy titokzatos vonzerő rejlik, amit én "mágnes-elv"-nek nevezek.
Mivel minden ember ösztönösen a kiteljesedésre vágyik, ezért a tőlünk különböző emberekben meglelhetjük mindazon tulajdonságokat, melyek nem képezik személyiségünk részét és az ilyen találkozások valóban a kiegészülés élményét nyújtják.
Azonban ez esetben, ami először rokonszenvet, vonzalmat majd szerelmet gerjeszt, determinálja, hogy később a másik megismerésével idegenkedést és ellenszenvet jelent. A szerelmi lángok csitulásával a racionalitás veszi át a fő szerepet és a korábban vonzó különbözőségek a felek között feszültséget szülnek és a "fordított mágnes-elv" válik uralkodóvá, amit csak és kizárólag kompromisszumok által lehetséges áthidalni - többnyire csak ideiglenesen. De mivel két gyökeresen ellentétes életfelfogású ember hosszú távon - amennyiben nem tudják összehangolni tulajdonságaikat - csak nagy áldozatok árán tud egymás mellett megmaradni, és többnyire ez az áldozat saját személyiségük erőszakos megváltoztatását jelenti, így kérdéses, hogy csupán a párkapcsolat fenntartásáért érdemes-e feláldozniuk egyéniségüket.


Hasonló a hasonlónak örül

A hasonlóságból eredő vonzalmak statisztikailag bizonyíthatóan tartósabbak az ellentétességből eredőknél, ugyanakkor sok esetben nehezebben is alakulnak ki. Ha azonos "hullámhosszú" emberrel találkozunk gyakran lehet olyan érzésünk, hogy mintha mindig is ismertük volna, hiszen hasonló vagy ugyanaz az életfelfogásuk, érdeklődési területeik, érzelmi beállítottságuk, természetük pedig hasonló hőfokon izzik. Hamar bizalmas viszonyt tudunk kialakítani olyanokkal, akiknek a miénkhez hasonló a jelleme és hozzánk hasonlóan is viselkednek.
Az "azonossági-vonzalom" elv szerint a hasonlóságokból eredően könnyebb beilleszkednünk a másik életébe, hiszen a hasonlóságok felismeréséből fakadó öröm pozitív feszültségeket, egyfajta összetartozás-érzetet alakít ki.
Párkapcsolatban azonban a hasonlatosság idővel a megszokás érzetét is kiválthatja, ha lassan megszűnnek a kapcsolatot összetartó feszültségek, pontosan azért, mert hiányoznak az új impulzusok. Ha túlságosan is sok a közös jellemvonás, akkor ezek gátló tényezőként jelentkeznek, melyek megakadályozzák a felek személyiségének, vagy magának a kapcsolatnak a fejlődését.
Ilyen esetben egy közös döntés szükséges, miszerint új, élettel teli energiákat kell bevinni a kapcsolatba, függetlenül attól, hogy az alapvető hasonlóság tartóssá teheti két ember párkapcsolatát.

A két elvnek tehát egyszerre kell érvényesülnie, de tény, hogy utóbbi nagyobb valószínűség szerint eredményezhet tartós kapcsolatot.


(Galántai György)

Lelked melege *

Lelked melege *

Mikor testedet már nem hűti le, mikor csak a forró lelkedet érzed. Mikor már nincs választásod, mikor már nem is vágysz másra. Mikor minden más elhalványodik, mikor csak az ölelését várod. Mikor csak azt az illatot érzed, mikor végre elmerülsz benne. És már a lelked sosem hűl ki...


(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Vonzod, hogy tanulj *

Vonzod, hogy tanulj *

Vonzod őt, mert benne van minden érzésed. Pontosan téged mutat, pont téged jellemez. Nem érted őt, és közben magadat nem érted. Azt hiszed ő menekül, és most felismered, hogy te mész előle. Azt gondolod ő bújik meg, és te nem mersz megmutatkozni. Minden, ami fáj miatta, az miattad fáj. Vonzod őt, hogy tanulj magadról. Figyelj, mert megmutatja mitől félsz...


(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

 

Ha ő az igazi.. *

 

Ha ő az igazi.. *

 

Akkor jött mikor a legnagyobb kínt érezted. Mert a hiány kinőtte magát és elvesztél benne. És akkor megmutatkozik benne valami, amit kerestél. Megérted, hogy még nincs veszve semmi. Ott van benne, érzed és a tiéd az érzés. Reméled, hogy az övé is, de mégsem adod neki a bizalmad. Mert még félsz, még ég a kín benned. Még ott állsz szótlanul és hagyod, hogy elmenjen. Még ott az álarc, hogy elfedd valódi arcodat. Nem tudod úgy adni, hogy ne legyen benne félelem. Érzed, ahogy egyre közeledik az érzés, de mégis egyre messzebb lököd. Még nem, még nincs itt az idő. De ha ez volt a valódi, ha ő volt, aki mindig benned égett és kereste az útját... Akkor megtalál újra, mikor már nem lököd el. Csak hagyod, hogy újra közelebb lépjen, mert tudod: ez már meg van írva Bennetek...

(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Még nem *

Még nem *

Látni vágyod és érezni. De félsz is tőle. Félelemmel tölt el. Minden ott van benne, ami fáj most neked. Nem tudod megközelíteni, nem tudod ölelni. Mert érzed a taszítást, ami benned van. Érzed, ahogy megakad a szó a torkodon, ahogy a lelkedet szorítja a félelem. Nem tudsz mást tenni, mint újra menekülni, újra elfutni. Még nem vagy kész érezni, még nem. Túl nagy a kétség magadban, túl nagy az elvárás magaddal. Hiába vágysz, nem mersz érezni... Még nem.



(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Hiába *

Hiába *

Hiába kérdezel tőle. Hiába érzed őt. Míg ő nem mer szembenézni, addig hiába teszed. Ezek az ő falai és az ő félelmei. Túl közel voltál, túl mélyen érintetted. Most ellök elég messze ahhoz, hogy ne érinthesd. De nem ereszt elég messze ahhoz, hogy elfelejthesd. Megpróbáltad. Nem megy, és nem is akarod. Csak itt vagy, és várod, hogy újra közel lehessél hozzá... DE tudd, hogy sose volt még ilyen közel. És ez az, ami őt is megijeszti... És már nincs is semmi hiába.


(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

 

Azt gondolod...

Azt gondolod,
hogy bizonytalan vagyok,
hogy kételkedem benned is,
magamban is.
A szeretetünkben.
Ez nem így van,
Ebben tévedsz.
Amikor érzem,
a kettőnk szeretetét
egyszerre érzem.
Amikor érzek.
Amikor nem,
akkor egyikünkét se.
Félsz tőlem, félsz,
ha jobban látnálak,
elillanna a szeretetem,
pedig én pontosan tudom,
hogy milyen vagy,
de az olyan nekem,
mint a nyakkendőd színe.
Az csak egy felvett ruha,
az valójában nem Te vagy.
Félek én is, de én
az érzést féltem.
Tőled is, magamtól is.
Mert számomra ez lett a világ.
Egy szép új világ.
Vele a világot veszíteném.
Olyan, mint egy különleges,
meg nem érdemelt ajándék.
Mintha én lennék
a legkisebb királyfi,
aki érdemtelenül
kap egy égi kincset,
azzal a kikötéssel,
csak addig maradhat az övé,
amíg a kifeszített kötélen
tudja tartani az irányt,
de az első lépésnél,
az első rossz lépésnél
visszaveszik, úgy,
hogy soha többé
nem láthatja.

Csoda ez nekem,
Mint csalódott
gyereknek,
ha megtudja,
az ajándékot
mégiscsak
a Jézuska
hozza.
 

(.kaktusz)

Természetes hit *

Természetes hit *

 

A legcsodálatosabb érzés úgy hinni valamiben... hogy az már beépült lelkedbe és már a kétség sem férhet hozzá. Mikor már nem csitítja elméd sem. Csak hagyja a szívedet, csak hagyja a lelkedet... hogy létezzen, ahogy a nap létezik ott fent az égen. A maga természetes voltával csak létezik. Mert nem rendítheti meg erejét semmi, feljön és ragyog a felhők felett is. Egyszerűen csak tudod, és már hit sem kell hozzá. Mert ez csak létezik önmagában önmagáért. Nincs benne más csak fény. Nem kell látnod, nem kell érezned... Tudod, hogy ott van. És a legcsodálatosabb érzés: megtalálni önmagadban a fényt, anélkül, hogy látnád. Csak érzed. 

(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Ferencz Győző : Csomagolás nélkül

 



 



Ferencz Győző :
Csomagolás nélkül


Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt
Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte,
Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod.
Semmit nem találsz, ami ne lenne rég
Saját tulajdonod. Amit elveszel,
Nem tőlem: a magadéra ismersz.
Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk.

Amit adhatnék, úgysem adhatom.
Ha valami megkülönbözteti
A tiédtől, ami az enyém,
Az a másféle tapasztalat.
Ami rátapadt. Az pedig át nem adható.
Használd hát, amit jónak látsz,
Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet.

Ami az enyém, ha adnám is,
Mondom, el nem veheted.
Pedig akkor lenne az enyém,
Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.
Hogy az kettőnkben közös lesz? Az.
Látod, még te adsz, ha elveszel,
És tőled kapok, ha elfogadod.

Visszaér hozzád *

Visszaér hozzád *

Minden, ami belőled indul ki, az visszaér hozzád. Minden jó és minden rossz. Ezért ne felejtsd el így élni életed. Add azt, amit te is kapnál és fogadd, amit te adtál. Ez az egyszerű áramlat, ami maga az élet folyama. Ahonnan kiindul, az oda tér vissza.


(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Két lélek beszélgetése *

Két lélek beszélgetése *

 

Halld meg, amikor meg kell hallanod, amikor téged szólít. És halld meg a csendet is, amikor nem kell más neki, csak a lelked hangja. Nem kell mindig jelen lenni, nem kell mindig hívni. Amikor kell, ott van. Csak figyelj a két lélek beszélgetésére...

(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Itt zajlik: Benned *

Itt zajlik: Benned *

Távol vagy tőle, nem látod, mégis érzed. Érzed bent a lelkedben. Orrodban az illata, mellkasodban a lelke, testeden az ölelése. Minden olyan távoli és mégis olyan közeli. Mert mindez itt zajlik. Itt van nagyon közel. Benned.
 

(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Lélekérintés *

Lélekérintés *

Szótlanul várod, hogy az érzés betöltse lelkedet. Csak erős karjait érzed. Belefeledkezel a pillanatba és megszűnik az idő. Nem érzed a múlt fájdalmát és nem látod a jövő boldogságát. Csak a pillanat ölelését, csak a meleg testét érzed. Ahogy a lelkedet öleli és összefonódik a két érintés.


(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Egymás Lelke *

Egymás Lelke *

Mindent át kellett élnetek ahhoz, hogy most itt tartsatok. Hogy így lássátok és érezzétek egymást. Ha érzed őt a lelkedben, annak oka van, akkor neki ott helye van. Hagyd őt szabadon és te is szabaddá válsz. A legnagyobb kincset találtátok meg: Egymás lelkét. Az az Egyetlen Egyet.


(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)

Újra az a pillantás *

Újra az a pillantás *

 

Igen, vártam a pillantásod, de láttam benne az árnyakat is. Féltem, de nem mertem mondani. Menekültem, de nem tudtam elég messze. Mert már érintés nélkül érzem érintésed és hangok nélkül hallom hangod. Félek, de értelek, mert itt érzem mellkasomban. Engednélek, de mégis úgy a jó, ha te érinted lelkem. Kértelek, hogy menj és elfelejtelek. Bíztam benne, hogy ez nem tarthat örökké. De mégis arra kérlek most, hogy maradj és hadd nézzelek tovább. Akárhogy is fáj, már újra várom pillantásod.

(Cser Melinda-Utazás a lelkem körül)