"Kiskacsák szélben libbenő pihéin szállt a tavasz." Erről persze a pitypang és a mulandóság jutott eszembe - mint a bábszínházban, de minden szomorúságom azonnal elmúlt, mert véletlenül rám néztél, nem is akartad, tudom, valahogy így sikerült, szerencsés vagy szerencsétlen véletlen volt, nem tudom, azt hittem hirtelen, hogy libbenek én is, vagy talán a pihekönnyű földet fújja odébb alattam a pihekönnyű szél, olyan furcsa volt az egész, én máris attól féltem, hogy ez a megfoghatatlan valami, ami olyan biztonságos, amilyen megfoghatatlan, véget ér - pedig még el sem kezdődött.
(Domokos Eszter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése