Nincs az a mámorító beszélgetés, amely felérne azzal az érzéssel, amikor két ember (...) érintkezik egymással. Én mindig is a tapintás érzékében hittem. Mondhatjuk úgy is, hogy a látásban, hallásban, szaglásban nem bízom. Számomra csak az létezik, amit megérinthetek. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az az ember, akit soha nem érintettem meg, számomra nem is létezik. Csak azzal kerülök kapcsolatba, akit már megérintettem.
(Kanehara Hitomi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése