Nadányi Zoltán:
NAPLEMENTE
Egy fának dőlve, elmélázva néztük
A vérvörösen leszálló napot.
Oly szép volt, midőn süllyedő korongja
Mindig vörösebb színt kapott.
"Nézd a napot, nézd" – mondtad elmerülve –
"Olyan mint egy narancs, ugye olyan?"
Én nem feleltem, csak néztem a napba,
Borongó arccal, komoran.
Eszembe jutott akkor hirtelen, hogy
Mennyivel boldogabb is vagy te, lám:
Gyermeklélekkel te narancsnak nézted,
S én vérző szívnek gondolám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése