... s mégis kellek Neked

Kutyik Angéla:

... s mégis kellek Neked

Életem, elfér ujjaid között,
mint aprólábú hangya az enyéim között
s mégis kellek Neked...
...de van mikor csak futnék-futnék neki a nagyvilágnak
neki rohanni egy boltíves magánynak
összeesni, szétesni – és nem tudni összetenni
kis kockákból mást tervezni, majd
végső stádiumként bocsánatért menni.

 

Életem, elfér ujjaid között,
mint gyönge jellem saját napjaim között
s mégis kellek Neked...
...pedig van mikor csak padra rogyok s nem mozdulok
evidens módon, érvek nélkül, önnönmagammal vádaskodok
veszni, elveszni és mindent vissza venni
Isten helyett mást tervezni, majd
homlokra tenni kezet s tenyérbe hajtani fejet.

 

Életem, elfér ujjaid között,
mint megannyi hibám a tieid között
s mégis kellek Neked...
...mert van mikor futok s nekirohanok, a pad helyett Rád zuhanok
összetörve, szétesve, kérdőjelekkel szívemben,
s homlok helyett, tenyeredbe simul kezem
és mert mást nem tehetek: bölcsességet és önnönmagam ismeretét kérem.
És ha hibát hibára követek is el
én akkor is, mégis kellek Neked!