JeepCKing: Calypso szigete...

JeepCKing: Calypso szigete...

Mi ez mi, ily rövidke
Idő elteltével hozzád köt,
Mint kacs szőlőt a karóhoz?
S miért hiányzol úgy,
Mint sötét börtön
Rabjának a napfény?

Miért borzong testem úgy,
Mint kit szellő simogat,
Mikor hangod hallom?
S miért álmodok ébren is...
Ébren is Terólad, mint
Éhező a kenyérről?

Miért szomjazom csókod,
Mint sivatagi vándor
A kristály tiszta vizet?
S miért halok bele újra,
S újra minden érintésbe
Melyet tőled kapok?

Miért égek el minden
Pillantásodban, mint
Bűnös lélek a pokolban?
S miért lüktet így a hús
A mellkasomban,
Mikor hozzám jössz?

Mi ez az érzés,
Mi lakozik Énbennem?
Mi ez, mi feldúlja jelenem,
S zúzza szét napjaim?
Mi ez, mi így megszédít,
Mint a jó bor,
S elveszi eszem?



Mert...



Kis szobámban ülök, s merengek magamban,
Rabul ejt hiányod, s zavar van agyamban.
Azt sem tudom ki vagy, még nem is ismerlek,
Hogy lehet, hogy máris, szívemben cipellek?

Jár az óra; tik-tak, de nem megy az idő,
Vánszorognak percek, s képek jönnek elő;
Fogom a két kezed, s szép szemedbe nézek,
Kedvesen mosolyogsz, s utolér a végzet.

Bármire gondolok, te jutsz az eszembe,
Bármerre is járok, te jársz a fejembe.
Ha szemedbe nézek, egy világot látok,
Nyílnak a lelkemben, boldogság virágok.

Bárkivel beszélek, te szólasz helyette,
Bármilyen nőt látok, mindnek vagy felette.
Ha két kezed fogom, enyém a mindenség,
Bármilyen ajándék, nélküled semmiség.

Bárhova is lépek, a lábnyomodat látom,
Álmaimban folyton, érkezésed várom.
Lelkemben kisvirág, egyre csak növekszik,
Szívem lüktet vadul, tehozzád törekszik.

Pici szád hívogat, mint méhet a virág,
Nektárja többet ér, mint az egész világ.
Bőrödnek bársonya, mint a finom selyem,
Két kezed orcámon, s nem találom helyem.

De ez a pillanat, mint holmi varázslat,
Éjfélt üt az óra, s elszáll a káprázat.
Marad a valóság; Te nem vagy itt velem,
Így egyedül hajtom, álomra a fejem.



Egy belső hang, mely
Feléd irányít, s én
Képtelen vagyok e különös,
Csábító hangot nem
Meghallani, mintha csak
Szirén éneke volna.

S Calypso szigetének
Partjai, mint mágnes
A vasat, úgy vonzza
Kicsiny hajómat, s nincs
Szél, mi irányváltásra
Késztethetne...

Legalábbis azt hiszem...
De ha egyszer végre
Partot ér hajóm,
S fejem Calypso
Lágy ölébe hajtom...
Erőt vesz majd rajtam...

... egy örök álom.